Szögedi Telefon (Interurban)

Vasárnapi Ujság - vu_1907_11_10_894p.txt

A MAGYARORSZÁGI TÁVIRDA MÚLTJÁBÓL.

A POSTA NEGYVEN ÉVES jubileuma alkalmából a postával összefüggő és vele hasonló óriási arányokban nagyra nőtt intézményünkről, a távirdáról nem szólt egyetlen megemlékezés sem. Pedig ennek az 1867-től 40 évet betöltött intézményünknek megalakulása, szervezése, magyarrá való tétele és felvirágzása tanulságban és érdekességben felülmúlja a postáét is. Az abszolutizmus alatt 1867-ig a posta és távirda szervezete egyaránt német volt. Német hivatalnokok látták el a szolgálatot, bécsi központi igazgatás alatt állott, német nyelven ment az ügyvezetése és bélyegei, bélyegzői, hivatalos nyomtatványai mind németek voltak. A fővárosban mindössze három táviró hivatal létezett.

Az egyik, és ez volt a főállomás, a Lloyd épület első emeletének Dunára néző oldalán három nagy teremben. A másik kettő Budán és Ó-Budán volt s ezeken kívül a mostani tizedik kerületben volt egy mellékállomás, mely főleg az ottani sörgyárak és sertéshízlalók szükségleteit látta el. Az 1867-iki újjászervezett magyar távirdának egyik ma is élő veteránja, Vécsey István érdekes dolgokat beszél a kiegyezés előtti posta- és táviróhivatalok belső életéről. A Lloyd épületében levő távirda-állomás egyik nagyobb termében voltak a gépasztalok felállítva s itt volt 28 Morse-gépre kapcsolva a befutó 35 vezeték. A Dunaparton egy ferdén álló fehérre meszelt faoszlop képviselte a bevezetési oszlopot és egy szerény falitartó közvetítette a vezetékeket. Az első vasszerkezetű, kandeláberszerű táviró-oszlopot 1867 szeptember havában állította fel a pesti távirda inspektoratus. Az akkori lapok, különösen a "Hon" és a "Pesti Napló", mint korszakos reformról emlékeztek meg erről az újításról. A távírda gépteremben természetesen csupa idegenek, németek, csehek, morvák látták el a szolgálatot. Magyar táviratot általában csak 1867 január óta fogadtak el Magyarországon, de akkor is a hivatalos megjegyzésben ott állott az "ungarisch" jelző. Mikor a pénztári tisztviselő a felvett táviratot a gépterem ajtaján levő toló ablakon beadta, ezt a műveletét csengettyűvel jelezte. A beadott táviratokat aztán a revizor osztotta szét a gépkezelők között. A vezetékek nem voltak számozva, miként most, hanem a végállomások szerint neveztettek. A rendező így jelezte az egyes táviratokat a tisztviselőkkel: Teprecsin (Debreczen), Czeklet (Czegléd), Nirickhácza (Nyíregyháza) stb. A forgalom általában nem volt nagy s a tisztviselők száma az inspektoratussal együtt 83-ra rúgott. A többi három hivatalban összesen öten működtek. Erdély távirdailag a temesvári inspektoratus alá tartozott, volt ezenkívül a pesti inspektoratus és a zágrábi. A táviratok száma egy hónap alatt a fővárosi központban körülbelül 12 ezerét tett ki s az átmeneti forgalom nem volt nagy, mert az egész délmagyarországi forgalmat Bécs direkt Temesvárral és Nagy-Szebennel bonyolította le. Ilyen állapotok uralkodtak a magyarországi távírda intézményben, mikor 1867 elején az első magyar tisztviselőket kinevezték. A telegraf-inspektor Sikora János nevű német ember volt. Magas, szögletes homlokú, nyers modorú, a ki magyarfaló voltával tette magát híressé. Utána következett Horák János, kit már Gorove István miniszter nevezett ki, noha egyetlen szót sem tudott magyarul. Hogy az ilyen furcsaságok megtörténhettek, annak is sokfélék az előzményei.

