Szögedi Telefon (Interurban)

Vasárnapi Ujság - vu_1919_03_23_136p.txt

AZ ELEKTROMOS TÁVOLBALÁTÁS.

Korn Artúr, müncheni professzor, a ki hosszú idő óta legelső tekintély az elektromos távolbafényképezés terén, még 1914-ben így írt erről a nagyfontosságú problémáról a "Handbuch der Telephotographie und Teleautographie" czímű könyvében :

"Ha azonban visszatérünk a valóság terére, úgy mégis arra az eredményre jutunk, hogy a jelenleg ismert eszközökkel, egyetlen, vagy kevés számú vezetéket használva, a távolbalátás problémája gyakorlatilag kivihető alakban nem oldható meg."

Alig pár év telt el azóta s a távolbalátás problémáját az elképzelhető legtökéletesebb kivitelben mégis megoldotta egy magyar mérnök, Mihály Dénes, a kinek nevét már ennek a találmánynak a révén is hamar meg fogja ismerni az egész világ. Az elektromos távolbalátó készülék első demonstráló példánya ott áll készen a budapesti telefongyár fizikai laboratóriumában s máris pusztán üzleti kérdés az, hogy hogyan és mikor válik közkincscsé a korszakalkotó találmány.

A távolbalátás problémájában eddig több olyan nehézség volt, a mit még Korn is leküzdhetetlennek tartott. A legelső az volt, hogy a szelént nem sikerült eléggé érzékénnyé tenni a fény iránt és nem tudták legyőzni a tehetetlenségét. Mivel a szelén az egyetlen olyan anyag, a mely a fény hatása alatt változtatja az elektromos vezető képességét és így csak az ő segítségével lehetett elképzelni a távolbalátás kivitelét, az első feladat az volt, hogy a kellő fokra kellett fokozni a szelén érzékenységét. Mihály Dénesnek sikerült mindenekelőtt felfedeznie azt, hogy mi okozza a szelén fényérzékenységét. Rájött arra, hogy a szelén rendkívül apró tűalakú kristályokból áll s a vezető képessége a szerint változik, hogy az apró kristályok sűrűbben vagy ritkábban vannak egymás mellett. Bebizonyította, hogy tulajdonképen nem is a puszta fény hatására változik a szelén vezetőképessége, hanem a minden fajta fénysugárban mindig jelenlevő hősugarak hatására s ezzel nemcsak meg volt magyarázva a szelénnek eddig rejtelmes tulajdonsága, hanem megvolt az út ahhoz is, hogy a távolbalátás számára nélkülözhetetlen szelénczellák fényérzékenységét a legmagasabb fokra emelhesse.

A Mihály-féle szellénczellák olyan érzékények, hogy másodperczenként százezer fényimpulzust is megéreznek s a tehetetlenségük egyáltalán semmi, úgy hogy pillanatra megszűnnek az áramot vezetni, mihelyt a fényhatás megszűnt rájuk. Ezek a szelén-czellák bámulatos alkotásai a modern technikának s fel kell jegyezni a telefongyár Tóth nevű mechanikusának a nevét is, a ki hihetétlen kézügyességgel állítja elő mikroszkóp mellett dolgozva ezeket a kicsiny, de páratlanul minucziózus czellákat.

A megfelelő szelénczellák előállítása azonban még csak az egyik nagy nehézséget küszöbölte ki. A következő prqbléma a képnek apró alkotó részekre való bontása s az alkotó pontoknak átvitele elektromos áram segítségével. Eddigelé a kép felbontását olyasféleképen csinálták, mint a hogyan a fényképek kliséjénél láthatjuk, vagyis valamilyen hálót helyeztek a képre s a háló egyes likacsain át látható pontokból rakták össze az egész képet. A képeknek ilyen felbontása rendkívül lassan és nehezen ment az eddigi távfotografáló berendezéseknél s a legtökéletesebb Korn-féle távfotografálónál is 15-20 perczig tartott egy kis kép átvitele.

Mihály Dénes úgy oldotta meg ezt a problémát, hogy egytized másodpercz alatt képes a leadandó képet százezer apró, egy nyolczad négyzetmilliméternyi részecskére bontani s a szelénczella segítségével részecskénként átvinni a felvevő állomásra. Ezt a csodálatos gyorsaságot a tükrös oszczillográfjai segítségével képes elérni. A leadandó képet az egyik ilyen rezgő tükör függőleges sávokra bontja és pedig, úgy, hogy egytized másodperez alatt a sáv végigszalad az egész kép síkján. Egy másik rezgő tükör, a mely erre az elsőre merőleges irányban rezeg, az egyes függőleges sávokat bontja fel apró pontokra s így a képnek minden egyes apró négyszögletű részletéről jövő fénysugarakat egymásután rávetíti a szelénczellára. A dolog technikai kivitélében itt is van valami bámulatra méltó kézügyesség, mert olyan apró tükröket kellett előállítani, a melyeknek szélessége egy negyed milliméter, a melyek tehát kisebbek, mint a nyomtatásbeli pont.

