Szögedi Telefon (Interurban)

Délmagyarország - dm_1954_07_30_3p.txt

Telefon az üzemben

Ez is olyan telefonközpont, mint a többi. Parányi szoba, asztal meg székek a bútorzata és az asztal közepén fekete telefonautomata, pici kapcsolókarokkal, időnként kigyulladó szemű lámpácskákkal. A szomszédos helyiségben egy hatalmas szekrényszerű alkotmányban van elhelyezve a gép. Színes drótok, csillogó alkatrészek művészi látvány számba menő rendezett sokasága. Kohári Ella elvtársnő kezeli a központot, aki közel 35 éve dolgozik a gyárban. Asztalán vaskos telefonkönyvek, újságok. Bár van mit kapcsolgatnia bőven, néha jut idő az olvasásra is. A városi vonalon kigyullad egy lámpa.

- Halló, itt a Szegedi Kender. Pár percre csend telepszik a szobára.

- A Ruhagyár beszél - súgja Kohári elvtársnő. aztán - Kapcsolok, már kapcsolok, és amikor felveszi a kért üzemrész a hallgatót, kilép a vonalból.

- Tán még a statisztikusoknál is jobban tudom, mennyit dolgozik a Kendergyár - mondja a közszeretetnek örvendő Ella néni. - Nagyon terhelt a telefonhálózatunk. Adódik sok probléma, nagy szükség van a zavarokat megszüntető vagy megelőző beszélgetésekre. Ki is használjuk az emberi észnek ezt a csodálatos alkotását, a telefont. Sok felesleges időfecséreléstől ment meg bennünket.

Ezt erősíti meg Agócsi Béla is, a cérnázó fiatal üzemvezetője.

- Elgondolom, milyen lehetett a munka régen, amikor még nem volt vagy nagyon szétszórtan volt telefon az egyes üzemrészekben - mondja azután Kohári elvtársnő. Öröm most dolgozni, mert ha a munka folyamatossága, szervezése úgy kívánja, csak egy csengetés és máris beszélhetünk a tőlünk távoleső üzemrész vezetőjével: ez meg ez kéne, segítsetek. Megjön a válasz és pár percre rá a kért segítség is. - Valamikor küldöncök futkostak naphoszszat az utasításokkal. Ha valahol zavar keletkezett, akár géphibából vagy anyaghiányból, sokszor fél óráig, árákig állt a termelés. Nem szólva arról, ha üzemi baleset történt és sürgős orvosi segítségre lett volna szükség, csak lábon ment a hír - sok időt vett igénybe.

- Nagy áldás a telefon, különösen most, hogy az üzemen belül a régi 50-ről 100-ra ugrott a vonalak száma Száz mellékállomása van a Szegedi Kendernek és nincs az üzemnek egyetlen egy része sem, ahol ne lenne ott a telefon, a gyors intézkedések legfontosabb kelléke. Igaz, néha boszszúságot is okoz, de nem csoda. Ma már mindenki telefonál, élvezi. kihasználja a technikának ezt a sokatérő adományát. Igy beszél a Szegedi Kenderfonógyárban a telefonról az anyagbeszerzőtől kezdve a vállalat fődiszpécseréig, Weil Frigyesig mindenki. Annak idején, amikor épült ez a gyár, úgy látszik, a tulajdonos sajnálta az irodaépületekhez az anyagot. Olyan picik az irodahelyiségek, akár a kalitkák, némelyikben 2-3 ember dolgozik. Bár azóta bővítették, - mondják - emeletet húztak a földszintes épületre. A fődiszpécser szobájából irányítja többnyire telefonon Weil Frigyes fődiszpécser a gyár termelőmunkáját.

- Ilyen nagy üzemben úgy kell a gyorsaság, a pontosság, az időben kiadott utasítás, akár a levegő - mondja.

- Ha eközül a három lényeges követelmény közül akár egy is hiányzik, valahol megáll a munka. S mivel olyan természetű a termelés, mint egy óra működése, amelyben ha egy apró szerkezet nem működik rendesen, megérzi az óra egésze, roszszul jár, késik. Már pedig szigorú tervekkel dolgozó üzemeknél késni nem szabad. A telefonnak nincs kötött munkaideje. Ez a kis fekete automata jelenti az örök fáradhatatlan, mindig segítőt. Ha nem lenne, fel kellene találni. De szerencsére van, így aztán nincs olyan távolság, amit le ne győzne az ember, ha a munka, az életrendje úgy kívánja meg. Weil elvtárs beszéli el, hogy nehézipari nagyüzemeinknél például a Rákosi Mátyás Műveknél, amely több katasztrális holdon épült, és a mérnököki műszaki vezetők autóval, motorkerékpárral közlekednek egyik üzemből a másikig, olyan fejlett a telefon hálózat, hogy a fődiszpécser telefonon keresztül egyszerre értekezhet minden művezetőjével, s ami még ennél is nagyszerűbb, összeköttetésben áll távoleső nehézipari központokkal, igy Győrrel, Diósgyőrrelt Sztálinvárossal. De nemcsak a telefonközpontoknak sok a dolguk, sokszor hősiességet kíván a Posta: telefonműszaki dolgozóinak munkája is, akik Szeged meglehetősen sűrü telefonhálózata fölőtt őrködnek, ök a telefon orvosai, ápolói. Téli hóban, fagyban, hideg őszi esőkben, a nyár fullasztó hőségű napjaiban, mindenkor dolgoznak, javítják a vonalat. Alig 25 ember indul el naponta reggel 7 órakor és dolgozik félórás megszakítással késő délutánig. Igy kapcsolódik különböző területeken dolgozó emberek munkája egyetlen akarattá: célhoz érni. A telefon orvosai biztosítják a hálózat zavar nélküli működését. Nemcsak a szegedi Kenderfonógyár jut közelebb tervének maradéktalan telje sítéséhez, a gyors, pontos intézkedések lehetősége által, hanem Szeged és országunk valamennyi üzeme.

(- H -)