Szögedi Telefon (Interurban)

Vasárnapi Ujság - vu_1871_07_23_383p.txt

Mikor még nem ismerték a távirdát.

Az emberi értelem meglopta az időt és tért. Ma már a távirda nem ismeri e két fogalmat. Panaszkodunk, ha száz mérföldekről perczeket késve érkezik meg a hir; panaszkodunk, ha a gyorsvonat egy félórával későbben érkezik meg a rendelt időnél. Az ember követelései folyvást kielégithetlenek maradnak, hiszen rendeltetése is az, hogy szüntelenül tökéletesedjék.

Tudjuk, hogy a távirda, gőzmozdony mily jelentékeny szerepet játszott s játszik az ujabb-kori hadmiveletekben, annyira, hogy ma már ezek nélkül rendszeres hadjáratot nem is képzelhetünk. Ne gondoljuk azonban, hogy az ó-kor népei nem ; használtak volna oly eszközöket, melyekkel a távolságot megrövidíthették, s az időt meg nyerhették. Hogy korszakunk óriási vívmányait kellőleg méltányoljuk, nem lesz érdektelen közleni lapunk hasábjain, hogy messziről miként közlekedtek egymással a hajdankor gyermekei.

A jelzés egyik legrégibb s legtermészetesebb eszköze a tűz volt, mert annak fénye messze távolságra elhat. Természetes, hogy ezt éj idején alkalmazták; tiszta nappal a barna füstgomoly is messze ellátszik. Tudjuk, hogy Simon tűzvilágitással adta tudtul a görög hadihajóknak, hogy Tenedosbol térjenek vissza, sikerülvén a "faló" ügyesen szőtt hadicselt. Aeschylus Agamemnonában irja le, hogy miként tudatták Mycaenevel Trója elestét. Sok felől jeltüzek vitték tovább a hirt Idától Lemnosba, Athosba, Macistusba stb.

Későbben a Xerxes által Görögországban hagyott persa hadvezér Mardonius épen ily módon "távtűzelte" Sardisban tartózkodó királyának Athén meghódolását. A persa háborúban már a tűzjelzés meglehetős szabatossággal ment véghez. Herodot beszéli, hogy az Artemisiumnál horgonyzó tengeri hajóraj tűzjelvények által értesittetett három kémszemlére kiküldött hajója elfogatása felől, de azt előadásából nem vehetni ki, ha vájjon szintén ily módon tudták-e meg a tengeri csapatok megmenekülését. A peloponnezusi háború kezdetén szintén tűzjellel távirták Brasidas vakmerő fenyegetését, azonban a fölött mégis kétségben voltak, ha vájjon Piraeus vagy Salamis szigete lett a fenyegetett pont. Ezt vagy a jelzés hiányossága idézhette elő, vagy pedig azon körülmény, hogy nem is készültek előre ily váratlan hir közlésére, ismerve az óvakodó spártaiak hallgatag természetét. Azután is, a mint Thucydides emliti, éjjeli tűzjelek tudaták, hogy hány hajó közéig, s ellenséget, vagy jó barátot hoz-e?

A tengeri tűzjeleket aztán módositva alkalmazták a szárazföldön is. Tanúsítja ezt a plataeai őrség kimenekülésének leírása. A kirohanást megkisérlő vakmerő csapat némi részben a tűzjelzésnek köszönhető biztonságát, mert az ostromlók látva, hogy az ellenség keresztül jött az első sánczon, Thebebe rohamot jelzett, de a városban maradt plataeaiak ezt előre sejtve, ellenjeleket mutattak föl, hogy igy a peloponnesi jelek kivehetlenekké lévén, társaik menekvése biztosíttassák. Ha p. o. a lángoknak egyszerű lobogása vészjel gyanánt szolgált, a városból mutatott másnemű jelzés a thebeiekben más hirt terjeszthetett el. Az irányt hihetőleg szabatosan ki tudták jelölni az által, hogy a világosságot az illető pont felé irányozták nagyon valószínű tehát, hogy a városban maradt plataeaiak ellenkező vonalban forgattáka tűzjelt, s ennek folytán az erő megoszlott.

