Szögedi Telefon (Interurban)

Vasárnapi Ujság - vu_1889_09_01_567p.txt

AZ OKONIT.

Az elektrotekhnika fejlődése következtében ujabban számos iparág lett virágzóvá. Ezek közé tartozik egy új anyag előállítása, melyet a távíró huzalok elszigetelésére használnak fel, úgy a levegőben, mint a föld bensejében, a tenger alatt, tehát a kábeleknél és villamos világításnál is.

Ez az anyag okonit nevet nyert. Mesterségesen talált anyag, melyet számos kísérlet után állítottak elö oly módon, hogy elszigetelő képessége mellett tartós, szilárd s a légköri hatásoknak ellenálló legyen. A vulkánizált kaucsuk mintájára készül, melyeket ily czélokra kezdetben használtak is, de készítési módja még mindig titok. Nagy szerepet játszik benne a kén, melyet azonban teljesen tisztán állítanak elő. A nyert kaucsuk előállítása és megtisztítása is minden lég-hólyagtól és lyukacstól, mely az okonit használatának nagyon ártana, igen fáradságos munka, mely több gépet igényel.

Az okonit-anyagot rendesen három láb széles és egy láb vastag szeletekben állítják elő, mielőtt a henger alá teszik. A vulkanizálás előtt sodronynyal vonják be teljesen egyenletesen. E végből hosszú asztalon vékonyra hengerelt ónból hosszú lemezek vannak kiterítve, melyeket ritka lakkal vonnak be, hogy por és piszok ne ülepedjék rajok s az okonit ne ragadjon az ónhoz. E lemezek felett hengerítik ki az okonitot, míg az erezet teljesen befedi. Akkor mindkettőt metszőgépek által keskeny szalagokra osztják, melyeket azután motollára kerítenek fel. A motollához közel van egy domb, mely a feltekert sodronyt tartja és a két készülékkel összeköttetésben áll a befedő gép, melynek segítségével a sodronyt és borítékot észrevehető feszítés nélkül egymásra tehetik. Ezután új gépet alkalmaznak, a mi által a sodronyt borítéka teljesen bevonja, úgy hogy egyetlen ón-sodronynak látszik. Az így elkészült sodrony a vulkanizáló kemenczébe jut, hol egy óráig 275° (Fahrenheit) melegben marad és pedig a vulkanizáló kamarákba vezetett forró gőz hatásának kitéve. Az ónboríték épségben maradására nagyon ügyelnek, mert különben az okonitban is szakadék vagy más baj állana be.

A vulkanizálás után az ónborítékot eltávolítják. Ez a műtét, valamint az előbb leírt beborítás is oly nagy gyorsasággal történik, hogy aki nem látta, el se hiszi. Ha már a boríték el van távolítva, az okonitot a kísérleti szobába viszik, hol a sodronyok elszigetelő képességét teszik próbára. Itt két Thompson-féle renexions-galvanometer van, melyeket szakavatott ember kezel. A szoba mellett nagy víztartók vannak, a próba alatt levő sodronyokat három napig tartják benne. Ezután a készülékekkel hozzák összeköttetésbe és a szakértő gyárhivatalnok megállapítja a vezeték ellenálló képességét. Ha az elszigetelő rétegben valahol hibás rész mutatkozik, a villamos áramot megrövidítik; a készülék megmutatja a hibás részt is. Még a komplikált kábeleknél is igen jó sikerrel alkalmazzák a galvanométert; azt a pontot, a hol a hiba van, ez a készülék egy hüvelykig pontosan kimutatja.

Az ily módon megvizsgált sodronyokat ezután gyakran még összefonják vagy kábelekké sűrítik. Az okonitréteg vastagsága különböző az alkalmazott sodrony ereje és a kitűzött felhasználási czél szerint.

Az okonit rendkívül tartós anyag, dörzsölés és vakarás nem árthat neki, sem pedig gyors hőmérsék-változás. Az okonitot ennélfogva nagyon hamar megkedvelték és különösen az amerikai nagy távíró- és telefon-társaságok ma már szintén ezt az anyagot használják. Több ízben tettek kísérletet úgy, hogy az okonitsodronyt 120° Fahrenheit hidegből egyszerre 350° Fahrenheit melegre vitték és ismét a hidegbe és mind a mellett a sodrony minőségében semminemű változást nem észleltek. Jelenleg New-Yorkban külön gyár foglalkozik okonit előállításával.