A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Vasárnapi Ujság - vu_1882_07_16_136p.txt
A VILLAMOS TÁVÍRÓ ÉS AZ ÁLLATOK.
Nagyon nehéz dolog lenne biztos tudomást szereznünk azon benyomásról, melyet a táviró egyes állatokra gyakorol, pedig senki sem tagadhatja, hogy az állatok legnagyobb részben több, vagy kevesebh értelmességgel vannak megáldva, s ez értelmességüknek gyakorta ösztönszerű idegenkedéssel vagy vonzódással adják jelét, még oly tárgyakkal vagy jelenetekkel szemben is, melyekről méltán azt hihetnénk, hogy semmi befolyással nincsenek reájok.
Nielsen M., a norvégországi távirdák igazgatója fölötte érdekes fölfedezéseket tett e tekintetben, a midőn szorgalmasan megfigyelte, hogy milyen benyomást tesz a táviró-sodrony rezgése némely állatokra. A harkály, ez eleven tollazatú madár, köztudomásúlag férgekkel táplálkozik, melyeket a korhadni kezdő fák törzseiből szokott kikopácsolni. E férgek jelenlétét az azok rágicsálása által okozott zaj által veszi észre; bármily csekély legyen is e zaj, még is segítségére van kutatásaiban.- Nielsen állítása szerint e madarat gyakran tévedésbe ejtik a táviró-oszlopok rezgései, annyira, hogy át- meg átfúrja azokat, de természetesen férgeket nem talál, miután ez oszlopok rézgálicz-oldattal vannak beáztatva, hogy tartósabbak legyenek.
A harkály azonban folytonosan ugyanazon rezgéseket hallva, nem csügged, hanem oly fárad-hatlan kitartással kopácsolja ez oszlopokat, hogy gyakran egészen megrongálja azokat. Elképzelhetjük, hogy mennyire meglepi e madarat hosszas kutatásainak sikertelensége.
A medvét szintén gyakran megcsalják e rezgések. Ez állat ugyanis köztudomásúlag nagyon szereti a mézet, s a táviró-sodronyok rezgését hallva, az oszlopok felé irányozza lépteit, miután e rezgést méhrajnak tulajdonítja. De a sima oszlopon minden erőlködése daczára sem bír fölmászni; legczélszerübbnek tartja tehát ledönteni az oszlopot. Roppant körmeivel vájni kezdi az oszlop körül a földet, s a méh-zugásnak tartott rezgés által folytonosan ingerelve, mindig nagyobb dühvel és erővel szórja a földet, mig végre siker koronázza fáradozását: kidőlt az oszlop, de mézet még sem nyalhatott a maczkó.
Norvégiában sokáig nem tudták mire magyarázni a távirda-oszlopok gyakorta ismétlődött kidöntését, s a legtöbb esetben az emberek rosszakaratának tulajdonították azt, mig végre egy erdőkerülőnek sikerült meglepni fáradságos munkája közben a nyalánk állatot.
A farkasokról azt állítja Nielsen, hogy bármennyire éhesek legyenek is, soha sem lépik át még az egyszerű sodronynyal bekerített helyeket sem, s a táviró vonalak is hasonló befolyással vannak reájok. Állításait azzal indokolja, hogy ez idő óta e ragadozó állatok Norvégiában jelentékenyen megfogyatkoztak. Hogy azonban ezen körülményre a távíró-vonalak lettek volna befolyással, azt bajos volna bebizonyítani. Reméljük különben, hogy idővel más példáira is reá jönnek a kutató tudósok annak,hogy mily befolyással van a villamos táviró fölállítása az állatokra.
Kapcsolatosan érdekesnek tartjuk még fölemlíteni, hogy Japánban a pókok - e különben ártalmatlan állatok - idéznek elő legtöbb zavart a távirászatban. Ugyanis a táviró-vonalak közelében levő fák tele vannak pókokkal, melyek hálóikat a falevelek, a táviró-oszlopok, sodronyok, és a talaj között feszitik ki. E pókhálók ha harmattal boritvák, jó villanyvezetőt képeznek, s igy összeköttetésbe hozzák a huzalt a talajjal. Az ez által okozott zavar elhárításának egyedüli módja: bambusz söprükkel megtisztítani a sodronyokat. De a pókok számosabbak és tevékenyebbek lévén, mint a tisztításra alkalmazott munkások : ez apró állatkák valóban sok kellemetlenséget okoznak ugy a közönségnek, mint a távirászoknak.
DR. LUBY GYULA.
A cikk eredeti linkje...... 1.