A tűzjeleket leginkább éjjel alkalmazták; a nappali gyors tudósításokra is hozhatunk föl egy pár példát. Herodot emliti, hogy a marathoni ütközet után Athénben azon párt, mely Hippiás visszatételét ohajtá, egy ezéles paizst emelt föl jel gyanánt a persáknak, figyelmeztetve azokat, hogy a Sunium fokot megkerülve gyorsan rohanják meg a várost, mig még a sereg távol van. Hogy honnan emelték föl e paizst, nincsen megirva; valószínűleg a Pentelicus hegy valamelyik magaslatán lehetett Athén és a marathoni öböl közt. A leirásból csak annyi tűnik ki, hogy a várostól nem lehetett nagyon távol, s alig lehet föltennünk, hogy e kis terjedelmű jel mérföldekre ellátszhatott volna. De ha meggondoljuk, hogy a puszta térségen csak egy napsütött ablak is mily távolságra visszaveri sugarait, nem lehet azon kétkednünk, hogy napfényes időben a ragyogó ezüstből kivert paizs szintén messzire elragyoghatott. Aztán föltehetjük azt is, hogy a hadsereg közt többen lehettek gyakorlott szeműek. Mi, kik a szobákba zárkózva töltjük el életünk legnagyobb részét, nem is sejthetjük, hogy p. o. egy juhász, ki folyvást a pusztán gyakorolja látérzékét, mily nagy távolságról megpillanthatja éles szemeivel a tárgyakat.

A paizs valószínűleg rohamot jelzett. A rómaiaknál pedig ezenkívül a vezér sátorán vörös zászlót tüztok ki. Tudósítások gyors közlésére szintén előnyösen használták az emberi hangot. Dél-Európa szelíd ege alatt a hang messzebb hullámzik el, mint a hideg északon. A hirnökök magas és kiáltó beszédben gyakorolták magukat. Albániában a benszülöttek még ma is egyik hegytetőről a másikra kiáltoznak át, ugy hogy néhány perez alatt a hir több mérfőldnyi térségre repülhet el.

Másik szintén gyors hírközlést eszközlo mod volt a gyorsfutárok alkalmazása, Tudjuk, hogy egy Philippides nevű gyorsfutár a marathoni ütközet előtt Athénből segítségért Spártába futott, s a tizennyolez mérfőldnyi utat két nap alatt tette meg. A görögöknél, s különösen a spártaiaknál alkalmazásba vett folytonos testgyakorlat rondkivül könnyű lábuakká tette seregeiket. Voltak olyanok is, kik a kengyelszijjat megfogva versenyt futottak a vágtató lóval. A mai zuávok is gyakorolják magukat e gyors futásban. Természetes, hogy az ilyenfajta küldönezöket a régiek ott alkalmazták, hol járt ut nem volt.

A rómaiaknál pusztán hadászati szempontból utakat csináltak, s bizonyos távolságra úgynevezett postaházak voltak, hol aztán negyven, ötven ló állott mindig útra készen, ugy hogy egy római követ váltott fogattal egy nap alatt száz angol mérfőldnyi utat is megtett.

A persa királyok idejében a roppant birodalomban szintén meg volt a posta-rendszer; a hirnökök vagy tevén vagy öszvéreken ülve tették meg az utat. Eszter könyvében világosan olvassuk eme sorokat: "és as íródeákok elküldék a leveleket a postáktól a királynak minden tartományába," azért t. i. hogy egy napon ölettossenek meg a zsidók. A mint aztán Eszter kérelmére a persa király megváltoztatta szándékát "lovagposták, gyors állatokon valának, t. i. öszvéreken, kimenének sietséggel" a király parancsolatja szerint, és százhuszonhét tartományban függesztették föl az öldöklési parancsot. A hírközlésnek eme neme ragadta csodálkozásra Herodot történetírót, ki igy kiált föl: "e küldönczök gyorsaságát e világon semmi sem érheti utól."

De még ez mind akkor volt, "mikor még nem ismerték a távirdát!"

K.T.K