Délmagyarország - dm_1952_07_13_55p.txt
Halló, itt az Alkotmány termelőcsoport
A Szegedi Postai Hálózatépítő Vállalat dolgozói a "Koreai műszak" tiszteletére vállalták, hogy július 10-ére bevezetik az Alkotmány-tszcsbe a telefont. Szép felajánlás volt, hiszen 5 kilométeres hosszúságban kellett vezetéket építeni.
A munka haladt, az Alkotmány termelőcsoport tagjai pedig ezekben a napokban sokszor álltak ki az útra. Kezüket a tűző nap elé emelték és lázas izgalommal tekintettek arra, amerre a vezetékeket építették. A napok gyorsan peregtek, és a vezeték rohamosan közeledett a tremelőcsoport felé. Egy nappal a határidő előtt - 9-én - már elkészült a telefonvonal.
Az Alkotmány termelőcsoport tagjai végtelenül örültek a telefonnak, komoly segítőtársat láttak benne, hiszen annyi sok úttól szabadítja meg őket. Ha a legkisebb ügyes-bajos dolguk történt, kerékpáron, szekéren, vagy gyalog kellett bejönni Szegedre, hogy elintézhessék. Az idő viszont nem nézte azt, hogy az országúton van-e Alkolmánytszcs-tag, vagy nincs. Fújt, esett, fagyott, melegített, ahogyan neki tetszett. Ezeknek a sokszor megtett utaknak temetőjét látták a csoport tagjai a telefonban.
Amikor a Hálózatépítő Vállalat dolgozói az "utolsó simításokat" is elvégezték munkájukon, próbabeszélgelést hajtottak végre. A telefon éles csengője befutotta az irodát és a bentlévök a fejlődés, a tanya és a város közötti különbséget egyszer s mindenkorra megszüntető ritmus zenejét hallották benne.
- Kész - mondották szinte kórusban és napszítta arcukon széles mosoly pihent. Szabó Antalné elvtársnő, az üzemi pártszervezet titkára szélesre tárt karokkal nyitott magának utat a telefon felé.
- Kit hívsz? - kérdezték kíváncsian, de Szabó elvtársnő nem felelt. Felvette a kagylót, tárcsázott. Kis ideig várt, aztán beleszólt a kagylóba:
- Halló! Pántbizottság?... Itt az Alkotmány termelőcsoport. Szabadság!
A vonal másik végén is megszólalt a hang, beszélt, amikor az befejezte, Szabóné röviden, de határozottan csak ennyit mondott:
- Köszönjük a pártnak a telefont.