Szögedi Telefon (Interurban)

Vasárnapi Ujság - vu_1904_08_28_598p.txt

A GYORSKOCSITÓL A GYORSVONATIG

- Az Uránia-szinház új darabja. -

A nyári színházak két hónapi kizárólagos uralma után sorra egymás után megnyílnak újra a kóőszinházak. Az első ezek közt, a mely megkezdte előadásai sorozatát, az Uránia-szinház. S mindjárt elsőül uj darabot is adtak, mely "A gyorskocsitól a gyorsvonatig" czímmel a postát tárgyalja. A darabot Peterdi Sándor irta dr. Hennyey Vilmosnak, a posta és távirdaügy egyik legkiválóbb szakemberének közreműködésével. Meg is látszik a darabon, hogy a tárgyat minden részletében ismerő szerzők munkája, a posta és távírda múltját s különösen jelenét nagyon tanulságosan és a mellett szórakoztatóan is ismertetik.

A legrégibb korba, az európai mivelődés bölcsőjébe mennek vissza, Egyiptomba s a régi Asszíriába, mert a posta csirái már ott is megvoltak. Tulajdonképeni nagyobb arányú, rendszeres postát azonban csak a rómaiak szerveztek, mely a középkorban lehanyatlott s csak az újkorban, a föllendülő közlekedés szervezte újra. A postilion és a diligeance volt a posta két fő szerve egész a legújabb időkig, a vasutak s a távírda korszakáig; az egyes városok közt a döczögő postakocsi szállította sokszor veszedelmes kalandok közepett a leveleket, csomagokat s az utasokat is. A posta tehát akkor a mai személyvonatok szerepét is betöltötte. A vasút tökéletesedése aztán magával hozta a postának azt az óriási kifejlődését, mely a mai modern élet egyik legfőbb közlekedési szervévé teszi. Ezt a mai állapotot ismertetik a darab szerzői a legrészletesebben, bemutatják a budapesti főpostán s a vasúti állomásokon folyó életet; látjuk azokat a helyiségeket, a hol a posta roppant anyagát rendezik, földolgozzák, azt a sürgés-forgást, lázas és mégis teljesen rendben folyó munkát, a mely ott soha meg nem szakad s különösen karácsony és újév táján rengeteg nagy arányokat ölt. Nagyon részletesen mutatja be a darab a postai élet legérdekesebb részét, a mozgó-postát, a mint a postások a robogó vonat egyik kocsijában lázas sietséggel dolgoznak, osztályozzák a leveleket, csomagokat, hogy az egyes állomásokon sebtiben beadhassák.

A külföldi posták bemutatásának is egész fejezetet szentel a darab. A szöveg érdekességét nagyban fokozzák a képek: százhatvan színesen vetített kép és tizenkét kitűnően sikerült mozgó-fénykép. Néhányat e képek közül mi is bemutatunk mai számunkban. Az egyik ezek közül egy XIII. századi postásküldönczöt mutat be.

Ilyeneket akkoriban főleg egyes nagyobb városok, de nagy urak is tartottak s rendes egyenruhában járatták őket. Elmaradhatatlan volt vállukról a dárda, melyet az illető város vagy főúr czímere ékesített, - az akkori siralmas közbiztonsági viszonyok között ez a dárda nem volt puszta czifraság. Bő kabát és testhez álló nadrág volt a ruhájuk, melynek szine város szerint változott; a sarujukhoz még egy vastag fatalp is volt kötve, mert a rendes sarutalp ugyan hamar elrongyolódott volna az akkori hepehupás rósz utakon. A postás-kürt már akkor is ott volt minden küldöncz vállán, ezzel jelezte kilétét, ha valahova megérkezett, ha pedig eltévedt, addig fújta kürtjét, a míg valaki figyelmessé nem lett rá s útba nem igazította.Másik képünk a posta újévi forgalmáról nyújt

némi fogalmat.

Az irányító hivatalt mutatja be, a hol a Budapestről tovább menő leveleket dolgozzák fel: elrendezik útirányok szerint, hogy az elküldés zavar és tévedés nélkül történhessék. Roppant munkát végeznek ilyenkor a nagy teremben szorongó postások, a gyűjtő-járatok szakadatlanul osztják a leveleket, melyek lassankint egész hegyekké nőnek s mégis zavar és akadály nélkül kerül rendeltetési helyére valamennyi.

Ezeket a leveleket aztán a mozgóposta viszi a világ minden tája felé. A mozgópostás még a vonat összeállítása előtt beül a postakocsiba, a hova a leveleket zsákokban, a csomagokat egyenkint adják be neki. A csomagok kinn maradnak az elől levő u. n. raktárkocsiban, a többi anyagot - leveleket, újságokat, pénzes zsákokat, ládikákat stb. - beviszik a másik vasúti kocsiban levő irodába, a hol a tisztek dolgoznak. Az első állomásig az összes anyag rendezésével készen kell lenniök, hogy ott kiadhassák, a mi oda szól. Ez persze, annál lázasabb, sürgősebb munka, mennél több az anyag. Az állomáson aztán, a hol egy-két perczig áll csak a vonat sietve kiadják a már ott várakozó postásnak a pénzt, csomagokat, leveleket, stb. -az ottani posta beadja a maga anyagát; és robog a vonat tovább. Így megy ez állomásról-állomásra, egész a végállomásig, a hol aztán megpihen a mozgópostás. Nehéz, kimerítő munka, a mit végez, de sok a vidám oldala is, a mint az már az örökös utazással vele jár; s e mellett még jövedelmez is, mert a mozgópostás útjaiért külön díjazást is kap.