A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Délmagyarország - dm_1931_03_12_98p.txt
A telefon, a posta, a drágítás és a belügyminiszter
Nem lehet szatírát nem irni arról a belügyminiszteri rendelkezésről, amely most érkezett meg Szegedre és amely kényszeredett mosolygásra csábítja a szervilizmus legedzettebb apostolait is.
A miniszteri rendelkezés különben egészen észszerű és igy érthető is. Arról van benne szó, hogy tekintettel a telefonbeszélgetések dijának emelésére, takarékosság szempontjából a lehető legminimálisabbra kell redukálni a közhivatalok telefonhasználatát és minden olyan ügyet, amelyet eddig telefonon intéztek el a társhivatalok, ezentúl vagy írásban, vagy pedig küldönc utján, esetleg közvetlen látogatással, tárgyalással kell elintézni. A miniszternek ez a rendelete tehát ugyanazt a védekezést legitimálja, amelyet a magánosok, a kereskedők, az iparosok, a lateinerek már bevezettek, amellyel harcolnak a posta drágítása ellen.
A bökkenő csak ott van, hogy nemrégen, alig néhány hónappal ezelőtt jelent meg a gondos belügyminiszternek egy korábbi rendelkezése a közigazgatás egyszerűsítése "tárgyában". Ebben a rendeletben a miniszter szigorúan ráparancsol a közigazgatási hivatalokra, hogy az ügyintézés meggyorsítása érdekében mindent, amit csak lehet, rövid uton intézzenek el. A hivatalok, ha csak az ügy érdeme nem kívánja meg, ne irásbelileg érintkezzenek egymással, hanem a technika telefon nevü vívmányának felhasználásával. Ha szükségük van valamilyen adatra, ne levélben, átiratban, vagy fölterjesztésben kérjék, hanem kérdezzék meg telefonon. Ha már telefon van a világon, had teljesítse hivatását és a telefonnak a hivatása a belügyminiszter - hangsúlyozzák - régebbi keletű felfogása szerint is az, hogy meggyorsítsa, megkönnyítse az emberek, a hivatalok és az intézmények érintkezését.
Dehát akkor még nem volt telefondrágitás, akkor még a telefon tényleg a közősség érdekeit szolgálta. Azóta nagyot fordult a világ. Ma már minden telefonálás pénzbe kerül, több pénzbe, mint amennyiért a posta elviszi a helyi leveleket. A belügyminiszter tehát igen okosan szintén bojkottra határozta el magát. A lehetőség szerint bojkottálni kívánja és hivatalos hatalmával bojkottálja is kereskedelmi miniszter kollégájának megdrágított intézményét, a telefont.
A mai szervilis világban ez a belügyminiszteri bojkott a legerősebb bizonyíték minden elkeseredettség jogossága mellett, amely a közszolgáltatások drágítása miatt hatja át a polgári lelkeket.
A telefonügynek azonban van egy bájos szegedi mellékhajtása is. A polgármester, mint emlékezetes, a telefon megdrágítása idejében elrendelte s telefonreviztót és ennek eredményeképen elhatározta, hogy a város telefonállomásai közül húszat leszereltet. Azóta is eltelt már néhány hónap, de a husz halálraítélt telefon közül eddig mindössze hetet szereltek le. A többi - ugy látszik - kegyelmet kapott.
A cikk eredeti linkje...... 1.