A távolbalátó leadó készülékének a működése tehát a következő. A leadandó kép - lehet az írás, rajz, fénykép, vagy a fényképező gép homályos üvegén látható kép a két oszczillográf tükrei segítségével egytized másodpercz alatt felbontódik százezernyi apró négyszöggé s a tükör ezeket az apró négyszögöket rávetíti az érzékeny szelén-czellára. A szerint, a milyen világosak vagy sötétek ezek a kis négyszögek, a szelén változtatja az érzékenységét és jobban vagy kevésbbé jobban engedi át magán az elektromos áramot, tehát a vezeték áramának erőssége minden egyes képrészletnek megfelelően változik. Az áramerősség eme gyors változását kell a felvevő állomásnak visszacsinálni fényhatásokká, a mi tulajdonképen megfordítottja a leadó készülék működésének.

A felvevő készüléknek is lényeges alkotórésze a két oszczillográf, míg a szelénczellát itt egy fényforrás helyettesíti, ívlámpa, vagy más fehér fény, a mely úgy működik a leadásnál, mint valami fényceruza : lerajzolja az eredeti képet a felvevő ernyőre, ugyanolyan boszorkányos gyorsasággal, mint a hogyan a feladókészülék elektromos áramlökésekké változtatja át a kép egyes alkotó elemeit. A számtalan apró kép-elem oly gyorsan és oly folytonosan követi egymást, hogy a felvett képen meg sem látszik, hogy apró négyszögekből van összeállítva, tehát a felvett kép pontosan ugyanolyan, mint az eredeti, ezért felesleges is lenne reprodukczióban bemutatni a Mihály-féle távolbalátó átvitt képeit.

Az emberi szem másodperczenként tíznél több egymás után következő ingert nem tud egymástól elkülöníteni, mint a hogyan a mozgófénykép egyes részletképeit is egymásbafolyódva érzékeli. Mivel a Mihály-féle távolbalátó egytized másodpercz alatt közvetíti az egyes képeket, magától értetődő, hogy mozgóképeket is lehet vele továbbítani tetszés szerinti távolságra. Egy szóval például itt Budapesten mozgófényképet lehet készíteni arról, a mi ugyanakkor Parisban történik s mind ehhez még vezeték sem kell, mert a szikratávíróba is be lehet kapcsolni a készülékeket.

Beláthatatlan perspektíva nyílik az elektromos távolbalátás jövőjére, ebben a minden tekintetben tökéletes találmánynyal. Ha majd megindul az üzleti vállalkozás, nemsokára megalakulhat az egész világon a Telehor-hálózat, a mely ugyanolyan lehet, mint a Telefon Hírmondó. Az előfizetők lakásában van egy aránylag kis készülék, a miben minden pillanatban láthatja az ember a világ minden részéről az újdonságokat, élethű mozgófényképként. Ha így, ez az alkalmazás egyelőre fényűzés-számba is mehetne, sokkal több azonnali haszna lesz a közvetlen gyakorlati alkalmazásban. Elsősorban mint gyors-távirót fogják használni a Telehor-t, mert hiszen egytized másodpercz alatt továbbít akármilyen hosszú sürgönyt, méghozzá eredeti kézírásban. A sajtó elképzelhetetlen előnyöket biztosíthat magának vele, hiszen szinte ugyanabban a pillanatban hű képét kaphatja a történteknek, akárhonnan. S az "elektromos szem" eljuthat oda is, a hová ember nem láthat, például a tenger fenekére. A buvárharangba épített készüléket egy nagy reflektorral együtt leeresztik a tenger mélyébe s fent a hajón úgy látni a lent levő titokzatos világot, mintha előttünk lenne a napfényen. A csillagászok egy időben két helyről figyelhetik meg az égi tüneményeket, a minek tudományos szempontból végtelen nagy a jelentősége. Közvetett eredménye a találmánynak a beszélő mozi is, a mely annyira megoldott problémává vált, hogy egyszerre dróttalan távolba beszélő mozgófénykép lett belőle.

A fiatal magyar mérnök nagyszerű találmánya, mint mondottuk, utolsó porczikájáig készen várja a gyakorlati megvalósítást s ha elkövetkeznek a normális békeállapotok az egész világon megkezdődik a Telehor forgalomba hozása s habár máris érdeklődik a külföldi vállalkozás a találmány iránt, mégis Magyarország marad meg a góczpontban, mert egyelőre legalább csak azok a lelkes munkások tudják gyártani a kényes finomságú műszereket, a kik eddig is a feltalálóval együtt dolgoztak.

Sztrokay Kálmán.