Mi ez a kristály?
- A rádió történetének első lépései...
A képen látható kristály a "galenit" kristály.
Kémiai nevén ólomszulfid (PbS). A rádiózás hajnalán akkora fejlődési ugrást hozott, mint ma az okostelefonok megjelenése.
Mielőtt a galenit kristályból készített egyenirányítót használni kezdték, (1904) a rádióhullámokat csupán kimutatni tudták, de hangot nem tudtak továbbítani vele. Csak egészen primitív jelzésátvitelre volt lehetőség rádióhullámokkal mindaddig. A kristály azonban csodát tett, lényegében alkalmazásával született meg a hangot adni képes rádióvevő. A korabeli rádióvevő antennájából érkező jel erősségének változásait áramingadozássá tudták alakítani az egyenirányító kristály segítségével. A hang továbbításához csupán arról kellett a rádióadónál gondoskodni, hogy a hanghullámok alakját követő módon befolyásolják az adó teljesítményét. A vevőben keletkező áramingadozás ezután hűen követte a hanghullámok alakját, ami a fülhallgatóba vezetve megmozgatta a hallgató membránját és hallhatóvá tette a hangot. Így működött a detektoros rádió, amely a galenit kristályhoz érintett acéltűvel egyenirányította az éterből érkező áramot. A detektoros rádió érdekessége, hogy a működéséhez szükséges energiát maga a rádióadó szolgáltatta, amelynek az adását vették vele.
Azóta több generációváltás is bekövetkezett a rádió vételtechnikában. Először az elektroncsöves audion, majd a szuperheterodin rádióvevők váltották a detektoros rádiót. Ezeket hallgatták az emberek a háborús időkben. Az ötvenes években már a tranzisztoros rádiók vették át a csöves rádiók helyét. Ezek már zsebrádió formájában is elérhetővé váltak. Később az integrált áramkörök vették át a tranzisztorok helyét a rádióvevőkben. Napjaink forradalmi újdonsága pedig a SDR azaz Software-Defined Radio. Ez annyit jelent, hogy egy digitális jelfeldolgozó áramkörbe vezetik az antennáról érkező jelet, ami tisztán szoftveres úton, matematikai modellek alapján hozza létre a rádióvételt minden korábbinál tökéletesebb minőségben. Ilyen rádióvevőket az Interneten keresztül már ma is lehet hallgatni. Az alábbi linken egy Hollaniában működő DSR rádióvevőt hallgathatunk, amely átfogja a hosszú, közép, és rövidhullámú sávokat. Aki szeretné hallani, hogy miként vehető például a Kossuth rádió Hollandiában középhullámon, az írja be az 540 kHz frekvenciát a Web SDR keresőjébe.
Természetesen kristályok nélkül ma sincs rádió, hiszen a mikrocsipek alapanyaga a szilícium kristály. Felemás érzés összevetni a házilag előállítható, egyszerű detektoros rádiót - melynek helye ma már csak a technológiai panoptikum lehet - a mai SDR rádiókkal, amelyek működésének minden részletét egy ember sem értheti, mert annyi sok ember munkája egyesül benne. Még csak 120 év telt el a rádió felfedezése óta. Kevés hasonlóan jelentős találmányt tartunk számon, amely annyira megváltoztatta az emberi kultúrát, mint éppen a rádió.
A WiFi csupán csak egy alkalmazása a rádiónak az ezernyi más alkalmazás mellett, számunkra mégis kiemelt helyet foglal el. Éppen ezért most mi is leróttuk a tiszteletünket a galenit kristály előtt, amely "minden rádiók alapköve" volt egykor.
A fotón egy galenit kristály fényképe látható.
A bemutatott detektoros rádióban egy OA1160-as üvegbúrában elhelyezett germánium dióda található mint detektor.
OA1160
Detektoros Rádió