Szögedi Telefon (Interurban)

Vasárnapi Ujság - vu_1906_10_07_647p.txt

SZIKRA-TÁVIRÓ.

A gyermekmesék fantasztikus világa nagysokára, hosszú évek multán is ott él még mindannyiunk lelkében. Vajjon ki ne emlékeznék a félelmetes óriásra, a ki mértföldjáró csizmáival szédületes gyorsasággal rójja végig a földi utakat, vagy a titokzatos varázslóra, a ki messze tájról, hegyen-völgyön át is meghallja védencze segélyért esdő sípját?

A mese misztikus homálya beburkolja ifjú lelkünket és fogva tartja még akkor is, mikor a tudás és az élet küzdelmei már réges-régen letörölték ifjúságunk hímporát. De mennél küzdelmesebb lesz az élet, mennél bonyolultabb lesz a világ rendje, annál jobban befészkeli magát a mese világába - a valóság. Hiszen már gyermekeink is ott találják a mérföldeket járó óriás helyett a gyorsvonatot és csöppet sem csodálkoznak azon, hogy a telefon kis kagylója megszólaltatja távollevők, láthatatlanok hangját. Így ölt testet a gyermekmese. És ide s tova a legmerészebb fantázia is csak halvány mását festheti majd meg a való életnek.

De a mi felkeltette érdeklődésünket, midőn még a fantázia szülöttje volt, bizonyára érdekelni fog akkor is, midőn a természet csodás erőinek megnyilvánulását mutatja, a mely erőket tudásával és akaratával igába hajtott az ember.

A modern technika nagy vívmányai között talán alig akad még egy, a mely oly nagy mértékben magára vonta volna az emberiség figyelmét, mint egy fiatal olasz mérnöknek - Marconinak - geniális találmánya, a szikra-távíró. Az érdeklődés nemcsak a találmány nagy fontosságának és értékének szól, hanem főleg abban a titokzatosságban leli magyarázatát, a mely a drótnélkül való táviratozási kiséri. Mert hát hogy is lehet az, hogy mi gyenge halandók belelódítjuk üzeneteinket a világűrbe és azok hosszas bolyongás nélkül, villámgyorsan kötnek ki épen ott, a hová szántuk őket? És ez nem volna se csoda, se varázslat? Abba már beleszoktunk, hogy nem csak hatalmas folyók medrében, hanem vékony dróton is végig haladhat a munkát fakasztó erő; de hogy a villamosságot kézzelfoghatóan anyagi vezetés nélkül is eljuttathatjuk óriási távolságokra és eljuttathatjuk úgy, hogy ott olyan hatásokat létesítsen, a minőket a küldő szánt neki: ez még mindig csodával tűnik határosnak.

Pedig ez évben már tíz esztendeje elmúlt, hogy ez a csoda legelőször megtörtént. Épen egy évtizede annak, hogy Marconi Guilelmo Bologna mellett, apja birtokán, néhány kilométer távolságra drót nélkül táviratozott; azt pedig, hogy a villamosság úgy terjed tova, mint a fénysugár, sőt hogy egyforma gyorsan haladnak (másodperczenként 300,000 kilométer sebességgel).- már Hertz Henrik kimutatta 1888-ban.

A mindent betöltő éther rezgése épen úgy továbbítja a fényt, mint a villamosságot, de míg a fény rezgése annyira gyors, hogy az egyes hullámok hoszsza mindössze néhány tízezred milliméter, addig az elektromos hullámok nagysága a tízezer métert is meghaladhatja és lengésük ennek folytán sokkalta lassúbb. Ez az oka annak, hogy szemünk a fényrezgések eredményét felveszi, de a villamos rezgések iránt érzéketlen marad. Midőn azonban 1890-ben egy franczia fizikus, Brauly oly készüléket szerkesztett, melynek az a sajátossága, hogy megérzi a ráható elektromos sugarakat és hatásuk alatt jó villamos vezetővé válik: akkor egyszeriben pótolva hiányos érzékünk. Ha ezt a készüléket bekapcsoljuk egy villamos áramkörbe, akkor rendes körülmények között meg fogja szakítani az áram kenngésát, de abban a pillanatban, a mint kívülről villamos sugarak rezgése éri, jó vezetővé válik és utat enged az áramkör villamos erejének.

