A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Petőfi Népe - pn_1936_01_05_42p.txt
Az olvasó rovata
A telefon és a távirat
Tekintetes Szerkesztőség. Szombaton este 10 óra tájban sürgönyt akartam feladni és miután telefon van a lakásomon, élni szerettem volna azzal a kedvezménnyel, hogy a telefonelőfizető a táviratot telefonon is leadhatja a központnak. Felhívtam a megfelelő számot, jelentkezett egy ur, aki közölte velem, várjak pár pillanatig, aztán a telefonnál hagyott. Nyolc percnyi várakozás után a kérdéses ur visszajött és amikor tiszteletteljes hangon azt kértem tőle, hogy miért várakoztatott ilyen szokatlanul hosszú ideig, azt felelte, hogy sokan vártak a helyiségben felek, majd erélyeskedett. Erre azt a szerény választ voltam bátor adni, hogy nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy így beszéljenek velem és letettem a kagylót. A sürgönyt azonban nyomban megírtam, elküldtem a háztarlási alkalmazottammal, aki azzal jőtt viszsza, hogy a sürgönyfeladási hivatalban kivüle senki sem volt. Lehel, hogy időkőzben a tömegelés megszünt. Ebben az esetben pechem volt. Mégis azt gondolom, hogy a postának is és a tisztviselő urnak és más hangnemben kellene érinitkezni a felekkel. Végül is, ha a posta gorombáskodik velünk, nem mehetünk el másik postahivatalba. Nincs konkuneucia.
Tisztelettel: (Aláírás)
A cikk eredeti linkje...... 1.
