Szögedi Telefon (Interurban)

Délmagyarország - dm_1948_08_24_139p.txt

A hétköznapok hősei?

Családunk tagja: a postás

- Irt a fia Mari Néni a fogságból - köszönt be barátságosan a levélhordó a kis szobakonyhás lakásba. Látszik rajta az együttérzés öröme, hogy végre beválthatta ígéretét. Hisz mindennap ígérte, útban van a levél, talán holnap már hozza is. Mari néni pedig könnyes mosollyal tessékeli be, mert "véletlenül" a szemébe esett valami éppen most és nem látja elolvasni a levelet,

A levélhordó

pedig, akire még vagy 15 kilóméter ut vár, egyenesben és lépcsőn le-fel, jószívvel vátállja a felolvasó szerepét is, mert az a rakoncátlan kis porszem egészen elfátyolozta Mari néni szemét. Tudja ugyan, hogy utána még sokszázszor elolvassa a levelet, de valakivel meg kell osztani az öröm első perceit és az igazán nem lehet más, csak a családi hűséges barátja; a levélhordó.

Ö az, aki számon tart

a családban minden születést és halált, névnapot és betegséget, nyaralást és előléptetést. Nemcsak a postán jött eseményeket kéll számon tartama, aimiről mindig hűségesen beszámol a "címzett", nekí mindenről tudnia kell, mert ahova naponta bíekopog, ott családtagként kezelik s mindenről tájékoztatják.

Dőrög az ég,

a kutyát se engedném ki ilyen időben, - szokták mondani, de a postást nem tarthatja vissza sem jégeső, sem hófuvás, akárcsak a tikkasztó nyári meleg, mikor "cuppog" az aszfalt a lábunk alatt. Ő akkor is lejárja kerületét s levelűnket, nyomtatványunkat mindig mosolygósan, frissen nyújtja át. Pedig olyankor már többszáz lépcső "van a libában" s négány kilométer mögötte.

Már hajnali hatkor

bemt ülnek mind a negyvenhármán a hivatalban, hogy indulásra "szortírozzák" a leveleket. Ki-ki megkapja a kerülete postáját s utcánkint, házankint összerakja fürge ujakkal, hogy utját simán folytathassa reggel nyolctól a késő déli órákig. Ha befejezte, visszatér a postára s kezdődik a délutáni kézbesítés előkészítése.

Nem feledkezik

meg az ebédről s a postásoknak is eszükbe jut, különösen 24-e és a hónap első napjai táján. Ilyenkor még arra sincs idejük, hogy n magukkal hozott "száraz kosztot" bekapják. Hónap végén a nyugdíjasok lesik már kora hajnaltól a postásbácsit s lelkendezve fogadjáik a mindig legjobbkor érkező pénzt. A hónap elején pedig ők inkasszálják a telefon- és rádíódijakat, viszik az OTI elszámolásokat, minden utcát, emeletet kétszer is megjárnak. A nagykörúton kívűl még a csomagszállító utalványt is ők kézbesitik.

Nagyon sokan

húszónkét-huszonöt kilómétert gyalogolnak naponta, hogy a magyar posta hírnevét öregbítsék. De ez az ut nem mindig, egyenes. Ehhez legalább 1500 lépcsőfok is járul, ami egymagában is elég teljesítmény. Próbáljuk csak ki, nem az 1500 lépcsőfokot, csupán a harmadik emeletet naponta megjárni s mindjárt jobban értékeljük fárasztó munkájukat.

Lehetne segíteni

ezen: Lépcsőházi levélszekrénnyel. Az emeletes házak lakói külön levélszekrényt tartanának akár az udvaron, akár a lépcsőházban s a postás bedobná mlndenki szekrényébe a levelet, vagy a nyomtatványt. Még mindig marad éppen elég ajáulott küldemény, amivel lépcsőzhet, de nagy segítséget jelentene a közönséges levelek kézbesítésénél s levelünkhöz mi is korábban jutnánk.

Áldozatos munkájukat

nemcsak a közönség értékelte, méltányolta a demokratikus kormányzat is. Régi sérelmüket orvosolták a fizetési osztályba sorolással s azzal, hogy a tisztviselői és altiszti fizetés közti különbséget kiküszöbölték. Míg a múltban 36-szoros, ma csupán nyolcszoros a fizetéskülönbözet a legmagasabb és legatacsonyabb kategóriánál. Azelőtt egy II. osztályu altiszt várhatott, vagy husz évig, mig I. osztátyu lett, ma ezt is hét év alatt elérheti.

Ruhaellátásuk is

javult. Jóminöségű téli és nyári ruhát kapnak évente és ami a legfontosabb, egy pár cipőt. El is hordják, hisz annyi cipőt senki sem koptat, mint a levelet hordó, aki a rosszul cimzett levéllel is addig jár, míg a cimzett nyomára bukkan. Nem ismerik a nyolcórás munkaidőt addig dolgoznak, mig munkájukat a legjobban elvégzik s ha erről beszélünk, szerényen elhárítják a dicséretet s arra hívatkoznak:

"A munka nálunk becsület és dicsőség dolga."

(I. I.)