Szögedi Telefon (Interurban)

Élet okostelefon nélkül: avagy Puskás Tivadar mindent tudó találmánya a telefonközpont

A telefonközpont olyan berendezés, amely szükség szerint összekapcsolja a telefonkészülékeket vagy más telefonközpontból érkező hívásokat is kapcsol. Bár a mai okostelefonok, és egyéb kütyük világában kicsit talán nehéz elmagyarázni, hogy miért is volt olyan zseniális ez a világhíressé vált rendszer, ami a magyar származású Puskás Tivadar nevéhez fűződik, sokan személyes élményeket őrzünk erről az egészről, hiszen jómagunk is dolgoztunk ilyenekben annak idején, sok-sok évvel ezelőtt.

Forrás: Kép: Fortepan / Péterffy István

Puskás Tivadar Telefonközpontjai

Lassan 150 éve, egészen pontosan 1881. május 1-jén helyezték üzembe Magyarország első telefonközpontját, méghozzá Budapesten, a Fürdő utca 10. alatt. Ez kezdetben 25 felhasználó számára biztosította a telefonálás lehetőségét, ami akkoriban még nagy dolognak számított. Puskás Tivadar hosszú utat tett meg, ahhoz, hogy szabadalmaztassa az ötletét: kezdetben távíróközpontot akart létrehozni Európában, de ennek a hatalom ellenállt, mikor azonban értesült a Bell által feltalált telefonról azonnal a tengerentúlra utazott. Amerikában Bellel és Edisonnal karöltve dolgozta ki a telefonközpont rendszerét. Edisonnál közös munka kezdődött, melynek végén Charles Scribner nevére szabadalmaztatták a telefonközpontot, de maga Edison is elismerte, hogy az ötlet Puskástól származik. Az első telefonközpont NewYorkban jött létre nem is olyan sokkal a magyar előtt: 1878-ban, a következőt pedig maga Puskás építette ki Párizsban. Nem kis dolog ez nekünk magyaroknak! Ráadásul ha ez nem lenne elég, Puskás Tivadar nagy találmánya a Telefonhírmondó is, ami a rádió elődjének volt tekinthető.

Hogyan működött a telefonközpont?

A telefonközpontok, amilyen nagyszerű találmánynak számítottak a maga idejében, éppen annyira egyszerűek is voltak: részben felhasználták a távírók infrastruktúráját, például a vezetékeket közösen használták, és mivel csak hangot továbbítottak, a távírókban ellentétben használatukhoz nem kellett szaktudás. A központ egy-egy pultos faszekrényben foglalt helyet. A híváskezdeményezés a kezelő számára jelzett, és innen indult a hívás: a hölgy a központban elkérte a hívó adatait, majd zt követően a zsinórpár másik végén a másik dugaszt a hívotthoz tartozó hasonló aljzatba dugta és felcsengette a hívottat, megvárta ("Tessék beszélni!") vagy nem várta meg annak jelentkezését, majd kilépett a vonalból. Egy kezelő általában 200 vonal felett intézkedett, de egy időben természetesen nem lehetett 100 kapcsolat. Azonban a kézi kezelés fáradságos munka volt, néhány korszerűsítéssel félautomata központok is kialakultak. A többi pedig színtiszta történelem.... De nézzük is milyen volt az élet a telefonközpontban!

Milyen volt telefonközpontban dolgozni?

Hogy milyen volt egy telefonközpontban dolgozni? Első ránézésre sem egyszerű. Olvasóink visszaemlékező kommentjei alapján elevenítjük fel ezeket a régi időket!

Kommentek:

"15 évet dolgoztam a telefonközpontban, nagyon szerettem, pedig folyamatos üzem volt, néhány karácsonyt, húsvétot, és szilveszter éjszakát töltöttem a központban, és szerettem , jó volt !!"

"Abban az időben a telefonközpontosok egyből tudták kapcsolni a hívott mellékletet. Most az ember inkább nem telefonál, mert felmegy a vérnyomása, a sok ("Nyomja a meg a tárgyra vonatkozó gombot, de még akkor se tud senkivel beszélni mert újra kezdődik a második vagy harmadik fázis") Inkább feladom és nem érdeklődöm tovább. Aki ezt a kapcsolgatós, nyomkodós telefonálást kitalálta, kap néhány átkos szót. Nem beszélve arról, hogy sokszor a géphang se tökéletes és gyors a diktálás. Figyelembe kellene venni, hogy a telefonos ügyintézést főleg azok veszik igénybe, akik idősek, nem tudnak utazgatni, nincs számítógépük és okos telefonjuk se. Egyszóval, ha már modernizálták ezekre figyelni kellett volna."

"75-76-ban voltam tanuló a postán akkor dolgoztam ilyen központban. Hát mit mondjak, szerettem."

"Minden pletykát ott lehetett összegyűjteni."

"Nem csak hallottak mindent, de néha bekapcsolódtak, s pletykáltak is a hallottak alapján!"

"Én is dolgoztam ilyen központban 1981 és 1982-ben. Kb. 700 telefonszámból, majdnem mindet tudtam kívülről. De akkor még csak 3 számjegyűek voltak a számok."

De a kedvenc kommentünk ez volt:

"Én 1964-ben kezdtem a postai munkámat a biharkeresztesi postán a telefonközpontban. 150 előfizető volt. Egy hetet kaptam, hogy megtanuljam az előfizetők neveit. Aztán be a mélyvízbe! Nagyon szigorú főnököm volt, aki a posta szolgálati lakásába lakott és volt úgy, hogy késő este is belépett ellenőrizni, ha éjszakások voltunk. Ez volt az első lépcsőfok a közel 40 éves szolgálatom alatt. Szerettem a központban dolgozni a férjemet is ennek köszönhetem. Telefonon ismerkedtünk meg és fél év beszélgetés után találkoztunk személyesen. 48 évig tartó boldog házasság lett belőle. Nos ez az én telefonközpontos történetem."