Szögedi Telefon (Interurban)

Vasárnapi Ujság - vu_1903_05_29_377p.txt

A BUDAPESTI TÁVBESZÉLŐ-HÁLÓZAT ÚJ KÖZPONTJA.

Az állam a budapesti távbeszélő-hálózat üzemét 1897. évben saját kezelésébe vette át. Az átvételkor a hálózat előfizetőinek telefonjai négy központba egyes vezetékkel voltak bekapcsolva. Az átvétel után a kormány elhatározta, hogy a hálózatot átalakítja és pedig oly módon, hogy a négy központ megszüntetésével a székes főváros területén levő összes előfizetők telefonjai egy központba kapcsoltassanak be, az állomások pedig részben földalatti kábelek felhasználásával kettős vezetékű áramkörökkel köttessenek össze a központtal. Az egy központ a kapcsolások gyors végrehajtását mozdítja elő, mert nem kell más központok közreműködését igénybe venni, a kábel és a kettős vezeték pedig az üzembiztonságot ós a beszélgetések tisztaságát fokozza.

Az új központ a Nagymező-utcza 54-56 és Hajós-utcza 33-35. számú házak között elterülő 2500 négyzetméter nagyságú telkén épült, s a 325 ezer koronáért vett telek árának beszámításával és teljes fölszereléssel együtt 2.996,000 koronába került. Ehhez azonban még hozzászámítandó a külső vezetékek átalakításának költsége is. A vezetékek az új központból kiindulva a város területén elszórva berendezett fölvezető pontokig földalatti kábelekben vannak elhelyezve és csak ezen fölvezetési pontoktól kezdve haladnak tovább tetőtartókon. Összesen 65 fölvezető pont készült, a melyek mindenike a közelében fekvő előfizetői állomások légvezetékeinek a kábelekkel való összeköttetésére szolgál. A földalatti kábelek betoncsatornákba vannak behúzva, mely csatornák a későbbi fejlesztés érdekében szükséges kábelek behúzását is megengedik. A kábel-csatornák, a kábelek és légvezetékek összes építése 3.760,000 koronába került. Végösszegben tehát a budapesti hálózat átalakítása az előfizetőknél felszerelt uj készülékek árának beszámításával összesen 7.393,000 koronába került.

Az új épület legnevezetesebb része a kapcsoló szekrény elhelyezésére szolgáló nagy kezelő terem, melynek hoszsza 63 méter, szélessége 10 méter és magassága 7 méter.

A fölállított kapcsoló szekrény egyelőre 10,000 előfizető számára van fölszerelve, de befogadó képessége már most 20,000 előfizetőre terjed, pedig a teremnek csak egyik oldalát foglalja el, úgy, hogy a terem másik oldalán ugyancsak 20,000 előfizetőre szolgáló második szekrény is felállítható, vagyis a kezelő terembe 40,000 előfizető kapcsolható be.

Az új telefon-központ az úgynevezett "Common-battery" rendszer szerint rendeztetett be. Ezen rendszer sok fontos előnynyel bir. Az előfizetőnek a felhívás alkalmával nem kell csengetni, mert ha a hallgató kagylót a horogról leemeljük, erre a központban e czélra alkalmazott kis villamos izzó-lámpa meggyullad, a mi a kezelőt figyelmessé teszi arra, hogy az előfizető beszólni óhajt. Ezen új rendszernél az összeköttetés létesítésére szolgáló zsinórba az összekapcsolt két előfizető mindenike részére izzólámpa is van bekapcsolva, melyek a beszélgetések ellenőrzésére hivatvák. Ha a beszélgetést befejezték és mindkét előfizető a hallgató kagylót fölakasztotta a horogra, az összekötő zsinórba kapcsolt mindkét lámpa meggyulad, mire a kezelő az összeköttetést szétbontja.

A "Common-battery" rendszer további nagy előnye az, hogy a beszélgetés érdekében szükséges telepek nem az előfizetőnél vannak elhelyezve, hanem az összes előfizetők a központban elhelyezett közös elemet használják. Innét a rendszer elnevezése is: közös (common) telep (battery).

