A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)


Vasárnapi Ujság - vu_1880_03_14_163p.txt

Spanyol postakocsik.

Wagner Sándor festménye.



Spanyolországnak elég vasútja van. De a vasutvonalak csak a főbb városokat kötik össze más helyekkel az u. n. "álladalmi posta" tartja föl a közlekedést.

Ha a szegény utas egy ilyen álladalmi posta kocsijára szorul s fölszáll a "berliná"-ba, az "in-ferio"-ba, a "rotondá"-ba vagy a "banquettá"-ba, a mint e sajátságos alkotmány különböző helyeit nevezik, kiáltson föl Dantéval, hogy "Lasciate ogni speranza" s tegyen le minden igényéről a kényelemre; mert a postaháztól elkezdve, megkezdődnek a martyriumok, melyek állomásról állomásra fokozódva, végre csaknem kétségbeejtik.

Az utas kénytelen bevárni, mig annyi uti- társ akad, a mennyit a rendőrileg megállapított szabályzat megkíván, hogy a postakocsi útra indulhasson.

Ha a postakocsi megtelt a kívánt számú s mindenféle állású és rangú utasokkal, akkor közéje ékelheted magadat a mindenfele útitársakon kívül mindenféle bőröndöknek, utitársaknak, ágyneműnek, kutyáknak, töltött puskáknak és pisztolyoknak, ládáknak éléstarisznyáknak és zsákoknak, elszánva magadat, hogy meg se moczazansz a legközelebbi állomásig. A város rossz kövezetén végigdöczögve, jobbra balra inog a néha emeletes jármű, mindig azzal fenyegetve, hogy az utcza egyik vagy másik oldalán fekvő házak falának neki támaszkodik. S e bajban van épen a vigasztalás : az utcza oly szűk, hogy a nagy kocsi föl nem dűlhet benne.

Végre sok zakkanókon keresztül kijut a kocsi a városból. Kiér a szabadba s a mayoral (kocsis) káromkodásai között - megáll. A vörös, sárga, kék vagy fekete hámmal fölszerszámozott tíz vagy tizenkét öszvért most fogják tulajdon-kepen a kocsi elé, megrakván őket gondosan messze hangzó csengőkkel. S itt történik aztán, hogy még egy egész sereg uj útitárs rohanja meg a kocsit, - levén azon még olyan föl-fedezhetetlen utazóhelyek, melyekről semmit sem tud a policzáj, csak a kocsisok és kocsivezetők ismerik. Azokat aztán megszállja a hívatlan raj, mit se törődve vele, hogy azok az utasok, a kik azt hitték, hogy immár az egész kocsit kibérelték, elférnek-e tőlök valahogyan. Kivált a kocsi tetőzete az, melyet bevesznek ostrommal. Ott aztán fekve, ülve, lábaikat lelógatva elférnek az uj pasasérok a képzelhető legkisebb helyen, s ki se mozdítja belőle semmi hatalom, ha csak a fölfordulás nem.

A tele kocsi a postaháztól elindulása óta nem lett ugyan nagyobb, de közönsége útközben háromannyira szaporodott, mint kezdetben volt, s most megindul nagynehezen.

Nyárközép van. Az országút egy lábnyira apró, sárga, süppedő homokkal van beborítva, mely szépen egyenesre takarja el az alatta rejtező kátyúkat és zakkanókat. Az öszvérek patái alól sűrű porfellegek emelkednek elő, olyatén fátyolt húzva fol az utasok szeme elé, hogy az az első néhány pár öszvért eltakarja előlök, s a kocsi hol jobb-, hol baloldali kerekeivel zökken a homok alatti mélyedésbe. A szegény utas görcsösen kapaszkodik ülésébe, noha tudja, hogy ez a műtét nem fogja fát megmenteni a fölfordulhatás műtététől. A kocsi ingadozása és himbálása oly borzasztó, hogy az ember mindenre inkább gondol, mint arra, hogy a szép természetet, kilátást, vidéket élvezze. De a tiz öszvér csak halad tovább, vonszolva maga után a négykerekű, sárga építményt, nem törődve vele, ha izzé-porrá törik is mögöttük. S mi a köszönet, hogy ily lelkiismeretesen járnak el hivatalukban? Az, hogy a majorál, a ki fönnül, félig állva, a bakon, ügyesen kezelt rettentő hosszú ostorával a füle közé cserdít hol az egyiknek, hol a másiknak.

Az előfogat mellett lovon nyargaló "zugai" egy erős, tagbaszakadt, fiatal ficzkó, az ostort fogja meg és a nyelével üt a szegény állat hátára, vékonyára, fejére, a hol épen éri, - bizony nem igen válogatja. Ha az ostornyél se használ, akkor köveket szed föl az útfélről s azokat vágja a nyomorult párákhoz, ugy biztatja, illendő káromkodások kíséretében.

Ha a postakocsi valamely falun megy keresztül, akkor a falunak reményteljes egész ifjúsága előcsődül, s botokkal, furkókkal, kövekkel rohanja meg az öszvéreket, s ugy kiséri nagy örömriadallal jó fél óra hosszáig. így hát galop-ban hempereg a kocsi odább. De ha még ennyi jó indító erő se használ, ott van még egy kitűnő rugó, a "delantero," a ki előtte lovagol a kocsi-nak, s nincsen egyéb gondja, mint a vezető első pár öszvért szemmel tartani s azt hol csitítani hol gyorsabb ügetésre biztatni, már a maga módja szerint.

Ezeknek az állatoknak a kitartása csodálatra érdemes. Más tisztességes vontató állatoknak ily bánásmód alatt össze kellene roskadni. Hanem az is igaz, hogy az előfogatot minden állomáson ujjal cserélik föl, nem ugy, mint kegyetlen kísérőit, kik két-három napi ilyen utat tesznek meg porban, égető hőségben, folytonos izgatottságban, szüntelen mozgásban, - egy darab kenyérhéj s néhány korty viz mellett. Nem ugy van ott, mint nálunk, a hol busásan kijárja a borravaló. Itt ha kap is a kocsis, vagy a kocsi bármely kísérője egyik-másik utastól valamit, - nem iszsza meg, hanem viszi haza a feleségének, gyermekeinek. A spanyol nép tartózkodóbb az italtól bármely más népnél. S ha rosszul bánik is az állattal útközben, az istáló-ban oly gyöngéd iránta, mintha ki akarná engesztelni a rajta útközben elkövetett bántalmakért. Csaknem oly gyöngéden bánik vele, mint a magyar ember, s elnevezi "galambjának," "lelkemnek," "kedvesemnek". Csókolja és simogatja, s eteti, itatja gondosan, hogy ha majd hámban lesz, újra majdnem lehetetlenséget követelhessen tőle.

A spanyol állami postát az ő szédületes rohamosságában Wagner Sándor hazánkfia ez alkalommal közölt nagy képében élénk színekkel varázsolja szemünk elé. Wagner Sándor, kinek immár több képét, pl. "Mátyás diadalát a cseh Holubáron", a "Huszár-bravourt", a "Római bikaviadalt") és a "Czirkusi versenyt" közölte a "Vasárnapi Ujság", elsőrendű művész a lovak festésében, s e tekintetben világszerte elismert speczialitás. Jelen képén is, mely a mű-tárlatokon nagy figyelmet keltett, az észlelés realisztikus élességével s nagy művészi alkotó erővel tünteti föl a spanyol tárgyú kép spanyol jellegét s a spanyol országútnak ezt a más országokban föl nem található különlegességét.

         











A cikk eredeti linkje...... 1.
Home
Home
Delizsánsz.
1879   <<   1880   >>   1881