A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Halasi Ujság - halas_1902_09_17_166p.txt
Hírek
A jó öreg postamesterünk,
Id. Szekér Sándor e hó 9-én 76 éves korában meghalt. Vele egyike költözött el azoknak a kötelességtudó régi alakoknak, a kik választott hivatásukban egész életen át szívósan kitartanak. Mérnöki oklevele volt ugyan, de hajlamát követve, inkább átvette atyjától a halasi postahivatalt. És vezette azt félszázadon át, nyomon kísérve itt azt a mesés átalakulást és fejlődést, melyen a forgalom s a postaszolgálat ez idő alatt végigment; kezdve attól a patriarchális időtől, a mikor az utczák csendjében messzehangzó, ábrándos dallamu kürt jelezte a hetenként kétszer (Majsa és Mélykút felé) közlekedő postakordé indulását-érkezósét, mely szép csöndes tempóban szállította a boritéktalan, becsületes nagy árkusból összehajtott, téltül spanyolviaszkkal beragasztott, nem bélyegjegygyel, hanem távolság szerint változó készpénzgarasokkal bérmentett néhány levelet, melyek között elvétve akadt egy-egy receficós, - egész a mai modern fejlődésig, a mikor a napjában hatszor berobogó vonat ontja és viszi a levelek, utalványok, csomagok, hírlapok és - anzikczkártyák ezreit, - a mikor a berregő gép végtelen szalagra szaporán kopogja az egymást érő sürgönyöket és a mikor a lázas munkába bele-belecsilingel a fránya-csuda telefon. A jó öreg évek óta bénult tagokkal és világtalanul a munkában részt nem vehetett ugyan - mégis élete végéig érdeklődő figyelemmel kisérte ezt a fejlődést, s gyakran láthattuk őt karosszékében ülve, a mint egyik-másik postás kisasszonykával referáltatta magának az újabb meg újabb posta rendeleteket. Bár régibb idő óta sínylődött, halálát mégis váratlanul bekövetkezett agyszélhüdés okozta. Csütürtökön délután általános részvét mellett helyezték örök nyugalomra.
