A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)


Békés - bekes_1902_06_29_158p.txt

Kritikák.

Budapest, 1902. junius 25.

Tekintetes Szerkesztő ur!

Egy Budapesten időző gyulai ismerősömtől olyan érdekes telephon történeteket hallottam az önök vármegyéjéből, a melyeket véteknek tartanék véka alá rejteni, hadd terjedjenek, adjunk nekik külön czimet:

Telephon történetek.

Egy nagy alföldi községből már régebben egy ösmert ügyvéd ama már nem ösmeretlen okokból az újvilágba költözött s most nem igen emlegetnék, ha nem lett volna szegénynek telephonja, a melynek révén egy m. kir. postaigazgatóság örökre feledhetetlenné tette a telephon érdekében tett s még Chinában is méltó feltűnést keltő intézkedéseivel.

Ez az ügyvéd ugyanis egyik pénzintézetnek ügyésze volt s mint ilyen, rendelkezett egy távbeszélővel s Amerikába történt elvitorlázása után az intézet más ügyészt választván, az ügyész folyamodott az illetékes m. kir. postaigazgatósághoz, hogy a kérdéses távbeszélőt helyezze át az ő lakására s ő fizeti tovább az áthelyezéstől kezdve a dijjakat s az áthelyezés költségeit.

Hja, de az ügyész ur elfelejtette, hogy a postaigazgatóság tagjai még szellemileg Chinában élnek s kapta a nagy írást, hogy kérelmét csak az esetben teljesítik, ha a régi ügyésztől írásbeli nyilatkozatot mutat be, hogy az az áthelyezésbe beleegyezik.

Erre az uj ügyész szép beadványban kifejtette, hogy ö ezt a feltételt a legjobb akarat mellett sem teljesítheti, mert a kérdéses előd szökésben van s még a postai szabályok kedvéért sem hajlandó tartózkodási helyét elárulni, miután nem a távbeszélő, hanem egyébb okok miatt fordított hátat az ó-világnak; nincs ugyan kizárva, hogy hasonló eljárás mellett, mint a minőt a tek. igazgatóság gyakorol, jövőben a telephon is egyik kivándorlási okként fog szerepelni.

Csodálatos s igazán nem tudni, mi okból, de a postaigazgatóság belátta, hogy szökésben lévő embertől távbeszélő áthelyezésére alig lehet engedélyt kieszközölni, de hogy a czopf mégis épségben maradjon, most már lejebb szállította a kívánalmakat s csak azt követelte, hogy a hozzátartozóktól szereztessék be az engedély.

Szegény ügyésznek mit volt tenni az ország különbözó részeiben tartózkodó hozzátartozóktól beszerezte az engedélyt s az igy felszerelt kérvényt ujonan beadta s most már nyugodtan várta, hogy mikor helyezik át a távbeszélőt.

Na azt ugyan várhatta.

Ismét jött a pecsétes levél, hogy az eltávozott ügyész hátralékba maradt ám telephon előfizetési díjjal s ezért már az igazgatóság be is perelte, addig tehát szó sincs a telephon áthelyezésről, mig az uj ügyész a megszökött ügyész hátralékát és a perköltséget ki nem fizeti.

Persze erre már kijött a türelemből az ügyvéd is s valamit üzent az igazgatóságnak, hogy most már mit csináljon a telephonjával s igy sikerült elérni a XX. században egy modern intézmény igazgatóságának az ő czopfjával, hogy egy előfizetővel kevesebb lett, a hátralékot sem fizette ki senki, a perköltség is nyakán maradt s az elárvult telephon várja, hogy mikor jön haza szökött gazdája, hogy a hátralékot és perköltséget kifizesse, mert addig le nem szerelik s ott ásitoz az üres szobában s hallgatja az utczán dudolókat:

A vígan folyó Sebes-Körösmentén
Lakik egy föpostás nagy hetykén,
És egy nagy czipf, czepf, czopf
Van a feje tetején.

Más.

