A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Petőfi Népe - pn_1957_10_19_101p.txt
Tudakozó: 08
- Nem akarunk erős szavakat használni, mégis azt kell írnunk, hogy a kecskeméti távbeszélő névsoron lassan már egy bűvésznek is elég lesz eligazodni. A helyzet ugyanis körülbelül így néz ki: változnak az idők, változnak a telefonszámok, csak a távbeszélő névsor marad, ami volt, elnyűtt, pontatlan és öreg. Valószínű, ez a magyarázata, hogy a fél éve, vagy pár hónapja még jól ismert négy számjegy tárcsázása után nem ritka, hogy mindenki jelentkezik a vonal túlsó végén, csak éppen az nem, akivel beszélni szeretnénk. Valószínű az is, hogy a 08 dolgozóinak a fentebb írtak következtében eléggé sok a munkájuk. Részünkről távol áll, hogy ezt kétségbe vonjuk. Mégis, ennek ellenére is teszünk egy pár megjegyzést.
- A Petőfi Népe szerkesztőségében sűrűn cseng a telefon.
- Nem jegyezzük, ki mikor hív bennünket segítséget kérve ügyes-bajos dolgához, hiszen az elintézés a lényeg. Szerda reggel azonban kivételt lettünk. Pár perccel fel 9 előtt felhívott egy kecskeméti olvasónk és sérelmezte, hogy képtelen megkapni a kecskeméti posta tudakozóját.
- Alig fejeztük be panasza felvételét, tárcsáztuk a 08-at. A jól ismert berregő hang 8,32 perckor szólalt meg. Aztán eltelt egy perc, két perc, három perc, öt perc, mígnem 8 óra 44 perckor jelentkezett a tudakozóban »szolgálatot teljesítő« telefonos kisasszony. Mondanom sem kell, arra hivatkozott, hogy reggeltájt a tudakozóban nagy a hajrá, igen sok az érdeklődő. Ebben, mint már írtuk, nem kételkedünk. Csupán azt nem értjük, miért hagyták 12 percig csengeni telefonhívásunkat?
- Sándor
A cikk eredeti linkje...... 1.
