ELHAGYATOTT GYERMEKÜDÜLŐ AZ ERDŐBEN
Az erdő szélén lévő gyermektábor már a két világháború között is létezett. A '30-as években a postai dolgozók gyermekei számára épült erdei ház rengeteg gyermek kikapcsolódását biztosította évtizedeken keresztül.
A világháború után is ugyanazt a funkciót töltötte be, később pedig már SZOT postásüdülő néven üzemelt.
1930-as évek
A következő évtizedekben jelentősen megnőtt a tábor forgalma, ezért további fejlesztésre szorult. A '70-es -'80-as évek környékén 12 darab faházzal bővítették, háromszorosára növelve a tábor befogadóképességét.
A gyermekzsivajtól hangos üdülő a rendszerváltás után szépen lassan elcsendesedett. A közelben lakók már nem is emlékeztek, hogy mikor hallottak utoljára gyermekzsivajt, de akadt köztük olyan, aki nem is tudott a mára már hátborzongatóvá vált helyről.
A gyermeküdülő a közelben élők szerint feltehetőleg a kétezres évek elején zárt be, bár a műemlékjellegű főépületet tovább használták panzióként.
A kőből épült erdei ház
Korábban már meglátogattam a helyszínt, viszont akkor még nem ismertük a tábor történetét, ezért megdöbbenve vettük észre, hogy az egyik faházban rácsok voltak, és a fal is csupa vér volt.
Véres falak és vasrácsok. Valami durva dolog történhetett itt
Egy akkortájt kijött rendőrségi jelentésben az állt, hogy a gyermektáborban lakó két hajléktalan között nézeteltérés támadt, és az egyik megölte a másikat. Akkor okkal feltételezhettük, hogy a vér annak az esetnek lehet a nyoma. Később persze sikerült megoldani a rejtélyt.
A remek helyszínben a filmesek is meglátták a fantáziát: pár éve egy hollywoodi produkciónak adott helyet az elhagyatott erdei üdülő, a vasrácsokkal lezárt faház falát pedig egy zombi agyveleje terítette be.
A tizenkét faház elég rossz állapotban van. Amit nem a filmesek tettek tönkre, azt a vandálok vagy a természet intézte el. Ennek ellenére a legtöbb épületben megtalálhatóak a bútorok is, ezért a hajlékot kereső emberek is gyakori látogatói a tábornak.
Az elhagyatott gyermeküdülőben sétálva olyan mértékben át lehet élni a hely hangulatát, hogy szinte már vártam, mikor szólal meg a hangosbemondó...
Írta, Hajner Gyula