Szögedi Telefon (Interurban)

Délmagyarország - dm_1934_07_01_8p.txt

Telefonhírmondó a gyógyszertárban

Szegeden történt az eset, amikor a telefonhírmondót a vidékre is ki kívánták terjeszteni. Az egész városban érthető nagy érdeklődéssel várták a telefonhírmondó beígért bemutatását és nagy hangversenyét. Igen ám, csakhogy a kaszinó nagytermében elhelyezendő próbeleadásra csak alig 200-nál több meghívót bocsáthnttak ki s igy sokkal többen voltak a kintrekedtek.

Tudvalevőleg abban az időben a gyógyszertárakban éjjeli-nappali szolgálat volt s a bemutató előadás sem esvén szabadnapomra, gondolkodnom kellett afelől, hogy miként lehetnék mégis boldog hallgatója a kaszinói közvetítésnek? Eszembe ötlött, a telefonközponti kisasszonyokat megkérem, hogy a patikánkat is kapcsolják össze a kaszinóban működő telefonhírmondóval. Kérésem teljesítésére biztató igéretet is kaptam. Ennek tudatában nagy önhittséggel s bizonyos büszke magatartással adtam tudtára főnökömnek, hogy a közvetítés meghallgatására nem kell a kaszinóba menniök, hanem hivja csak meg társaságát a patika melletti irodába, mert oda fogják kapcsolni a közvetitést.

A telefonos kisasszony a nagy nap koraesti órájában arról értesített, hogy legnagyobb sajnálatára igéretét nem teljesítheti, mert a postaigazgatóság a legszigorúbban megtiltotta, hogy a kaszinón kívül máshová is bekapcsolják a közvetítést. Hiába volt minden kérés, minden könyörgés, ragaszkodnia kellett a felsőbb rendelkezéshez. - Nem volt részemre semmi biztató s még csak meg sem mondhattam principálisomnak, aki már beinvitálta felesége összes barátnőit és a maga barátait, viszont a kaszinói meghívásról is lemaradtak.

Érthető izgalommal járkáltam le és fel a laboratóriumban, mentő eszmék után kapkodva. Eközben főnököm egyik jó barátja, aki értett az elektrotechnikához, vigan lépett be. Kagylóikat, hallgatócsöveket hozott magáival és azokat reá szerelte az irodai telefonkészülékre, hogy egyszerre hallhassa az egész társaság az érdekes esti hangversenyt. Gyöngyöző verítékkel néztem az előkészületeket s tépelődve kérdeztem magamtól, mi is fog történni? Egyszerre felderült az arcom. Megszületett agyamban a mentőgondolat! Felhívtam a telefonközpontot és arra kértem a velem ezügyben már kapcsolatban álló telefonos kisasszonyt, hogy esti 8 órától 10 óráig hagyja összekötve a Hid-uccai patikánkkal szemben levő Európa szálloda és kávéház telefonját. Ezt készséggel meg is ígérte.

Eközben már esteledett és közelgett a nagy esemény. Bezártuk a patikát is, a hallgató publikum is szép sorjában gyülekezett. Körülülték a telefonhírmondót közvetítő, jól felszerelt telefonunkat és lélegzetvisszafojtva várták a műsor kezdetét. Gyors cselekvésre volt szükség, meg kellett mentenem a magam és a gyógyszertár becsületét. Átsurrantam a szálloda telefonfülkéjéhez, ahol természetesen a mi telefonunk már össze volt kapcsolva a központéval. Bátor hanggal kezdtem meg a rögtönzött műsort, mondván:

- "Éljen Szeded közönsége! Kezdődik a műsor. A kávéház udvarában játszó Erdélyi Kálmán cigánybandájából néhány tagot a telefonhoz híva, bejelentettem:

- Radics zenekarának játéka következik! A zene megkezdődött és közben átmentem tanulmányozni a hatást. Noha csendes léptekkel surrantam be az irodába, mégis "Pszt, - Pszt" jelzőikkel fogadott a társaság, nagy áhítattal élvezve a leghíresebb cigánybanda andalító nótáit A "leadási helyre" visszatérve, uj számot konferáltam be:

- Pewny Irén énekel. Anyagi erőmet messze túlhaladó áldozatok árán bírtam reá a kávéház "kasszatündérét, hogy énjekeljen a telefonba. Kérésemnek végül is engedett. A "Selyem kendőt, meg a selyem kötőt" oly szépen énekelte, hogy egyik ügyvéd hallgató vendégünk el ragadtatással jegyezte meg, hogy ráismer Pewny "fenséges" hangjára, mert már több izben hallotta énekét.

- Más! Jeleztem. - "Napihirek következnek". - Az aznapi lapokból olvastam fel újdonságokat. És most következett a műsor "sláger száma." Az akkori idők egyik legnagyobb énekesét konferáltam be: Ney Dávidot. A patikánkkal kapcsolatosan volt egy drogériánk is, egy fiatal segéd gyönyörű basszus hangja volt. - Ő személyesítette a híres, nagy énekest. Hogy feladatának mily pompásan felelt meg, az bizonyította, hogy a hallgatóság "isteni hang"-nak minősítette a droguista énekét. Záradékul még egyszer cigányzene és ezzel műsorom befejezést nyert.

Vendégeink - a főnöki pár is - hálálkodva köszönték meg figyelmes előzékenységemet. A pokoli hőségtől és a nagy műélvezettől túlfűtött társaság a Tisza kávéház terraszára vonult egy kis hüsitőre. Csakhamar oszladozni kezdett a kaszinóbeli társaság is és ezek közül néhányan a "patikai társaság" asztalához telepedett le. S most következett a káosz, a zűrzavar. Ámulva és értelmetlenül néztek egymásra. A mieink Pewny, Ney, Radics művészi teljesítményeit magasztalták, a kaszinóbeliek egészen más műsort kaptak. Hogyan lehet ez? Kérdezték csodálkozva egymástól. Végre kiderült a turpisság. Nem volt érte semmi harag, semmi neheztelődés, ellenben hetekig jól mulattak a kényszerhelyzetből fakadt bohózaton.

Franki Antal.