Szögedi Telefon (Interurban)

Délmagyarország - dm_1919_05_15_1p.txt

Nem lehet a Délvidékre telefonálni.

- Nincs pénze a szegedi postának.

- Kinevezések a postán. -

(Saját tudósítónktól.) Betrix ezredes, francia városkoimányzó már két ízben is közzétette azt az értesítést-, hogy a délvidéki megszállott területtel, a Bánáttal, Bácskával, és Baranyával ismét szabad a telefon- és távíró forgalom. Erre az előzékenységre igen sokan megörültek. Nemcsak hivatalok emberei, kereskedők, vállalkozók, akik ügyeiket nem bonyolíthatják le a régen megszakadt érintkezés miatt, de magánosok is, akik még mindig mérhetetlen távolságban érzik magukat a megszállott vidékeken élő hozzátartozóiktól. Utazás és posta nagyon nehéz és nehézkes, a telefon és távíró sok mindent pótolna. Az értesítések közzététele után szinte megrohanták kérdezősködéseikkel az emberek a telefonközpontot és a posta-főnököt. Százan meg százan akarnának Szabadkával, Temesvárral, Becskerekkel, Kikindával, Zomborral beszélni. De nem lehet. Vegyék tudomásul, hogy nem lehet. Mert ha kétségtelen is Betrix ezredes jóindulata, olyan akadályok vannak, amelyeket eddig leküzdeni nem sikerült. A legfőbb gát a szerb hatóságok ellenkező akarata. Ugyancsak akadály, hogy több vezetéket erőszakosan megszakítottak. Szerdán az ügyről kérdést intéztünk Körösi felügyelőhöz, a szegedi főposta főnökéhez, aki a következőket volt szives elmondani:

- Amikor a hivatalos értesítést megkaptuk a francia parancsnokság részéről, hogy a közönség számára szabad a telefonálás és sürgönyözés a délvidékre, legelőször a szabadkai és a kikindai postafőnökökkel léptem telefon érintkezésbe s közöltem velük is a franciák engedélyét. Azt felelték, hogy a posta náluk is szigorú felügyelet alatt van s ők még semmiféle értesítést nem kaptak arról, hogy a forgalom zárlatát feloldották volna. Már pedig ők a szerb katonai parancsnokság engedélye nélkül semmit sem kezdhetnek. Erre természetesen megkértem őket, kísértsék meg az engedély megszerzését. Majd a temesvári posta és távíró igazgatósághoz fordultam, amelynek hatósága alá tartozik az egész Délvidék postaintézménye. Az igazgatóság részéről megígérték a közbenjárást. Az eljárás folyamatban van és tálán lesz sikere. Bízzunk benne. Mindenesetre örvendetes, hogy a kezdeményezés a szegedi francia parancsnokság részéről megindult. A szomorú valóság persze még mindig az, hogy a szegedi postán csak éppen hogy tengődik a forgalom és a személyzet jórészének, amely Pedig ünnep nélkül való folytonos, erős munkához szokott, alig van dolga. S éppen a postások örültek meg legjobban annak, hogy legalább a Délvidékkel áll helyre fokozatosan az egész forgalom. Nagy érdekük fűződnek ahhoz, ha a postai pénzforgalom is megindulna, Most ugyanis aggódniok kell, hogy megkaphatják-e juniusi járandóságukat. Emiatt már küldöttség is járt dr. Dettre kormányzóbiztosnál. Elmondotta a deputáció, hogy a posta 450 alkalmazottjának fizetését kellene biztosítani, azonkívül anyagi beszerzésekre is nagy szükség volna már. A telefonközpont berendezése, a kapcsolók, jelzőlámpák, dugaszok megrongálódtak, javításukról, kicserélésükről kellene gondoskodni, mert gyakran a rossz fölszerelés hibás abban, hogy késedelmesen történnek a kapcsolások. A küldöttség arra kérte a konmányzóbiztost, eszközölje ki, hogy a posta megbízottja Budapestre utazhassék és onnan a vezérigazgatóságtól pénzt hozhasson. A francia parancsnokság akkor a hadiállapotra hivatkozva a fölutazást nem engedte meg. Valamivel később a postának egy fiatal hivatalnoka, Kovács József, aki vásárhelyi illetőségű, kijárta az engedélyt, hogy hazamehessen s onnan el tudott jutni Budapestig.

- A fővárosban volt április 24-től 29-ig. Fölkereste Robicsek Pál posta- és táviíró kormány megbízottat, Hollós vezérigazgatót és dr. Kiss Ferenc főigazgatót. Elmondta nekik azt a kinos helyzetet, amelyben most a szegedi postások vannak, akiket a fizetésképtelenség veszélye fenyeget. Azt felelték neki, hogy a város egyelőre kölcsönözze a postások járandóságait, mert pénzt a mai körülmények között nem igen lehet szállítani. Kovács ezzel a válasszal, hosszú utazás után visszaérkezett Szegedre. Közben a postások megkapták májusi fizetésüket. Most azonban az a kilencmillió, amelyet a kormány a város pénzéből visszaküldött, elfogyott már a szegedi posta tisztviselői a város részéről semmiféle támogatásra nem számithatnak. Ezt a polgármester ki is jelentette Körösi István postafőnöknek, amikor elmondotta neki, hogy Kovács hivatalnokkal mit üzent a budapesti vezérigazgatóság. A postat akarékban volt még kevés pénz, azt azonban szegénysorsu betevőknek, akik 3050 koronás betétjeikért rimánkodtak, ki kellett adni. A postabélyegek is elfogytak. Igy most a juniusi személyi és a mulaszthatatlan dologi kiadásokra alig van pénz a postán. Pedig 320.000 koronára volna szükség, A postafőnök ezért fölhívásban a telefonelőfizetőkhöz akar fordulni, hogy dijaikat ne egy évnegyedre, hanem egész évre fizessék ki. A kérelmet bizonyára teljesíteni fogják. Kovács József egy csomó előléptetésről szóló értesítést is hozott magával, amelyeiket még a népkormány rendelt el. Sajnos, nem hozhatta el az összeseket, mert sietnie kellett, hogy az utazástól el ne késsék s az a hivatalnok, akit az összeirással megbíztak, sok szegedi nevet kihagyott a hivatalos listából.

- Az előlépett Szegedre hozott névsora a következő: Székely Ignácz, Bukur Bragomir, Wéber Rezső, Marton István, Móricz József, Zsembery Franciska, Nyilasy Irén, Tomka Olga, Vajda Józsefné, Boros Erzsébet, Battancs Pálné, Csorba Mária, Lebotay József, Augugusztin Henrik, Niamesny Ilona, Kovács Józsefné, Weber Rezsőné, Tochtermann Adél, Kukay Józsefné, Szibinkics Danica, Parassin Sándomé, Pető Zsigmondné, Fáy Mária, Pál Elemér, Paulovics Antal, Eperjesy Pál, Tompa József, Márki István, Csanádi Pál, Pisztrói Játnos, Bérczi Mór, Veres Mihály, Lengyel Márk, Veres Miklós, Zboray József, Csórja Zsigmond, Stumpf Pál. Kovács József Szolnokon, Cegléden, Kiskunfélegyházán, Szentesen, Csongrádon, Vásárhelyen. Makón át jött haza Szegedre. Az ut egy-egy részletét kocsin kellett megtennie.