Szögedi Telefon (Interurban)

Vasárnapi Ujság - vu_1883_05_13_309p.txt

OBADICH JÁNOS, a budapesti m. kir. főpostahivatal főnöke.

Czivilizált államban nagy feladata jut a postának. A postát ma már alárendelt városka, sőt jelentéktelen falu sem nélkülözheti, mennyivel inkább van egy állam szive, fővárosa arra utalva, hogy ugy az ország többi részével, mint a külfölddel rendes és biztos összeköttetése, postája legyen. Magyarország kulturviszonyai manapság már olyanok, hogy teljesen modern postahálózatot követelnek. S ha nálunk a posta-intézmény még hagy is fenn kívánni valót, annyi bizonyos, hogy ez intézetnél 1867 óta elismerésre méltó haladás történt. Midőn a magyar postaigazgatás 1867-ben átvette az adminisztrácziót, igen szomorú viszonyokkal állott szemközt. Legelőször is "tabula raza"-t kellett csinálnia és az intézetet a német "beamterek"-töl megszabadítania. Ez annyival is nehezebb feladat volt, mivel magyar származású szaktisztviselők nem voltak s ha volt is itt-ott egy-egy magyar, gondoskodott róla a bécsi postaigazgatás, hogy annyira háttérben álljon, miszerint az ilyet fontosabb állásra meghívni legalább is az experimentálással volt egyenlő. Volt is eleinte gúnykaczaj a Lajthán tul. Meg voltak győződve a német sógorok, hogy a magyar posta óriási kudarczot fog vallani. Nem ugy történt, ellenkezőleg : a magyar posta örvendetes fejlődésnek indult s ma statisztikailag bebizonyított tény, hogy a magyar postaforgalom tisztességes állást biztosit államunknak a világposta-egyesület keretében s hogy a magyar posta kifogástalan módon teljesiti nagyhorderejű feladatát.

Midőn az alkotmányos aera beállott, mindössze egy-két mozgó postahivatal közlekedett Magyarországon; ma - másfél évtized után - van vagy 50 ilyen mozgó postahivatalunk. A fővárosban egy roskadozó, sötét kis épületben volt a központi posta elhelyezve; ma egy óriási palotában sem fér el többé a főposta valamennyi osztálya. A közlekedési eszközök szaporultával s az összes viszonyok fejlődésével lépést kellett tartani a postának is s ha ma tudni akarjuk, vájjon csakugyan lendületet vett-e kereskedelmünk, iparunk, szellemi életünk: akkor nem kell másra, mint a postaintézmény jelenlegi állapotára utalnunk, mely határozott haladásról tanúskodik.

A magyar postaintézet 1867. óta annyira haladt, hogy ma egy színvonalon áll a legmodernebb postaintézményekkel. A postakezelés valamennyi ága ép ugy van nálunk is berendezve, mint a legelőhaladottabb nyugati államokban ; csupán a postatakarékpénztárak intézménye hiányzik még nálunk, hanem az hiányzik a német mintapostaintézetnél is. Németországban nem sürgetik a viszonyok a postatakarékpénztárak felállítását; nálunk is van elég magántakarékpénztár s bátran várhatunk legalább is addig, míg Ausztria s más államok tisztában lesznek a felől: vájjon érdemes volt-e a postatakarékpénztárakat életbe léptetni? Mások tapasztalatából költség nélkül okulhatunk s azután azt tehetjük, a mit tenni a körülmények tanácsolnak. Van már a magyar postaintézetnek olyan jó hírneve s oly erős alapja, hogy nem szorul többé egy irányban sem az utánzásra, ha a világposta-egyesület által inaugurált összhangzatot nem szabad is visszavonulással vagy a régi rosszhoz való konzervatív ragaszkodással megzavarnunk, annyit már megengedhetünk magunknak minden félszegség nélkül, hogy postaintézetünket - kivált mi a belforgalmat illeti - a magunk belátása szerint fejleszszük.

A magyar postaintézet, nem tekintve néhány kisebb-nagyobb hiányt, jól teljesiti feladatát s egész lényegében magyar. Hamar lett azzá s ha találkozik is még itt-ott egy a Bach-korszakból származó hivatalnok, az egész odaadással töri a magyar nyelvel, mivel a fiatal hivatalnokok körében a német beszéddel nem igen boldogulhatna s mivel a hivatalos ügyek kizárólagosan a magyar nyelv használatát követelik.

