A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Délmagyarország - dm_1950_10_12_70p.txt
IGAZ MESE
A POSTÁRÓL, TELEFONRÓL ÉS BÜROKRÁCIÁRÓL
Volt egyszer Szegeden egy posta. Sőt egy postaigazgatóság. Rossz nyelvek szerint még ma is megvan. Ez az intézmény arról nevezetes, hogy a legbonyolultabb ügyeket is villámgyorsan el lehet intézni a segitségével. Csak példaképpen idézzük a nyilvánosság elé az alábbi angyali esetet, melyhez legszivesebben hidegvizes borogatást mellékelnénk.
Azt szerettük volna olvasóink tudomására hozni: hány nyilvános telenonállomás készült el a közelmúltban Szegeden. Honnan tudhatja ezt az ember? A naivak azt gondolnák, hogy a postától. Dehogy! Nézzük csak meg, hogyan zajlik le egy ilyen tudakozódás:
Szinhely: Posta. "A nyilvános telefonállomások ügyében szeretnék..."
"A postaigazgatósághoz menjen kérem!"
Színhely: Postaigazgatóság.
VI. ügyosztály, 26-os ajtó. Marcona ajtónálló: "Kit keres, miért keresi, honnan keresi, mi késztette a keresésre is egyáltalán ..." "A nyilvános telefonállomás?! Azt a III. ügyosztály intézi." Itt ismét elölröl kezdődik a vallatás; "Kit keres, miért keresi.., Stb." ... és igy sorban az ügyosztályok végtelen sora. Fontoskodás, nagy hűhó, de a telefonállomásokról senki sem akar tudni semmit. Na végre: talán Bürokrata Tamás mondhat valamit. De az meg elment vadászni. A helyettese? Az meg elment nyulászni. És annak a helyettese? Az ebben az ügyben nem illetékes. Hát ki illetékes? Az illetékest Várakoztató Tóbiásnak hívják, de ö meg szabadságon van. Hát a helyettese? Az meg kiszálláson van. Hát annak a helyettese? ... Az talán! De az meg a másik épületben van. Ujra kezdődik minden. Vallatás, keresztkérdések, igzoltalások végtelen sora, mig végül az illetékes elé kerül az ember "Mit?! Hogy a nyilvános telefonállomásokat..? Hogy gondolja az elvtárs? Egyrészt műszaki titok másrészt, ha én ezt meg akarnán mondani, iktatni kellene a kérelmet felküldeni a főosztályhoz, az átküdené a mellékosztályhoz, az meg átküldené a sejtófőosztályhoz, amely megtárgyalná és esetleg engedélyezné a dolgot. De még ekkor sem tudnám megmondani, hány nyilvános lefonállomás van, mert most jöttem vissza szabadságról és magam sem tudom. Lehet, hogy öt, lehet, hogy hat, de lehet, hogy több is, kevesebb is... Tudja mit? ... Számolja meg az elvtárs!"
Micsoda ész! Hogy erre mi nen jöttünk rá hamarabb...
A cikk eredeti linkje...... 1.