A kiegyezés után nem lehetett ugyanis a postát és távirdát rögtön reformálni, azaz magyarrá tenni, mert Bécsben egyre azt hangoztatták, hogy a távírda nem nemzeti, hanem nemzetközi intézmény s itten a magyarosításnak semmi jogosultsága nincs. Az osztrákok nagy agitácziót fejtettek ki a beolvasztás ellen s hangosan követelték, hogy a posta, távírda és vasút, mivel ezek nemzetközi és közös jellegű intézmények, a közös hadügyminiszter hatáskörébe utaltassanak. Szenvedélyes hírlapi harczok kisérték ezt a törekvést, mely ellen a magyar sajtó két akkori vezető orgánuma, a Pesti Napló és a Hon a legvégsőig menő fegyverekkel küzdött. Kortörténeti tekintetből nagyon érdekes ennek a szenvedélyes sajtóháborúnak a megindulása és befejezése. Az eset abból keletkezett, hogy Vécsey István magyar tisztviselőt a távirdához kinevezték s ő vonakodott az esküt német nyelven letenni. Sikora el akarta csapatni Vécseyt, de a lapok pártjára állottak és követelték a magyar nyelv teljes behozatalát. A magyar nyelv helyett jött azonban Horák, a ki semmiben sem különbözött Sikorától. Ő is azt a véleményt hirdette, hogy a posta és távírda nemzetközi intézmény, a hol a magyarosításnak semmi helye nincs. Az első országgyűlési tárgyaláson akadt aztán számos magyar képviselő, a kik, miután a posta és távírda is ekkor jelentékeny deficzittel dolgozott, a mellett agitáltak, hogy fentartásuk óriási költsége ne terhelje a magyar államot, inkább nyilváníttassanak közös intézményeknek s fentartásuk is a közös alapból történjék. A magyar sajtó ellenállt ezeknek a törekvéseknek s egyelőre a Horák és Sikora személyében támadta a régi rendszert. Olyan óriási mértékben folyt a távírda magyarellenes vezetői ellen a harcz, hogy 1867 augusztus hó elején Brunner von Wattenwyl miniszteri tanácsos, az osztrák cs. és kir. távírdák igazgatója az ügyek megvizsgálása czéljából Pestre jött. A vizsgálat azonban csak ürügy volt, mert elsősorban Horákot, Sikorát és társait akarta menteni. A lejövetel nagy titokban történt, de a lapok mégis megtudták. És megtudták azt is, hogy Sikora vezetésével a cseh és német tisztviselők tisztelegtek a főigazgató Európa szállóbeli lakásán s itt Sikora a magyar minisztérium és a távírda ellen becsmérlő tartalmú beszédet mondott.

A főigazgató azzal válaszolt, hogy Horákot mindenáron meg fogja állásában tartatni s nyugodtak lehetnek, csupán pár hónap kérdése és a magyar távírda ismét visszatér az osztrák vezetés alá. Ezt a beszédet Vécsey István a lapokban leleplezte s most újra kitört a harcz, de sokkal élesebben, mint előbb. A lapok követelték, hogy Gorove szervezze újólag a távirdát s állítson mindenek előtt magyar vezetőt az élére. Gorove minisztertanács elé vitte az ügyet s gróf Mikó Imre ajánlására Takács János kolozsvári fizika-professort nevezték ki igazgatóvá. Takács azonban nem sokat értett a távirdához, képzett magyar tisztviselők pedig az egy Vécsey Istvánon kívül nem voltak, úgy, hogy ő ismét osztrákokkal töltette be a főállásokat. Hogy milyen primitív állapotok uralkodtak nálunk még ekkor is a távirászatban, jellemző példával lehet bizonyítani. Miután Takács sem a távirdavezetéshez, sem a német nyelvhez nem értett, tisztviselői pedig szinte mind németek voltak, kénytelen volt közöttük keresni a segítséget. Egy Klár nevű ember lett az ő jobb keze, ki szaktudása miatt nagy tekintélyben állott. Történt aztán, hogy az újonnan beszerzett Hughes-féle gépek egyike felmondta a szolgálatot. Klár szakvéleményt adott az új gépről és megállapította, hogy az hasznavehetetlen. A bécsi lapok lármát csináltak a dologból, úgy, hogy 1867 november 24-én egyszer csak váratlan vendég jelent meg a magyar távirdában. Maga Hughes volt, a ki tudni akarta, hogy mi az ő gépeinek hibája. Klár nagyszerű előadást tartott s egyik hibát a másik után sorolta fel, Hughes azonban mindenre csak csöndesen mosolygott. Végre mikor Klár befejezte szakvéleményét, Hughes odavezette a használhatatlannak nyilvánított gép elé s annak finom alkotó részei közül kiszedett pár darab czeruzahegyet, melyek a géprészek közé szorultak és megakasztották működésében.