Az előfizetők a rendszer-változásnak megfelelően új távbeszélő készülékekkel vannak ellátva s a négyféle kivitelű készülék közül ki-ki szabadon választhatja azt, mely az ő kívánalmainak leginkább megfelel.

Vannak az új rendszernek még többféle előnyei is, de már a fentebb fölsoroltak is eléggé bizonyítják, hogy a hálózat egész átalakításánál a gyors és biztos kapcsolás és a beszélgesek jóságának biztosítása volt irányadó.

A központi épület hat emelet-sorban van emelve, nem számítva hozzá a pinczét, mely az egész épület és udvar alatt terül el. A pincze-részben vannak a vezetékrendező s egyéb helyiségek, az egész épület hoszszában pedig a kábelcsatorna. Az udvari közép részen a kazán- és gépház és akkumulátor helyiség, a nagy udvar alatt pedig az anyagraktárak nyertek elhelyezést.

A kazánházban három nagy kazán, míg a népházban két nagy gép van felállítva az itt lévő két nagy és két kisebb dynamo-gép hajtására, melyek az épület villamvilágításáboz szükséges áramot szolgáltatják, egy kisebb elektromotor pedig a gőzfűtéshez szerkesztett hatalmas ventillátort hajtja. A hideg levegő az udvaron felállított nagy légaknán és ennek folytatásán átjut a melegítő csövekhez, innen a ventillátor segélyével a légcsatornán és kéményen keresztül az egyes emeletek helyiségeibe.

Az udvari rész alacsony földszintjén tiz kisebb raktár van és száraz raktár a kényesebb anyagok részére; továbbá a munkástanya és a vonalőrök helyisége.

A nagymező-utezai főlépcsőn, mely gyönyörű faragású siklósi fehér márványból készült, oszlopai siklósi vörös márványból, festése pedig magyaros izlésű, jutunk a félemeletre, a hol a kísérleti állomás altisztjeinek lakása van.

A hajós-utczai főlépcső a többi félemeleti részt elfoglaló kísérleti állomásba vezet.

Az első emelet helyiségeit a műszaki vezetőség foglalja el: a nagymező-utczai részen az ülésterem és különféle hivatalos szobák sorakoznak, hajós-utczai részén pedig a rajzterem és egyéb helyiségek.

A második emeleten az igazgató lakása és két más lakás van elhelyezve.

Az udvari részen van a kezelőnők lépcsője, szintén fehér márványból. Ezen érünk a második emeleti előtérbe, honnan a nappali és éjjeli pihenő szobákba jutunk, majd a ruhatár, öltöző és közös mosdó is innen nyílik.

E lépcsőn feljebb menve, érünk a 630 négyszögméter területű nagy kezelő-terembe, mely igen szép magyar motivumú festéssel van diszítve; ebben vannak a kapcsoló asztalok elhelyezve.

A harmadik emeleten vannak a kapcsoló hivatalok, a helyközi kezelő terem és néhány lakás. A felülvilágítós nagymező-utczai főlépcsőn a harmadik emeletig, a hajós-utczain pedig a padlásig lehet jutni. A padlás faszerkezete tűz ellen impregnálva van s így az épület tűzvésznek nincs kitéve.

A nagymező-utczai részen a kábel-folyosóból húzódik fel a kábel-torony, mely kisebb emeletekre osztva, a kábelek hordására vasszerkezettel van beépítve. Ugyanilyen állvány van a hajós-utczai részen is.

Az épület belső részei: az előcsarnokok és lépcsőházak, hivatalok és lakószobák magyaros ízléssel vannak festve.

A külső homlokzatok franczia modorban készültek, szintégla- és kőpor-vakolattal, az udvari homlokzatnál ellenben a magyaros formák érvényesültek, ugyancsak szintégla- és kőpor-vakolatból készítve.

