A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Szegedi Híradó - szn_1892_01_15_13.txt
- Beszélgetés dróton.
Tegnap élénk társalgás fejlődött ki Szeged és Vedresháza közt telefonon.
Tudvalevőleg a felsötorontáli ármentesitő társulat telefonhálózatot létesít, mely a társulat örházait Szegeddel és Araddal köti össze.
- A drótokat már javában húzzák a vonalon, most már túl vannak Perjámoson is. Tegnap a felső-torontáli ármentesitő társulat szegedi hivatalában megindult a beszélgetés, reggel Vedresházával, délután pedig jó napot kívántak Perjámosnak is. Vedresházán arról tudakozódtak, hogy itt is olyan csatakos a világ?
- Különben éljen Tisza Lajos, éljen Ivánkovits János! - kiálta egy erőteljes hang. Még a hallgató kagylót sem kellett a fülhöz emelni, oly tisztán hallatszott, amit több mértföldnyi távolságban beszélgetnek. Perjámos mindjárt azt kérdezte az első üdvözlő szó után.
- Mit csinálnak a konviktusban a gyerekek ?
- Most uzsonnáznak vajas kenyeret. Egészségesek, mint a makk.
- Ismerik-e Szegeden azt a nótát, hogy: Két ujja van, két ujja van . . .
És az ördöngős drót a sok mértföldnyi messze távolságból elhozta a maga duhaj épségeben a perjámosi fiatalember nótáját, hogy fölviduljanak itt Szegeden, ebbe az influenzás világban. A nóta elhangzása után Szegeden kérdezték;
- Micsoda locscsanás volt az.
- Egy boros üveg felborult az asztalon, - válaszoltak Perjámoson.
- Isten éltesse a jó szegedi hazafiakat, - szóltak még Perjámoson s ezzel véget ért a társalgás.
Szegedi Híradó, 1892. január-március (34. évfolyam, 1-78. szám)1892-01-15 / 13. szám
A cikk eredeti linkje...... 1.