A következő perczben már pompásan dolgozott a gép, melyet Klárnak véleménye alapján három hónapig kivettek a forgalomból. A lapokban aztán híre ment, hogy Hughes a következőleg nyilatkozott Klárnak:

- Nem az a baj, hogy a gépnek hibája van, mert ezen mindig lehet segíteni, de azon már nem lehet, ha az emberek hozzáértésébe és lelkiismeretességébe csúszik a hiba.

Gorove miniszter is belátta ekkor, hogy újjá kell szerveznie teljesen a távirdát, ha hivatásának meg akar felelni s gondoskodott róla, hogy magyar emberek egyelőre a bécsi és külföldi szakiskolákban kiképeztetést nyerjenek. A sajtó és az országgyűlés pedig arról gondoskodott, hogy ez az intézmény a postával együtt megmaradjon magyarnak és hivatását a magyar érdekek javára teljesítse. Újjászervezésének negyven esztendeje után igazolta, hogy a postával együtt ez az intézményünk is fényesen bevált s a hozzáfűzött várakozásokat mindenben kielégítette.

B. E.

-----------------------------------------------------------

A budapesti távírda új gépterme.

E napokban adták át a forgalomnak az új távíró géptermet, mely a főposta épület harmadik emeletének párisi-és korona-herczeg-utczai oldalát foglalja el.

Az új gépterem teljes hoszsza 93 méter, szélessége 16 méter és magassága 10 méter; tetőszerkezete Zielinszky tanár tervei szerint vasbetonból készült; belső berendezése úgy technikai, mint higiénikus szempontból páratlan.

A táviratok felvételére és továbbítására 80 db Hughes (betűnyomó) gép és 120 Morse készülék szolgál, szükség esetén azonban többet is fel lehet szerelni. Ugy az érkezett és kézbesítendő, valamint a gépteremben az egyes csoportok között a gépekhez továbbítandó táviratokat légnyomású csőposta szállítja. A Hughes gépek a legújabb rendszerűek, szerkezetüket közvetlen villamos motor hajtja. A terem kitűnően van szellőztetve; gőzfütőberendezése nyáron a levegő hűtésére is használható. Világítása szintén ideális, 44 villamos ívlámpa a nappalinál szebb és egyenletesebb, mondhatni tündéri világosságot terjeszt. A teremben levő óriás méretű villamos órák teljesen egyformán mutatják a pontos időt.

A mellékhelyiségek méltán sorakoznak a gépterem mellé; a bútorzat itt is, mint az egész berendezés, festés stb. magyar stílusban van tartva, a hálóteremben 20 ágy áll az éjjeli szolgálatban egymást felváltók rendelkezésére.

Miután a távirdánál állandóan körülbelül 300 hivatalnok van szolgálatban, szükség van étkező helyiségre is, mely szintén a legjobban van berendezve.

Az építést Bay Dezső műépítész s a technikai rész építését Paskay Bernát posta- és távírda mérnök vezette.

Büszkeséggel mondhatjuk, hogy ilyen távíró központja egy országnak sincs.

R. G. A.