A főlépcsőház és előcsarnokok ablakai színes üvegtáblákkal gyönyörködtetik a szemet.

A nagy mű létesítésében maradandó érdeme van Szalay Péter elnökigazgatónak, ki hosszú évek óta lankadatlan buzgalommal vezeti eme hatalmas intézményt. Az immár majdnem teljesen befejezett átalakítás és átkapcsolás munkájában fő része volt a hálózat kiváló szaktudású vezetőjének, Balla Pál műszaki tanácsosnak, a ki Holzmann főmérnökkel s a hálózat többi mérnökeivel s tisztviselőivel éjjeleket nappalokká téve dolgozott a nagy mű létesítésén.

Sz. M.

-----------------------------------------------------------

A KIRÁLY A BUDAPESTI TELEFONPALOTÁBAN.

A király május 25-ikén délben Budapest egyik legújabb nevezetességét, a telefon központi palotáját tekintette meg, mely a Terézvárosban, a Nagymező- és Hajós-utcza közt levő telken nem régen készült el és nagyságra, berendezésre Európában első helyen áll.

Az uralkodó érkezését Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter, gróf Serényi Béla államtitkár, Szalay Péter elnökigazgató, Lers Vilmos miniszteri osztálytanácsos, Demény Károly és Kolossváry Endre igazgatók, Balla Pál műszaki tanácsos, Hollán Sándor és Szegfy Mátyás titkárok s Holzmann főmérnök várták.

Déli egy órakor érkezett a király a palotába gróf Paar Ede főhadsegéddel. Hieronymi miniszter a fogadásra megjelenteket bemutatván, a király a központi épület tanácstermébe ment, a hol Szalay Péter elnökigazgató előadta a telefon-hálózat átalakításának munkálatait. A király érdeklődéssel hallgatta az előadást, azután a harmadik emeleti nagy kezelő - terembe ment s meglepetve nézte a hatvanhárom méter hosszú óriási helyiséget s érdeklődéssel szemlélte a sötétkék egyenruhás kezelőnők gyors mozdulatait, a mint a beszélők jeladására száz helyen is kigyúltak a villamos lámpák. A felség tudakolására Szalay fölemlíté, hogy naponta átlag hetvenezer beszélgetés történik. A kapcsoló-teremben bemutatták a királynak Matkovics Júliát, a hálózat legrégibb kezelőnőjét. Az ellenőröktől azt kérdezte a király, hogy sokat hibáznak-e a kezelőnők, a mire tagadó választ kapott. Megtekintette Ő Felsége a nagyteremben levő arczképét is, és megkérdezte, hogy ki festette? "Balló Ede festőművész", volt a felelet.

Megnézte a király ezután az épület egyéb berendezését, az öltözőt, társalgót, a hálótermeket, s mindennel nagyon meg volt elégedve. Innen a kísérleti állomás helyiségébe ment a király, a hol megnézte az egyenruhák posztóját megpróbáló szakítókészüléket, miközben megmagyarázta a kalauzoló uraknak, hogy a katonaság miféle fajtáját használja a hordozható svéd telefon-készüléknek. Kolossváry Endre postaigazgató megmutatta a dróttalan táviratozást is, a mi ismét főképen katonai szempontból érdekelte a királyt. Kolossvárytól megkérdezte a felség, hogy testvére-e a volt honvédelmi miniszternek és a veszprémi főispánnak? A postaigazgató igennel válaszolt. Szalay elnökigazgató elmondta, hogy a budapesti telefon palota első a maga nemében az egész világon. Japán rendezett be csak még a budapesti palota tanulmányozása után majdnem ilyent. Más városokban a telefont több hivatali helyről kezelik. Bécsben is két központ van. Berlinben nyolcz központ teszi bonyolulttá a kezelést. A király csodálkozását nyilvánította a magyar elektroteknikusok bátorságán és sikerén, gratulált a kereskedelmi miniszternek és az elnökigazgatónak s eltávozása előtt beírta nevét az emlékkönyvbe.