Ezzel tulajdonképen már minden föltétele teljesítve volt a drót nélkül való táviratozásnak.

Meg kell töltenünk villamossággal egy testet és azután ki kell sütnünk. A keletkező szikra nyomán a környező éther rezgésbe jő, hasonlóan a víz hullámgyűrűihöz, midőn követ hajítunk a csöndes tóba. A villamos hullámok tova terjednek minden irányban és mesés gyorsasággal érnek el oda is, a hol a vevő állomás készüléke már várja a szikra jeleket. A megérkező hullámok besugározzák Braulynek egy helyi áramkörbe iktatott készülékét, a mely ez által jó vezetővé válik és működésbe hozza a vele összakapcsolt irókészüléket. És ez a folyamat annyiszor ismétlődik, a hányszor a küldő állomás az átugró szikra segélyével elmeneszti messze útjukra a villamos hullámokat.

Ez így nagy vonásokban leírva bizonyára igen egyszerűnek tűnik. De hogy mennyi nehézséggel, mennyi ezernyi akadálylyal kellett a kísérletezőknek megküzdeniük, míg ennyire jutottak, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy Brauly felfedezése óta a mi gyorsan élő korunkban is hat esztendőnek kellett eltelnie, a míg legelőször sikerült a drót nélkül való távírás.

Mikor aztán az állomások távolát megnövelték, arra volt szükség, hogy messzire elható hullámok létesüljenek, melyeket nem akadályoznak meg útjukban a közbeeső földi akadá lyok, a hegyek, a felbök. Erősebbé kellett tenni az elektromos hullámokat, mint a hogy a hegedű szekrénye messzehangzóvá teszi a négy húr gyenge hangját. E czélra az áramkörrel összekötött légvezeték szolgál, a mely megfelelő vastagságú drótot köt össze a földdel és egy magasra nyúló árbóczczal, vagy ily drótok egész hálóját használja fel a villamos hullámok hatásának fokozására. E háló kellő méretezés és elhelyezés mellett ugyanúgy erősíti az elektromos hullámokat, mint a hangvilla, vagy a hegedű szekrénye a hanot. Ily módon elérjük, hogy hatalmas méretű villamos hullámok szelik át a világ étherjét, a melyek óriási távolságon is megtartják még elektromos hatásukat.

Meg volna tehát oldva a kérdésnek az a része, a mely nagy távolságok áthidalására vonatkozik. De ez még nem elég. Mert hiszen nem csak arra van szükség, hogy messze tájakra eljusson a szikra táviró hatása, hanem főleg arra, hogy épen oda jusson, a hová szánjuk: a rendeltetési helyére. És ez a nehezebb része a problémának. A megoldásnál ismét a hangok világából vesszük az analógiát.

Ha két hangvilla közül az egyiket megszólaltaljuk, akkor a másik is velezeng, ha egyformán vannak hangolva, de csak csendesen zümmög, ha más az alaphangja. A mikor tehát azt akarjuk, hogy a drót nélkül való távírásnál két állomás egymással összeköttetésbe lépjen, akkor egyformán hangolt, vagyis egyforma hosszú hullámokra kell beállítanunk mindkét állomást. Ez esetben a küldő állomás jeleit pontosan registrálja a vevő állomás. Minthogy

az elektromos hullámok hoszsza nagy határok között változtatható, az egyes állomásokra másmás hullámhossz állapítható meg és így elérhető, hogy pontosan csakis a hívott állomás kapja a táviró jeleket.

A szikra-táviró állomások száma egyre szaporodik és körülöttünk messze távolról jövő üzenetek röpködnek, melyek elérik rendeltetési helyüket akkor is, ha az óczeánjáró hajókra szántuk. Hiszen ma már a tenger hullámain ringó hajó utasai sem nélkülözik a modern ember mindennapi kenyerét, az újságot, mert a partról jövő, drótnélkül küldött híreket lenyomtatja és kiadja a hajó nyomdája. És minden nap új javítást, új találmányt hoz; ki tudja, mit rejt a holnap.