Hogy postaintézményünk ily rövid idő alatt minden irányban annyira fejlődhetett, az első sorban a hivatott szaktisztviselöknek köszönhető. S egy ilyen hivatott tisztviselőt mutatunk ma be olvasó közönségünknek Obadich Jánosban. Obadich, a budapesti központi főposta főnöke, ki e nagy felelősséggel járó s ritka erélyt meg tapintatot igénylő hivatalt 1873 óta vezeti, született Pécsett 1838-ban, a hol gymnáziumi tanulmányait is végzé; ugyanott lépett 1857-ben a postai pályára szerény postakiadó-jelölti minőségben. 1858. május hó 6-án tette le Obadich a posta-gyakornoki esküt, 25 éve tehát annak, hogy állami hivatalnok s e hosszú idő alatt eleinte ugyan lassan, az utóbbi években azonban rohamosan emelkedett; 1858-ban lett posta-járulnok. 1863-ban, midőn a megszabott postatiszti szakvizsgát meglepő sikerrel letette, kineveztetett postatisztté. S ez így ment egész 1867-ig; akkor már 650 forint volt ugyan az évi fizetése, de rangja nem változott. Annál több jutott ki neki a hivatalos dicsérő okmányokból. A hivatalos hatóságok - kivált a postánál - nagyon ritkán dicsérnek egy-egy alájuk rendelt hivatalnokot, de ha elvétve mégis megteszik, akkor ennek a hivatalnoknak már igazán "bokros érdemei" vannak. Obadich elismerésben folyvást részesült, de csak a magyar alkotmány hozta meg neki a - postafőnöki állást. Valakinek eszébe jutott, hogy kitűnő szaktisztviselő s hogy azonfelül magyar is, lehozták tehát Pozsonyból Budapestre s itt reá bizták a budapest-délkeleti vaspályán ujonan felállított postahivatal vezetését és berendezését. Ez már jelentékeny munka volt, mely megfelelt Obadich tehetségének és hivatalnoki ambicziójának. A délkeleti pályaudvarban elhelyezett postahivatal ugyanis átrovatolja az összes Magyarországból eredő s külföldre szálló kocsiposta-küldeményeket, valamint azokat is, melyek külföldön adatnak fel s Magyarországba vannak czimezve. Obadich a várakozásoknak fényesen megfelelvén, már 1870 elején postafelügyelővé neveztetett ki a budapesti kerületbe s 1873. február hó 25-én lett a központi főposta gondnokává. Nálunk a hatáskör megvan ugyan, de a czimekkel meglehetősen fukarkodnak. Más fővárosok központi postahivatalai élén majdnem mindenütt igazgatói czimet és rangot viselő főtisztviselő van alkalmazva.

A budapesti főposta az egész magyar postahálózat lüktető szive; innen indul ki a legtöbb "posta-anyag" a szélrózsa minden irányába s ide érkezik az összes Budapestre szóló levelezés. Az ország polgárainak, valamint a fővárosi lakosoknak a posta iránt táplált minden igényét ez a postahivatal van hivatva kielégíteni, s könnyen felfogható tehát, hogy minő fontossággal bír eme hivatal. Obadich aránylag véve nagyon csekély tiszti és szolgai személyzettel vezeti az állam e legelső postahivatalát. E feladat bizonyára nem könnyű, igen gyakran lehet oka a reá áramló teendők súlya alatt felsóhajtani. Csak a természettől nyert testi-lelki tulajdonai teszik képessé, hogy az ez álláshoz kötött ignyeknek megfelelhet. Fő jellem vonásai: lankadást nem ismerő kitartás, rendkívüli erély, éles látás, emberséges bánásmód az alárendeltekkel és előzékenység a közönség iránt. A postaszolgálat igen-igen nehéz; a tisztviselőknek annyi jut ki az éjjeli-nappali fárasztó munkából, hogy gyakran csüggedés vesz rajtok erőt, de elég egy pillantás az ernyedetlen főnökre, hogy visszanyerjék rugékonyságukat, munkakedvüket. S hogy Obadich főnök mennyi tiszteletet és szeretetet talál, arról 25 évi államszolgálatának május hó 6-án megtartott jubileuma is tanúskodik. A szerény ember nem akart jubilálni; de most ez egyszer meg kellett hajolnia alárendeltjei akarata előtt. Nagy ovácziókban részesült, s számos művészeti becscsel biró tárgyakkal lepték meg a főposta hivatalnokai a megható ünnepélyen, melyen nemcsak postai körökből, de a társadalom más osztályaiból is oly számos tisztelője s barátja jelent meg a "Hungária" szállóban, hogy a derék főnök tiszteletére rendezett bankettnél összegyűltek száma a kétszázat is meghaladta.

Obadich kiváló tehetségéhez méltó a főposta főnöki állás, melyre oly egész ember s ahhoz még szakember kívántatik. A magyar postaintézmény fejlődésére megtette a magáét az által is, hogy évek óta ő vizsgálja a postai pályára készülő fiatal hivatalnokokat, úgyszólván, ő maga neveli őket postásokká, holott másutt rendszeres tanfolyamok vannak berendezve e czélra, de megtette az által is, hogy számos életre való javaslatot tett, mely a gyakorlatban tökéletesen jónak és czélszerünek bizonyult be.

Ha a magyar postának modern színvonalra emelésében a legérdemesebbeket fölsoroljuk, Obadich nevét a legelsők között kellend említenünk.

l-r.