A vármegye bevezettette 60000 korona saját költségén a távbeszélőt az egész megye területére s a vármegyeházára s a vármegyeházán különböző udvarokban és emeletben több szoba lévén, az alispán úgy gondolkozott, hogy időkimélés és kényelem szempontjából okosabb, ha minden szobába telephont csináltat, a mely a vármegyeházán lévő központtal van összekötve s mindenki a maga szobájából beszél, mintha a központban egy hajdút tart, a ki szaladgáljon azért, akit hivnak a telephonhoz s az sétáljon a 26-ik szobából a beszélgetés kedvéért.

S az idea pompásan bevált, mindenki meg volt elégedve s ment a dolog egész addig, mig azt a fentebb ösmertetett főpostás meg nem tudta, aki aztán úgy elmélkedett, hogy az még sem járja, hogy az alispán az asztala mellől telephonáljon s ne a 26-ik szobába sétáljon minden csengetésre, hova lesz akkor a magy. kir. tekintély s rögtön jött a parancsolat, hogy a külön telephonokat le kell szedni, mert az szabályellenes. Persze a szabályt, azt nem lehet megváltoztatni, akármilyen bolond is, mert akkor rövidülne a czopf.

Volt azután levélírás kiló számra, de a főpostás szigorúan ragaszkodik a szabályokhoz, inkább hasznavehetetlen legyen a telep, csak a szabályok megtartassanak s végre az ügy a kereskedelemügyi miniszterhez került.

Ott már azután modernebbül fogták fel a dolgot s azt mondták, hogy a főpostásnak igaza van, a szabályok tiltják ezt a külön telephont, de ha a vármegye a saját költségén felépitett telephonért az eddig állomásonként fizetett 90 korona dijjon felül fizet még minden szobában lévő telephonért évenként külön 24-24 koronát, akkor a telephonos istennyila üssön bele a szabályokba s maradjon meg a telephon úgy, ahogy van.

Nem lehetetlen, hogy az a hátsó gondolat játszott közre, hogy az alispán majd megijed a fizetéstől s akkor mentve lesz a czopf, de az alispán csökönyös volt s kimondta a szokatlan szózatot: fizetek.

Ez már nagy baj gondolkozott a föpostás, de még nincs vége a dolognak s akkor azt eszelte ki, hogy most már hát nem felel meg a szabályoknak a megye által kiépített s hat éve jól megfelelő telephon, azt le kell szerelni s majd ö csinál újat, ha rosszabbat is.

Az alispán most már kérésre fogta a dolgot, neki jó az a telephon a mi van, a postának sincs vele semmi baja, hagyják hát békébe, inkább megfizeti az uj telephonnak árát is, ha csak pénz kell, de ne bántsák az ő régi telephonját.

De a föpostás hajthatlan maradt, a régit le kell szedni s az újat felrakni és pedig nem az íróasztalon, hanem a falon.

Ebbe azután az alispán nem akart beleegyezni, ö az íróasztalra követeli a telephont, úgy amint a régi volt.

Most már a postaigazgatóság fogta könyörgésre a dolgot s szivrehatóan kérte az alispánt, - látva milyen erőszakos ember s mindent kivisz, - hogy legalább azt a konczeszsziót tegye meg, hogy álljon fel az íróasztaltól, mikor telephonálni akar, mert az ő szabályaik szerint az valami rettenetes, hogy az alispán az íróasztalnál ülve telephonál; mi lesz akkor az ő czopfjukkal?

Végre is mindkét fél kérlelhetlen lévén, ez az ügy is a kereskedelmi miniszterhez került, a honnét lejött a modernebb felfogású rendelet hogy ha már fizet, az alispán akkor hadd telephonáljon ülve.

Ez a története annak, hogy most az alispán és főjegyző asztalán díszes telephonkészülék ötlik a szembe, amit külön postaigazgatósági rendeletre a szerelők nehéz könnyeket ejtve, szereltek fel s amint halljuk, azóta a postaigazgató urnak nyughatatlan álmai vannak, mi lesz vele, ha minduntalan egy-egy darabot levágnak a czopf jából?

Vigasztalódjék; a Bécsben székelő chinai nagykövetség tudomására hozták az esetet s az a külügyminiszter utján rögtön megtette a lépéseket, hogy ezen nagy férfiút engedjék át Chinának, mert ott most akarnak modern posta- távirda- és távbeszélöintézményt berendezni.

A cikk eredeti linkje...... 1.  2.
Home
1901   <<   1902   >>   1903
Home
Delizsánsz.