A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)


Vasárnapi Ujság - vu_1898_11_13_805p.txt

TÁVIRATOZÁS ROBOGÓ VONATRÓL.

Sajátságos, hogy épen azon a téren, a mely a Hámos erő alkalmazásának legelőször nyilott u. i. a távirászatban, alig találunk újabb tökéletesítéseket a villamos erő jobb kihasználása alapján. Mondhatni, az első ilyen találmány a távírás feltalálása óta az, a melylyel most foglalkoznak a tekhnikai és vasúti irányadló körök, a robogó vonatról való táviratozás. A meglepő ebben a találmányban épen az, mivel nincs összeköttetés a vonat és a táviró-sodrony között s a villamos szikrának át kell ugornia a vonat és a táviró-huzalok közti tért, hogy aztán azokon át tovább közvetítse az üzenetet bármely tetszés szerinti állomásra.

Ezt a nehézséget kellett megoldani tehát és megoldották a következő egyszerű módon. A sürgönyt a kupé belsejéből a kupé fémfödelére viszi át a szikra, a honnan a vágányok mentében lefektetett táviró huzalokat éri a jelzés a levegőn keresztül eszközölt villamos erőhatás útján.

Úgy de az ily módon eszközölt jelzések igen természetesen sokkal gyöngébbek, mintsem a rendes táviró-jelzések; ezen a bajon tehát finomabb, érzékenyebb műszerek és eszközök alkalmazásával kellett segiteni. Segítettek is már; a mellette haladó vonat és a táviró-sodronyok közti távolságot is azzal rövidítik meg, hogy a póznákat alacsonyabbra állítják a földtől, hogy igy közelebb bozva a sodronyt a. kupé födeléhez, az erő-batást fokozzák s a levegőn át való összeköttetést megkönnyítsék.

Hanem hát mindez nem volna elég magában véve az ily módon keletkezhető rendkívül gyönge signálok megrögzítésére és olvashatóvá tételére. Szerencséré az emberi találékonyság ezen is túl tudta magát tenni újabban s képes most már a legfinomabb villamos hatásokat is felfogni s megérzékíteni. Erre első sorban a tengeren túli kábelen tett tapasztalatok vezették rá a kutatókat.

Az oczeán hatása ugyanis a villamos kábelekre olyan, hogy lehetetlenné teszi a szárazföldi vonaloknak megfelelő erős áramok használatát, enek okát ezelőtt nem ismerték, s az eredmény az volt, hogy a kábel hoszszánák megfelelő hvillamtelep alkalmazása tönkre tette a kábelt. Azóta rájöttek, hogy legjobb a legkisebb ereű telep használata, s most már csak olyat használnak, a milyen egy szobacsengettyühöz szükséges. Ezzel azonban egy másik nehézségre bukkantak: hogyan olvashassák le a kábel másik végén az ily gyönge áram hatása alatt eszközölt jelzéseket?

Sok időn át egy gyöngén fölfüggesztett mágnes-tűt használtak erre, melynek finom mozgását a tűről visszatükröző fényes pont alapján figyeltek meg. De ehhez nagy figyelem és ügyesség volt szükséges. Egy újabb találmány sokkal elmésebben és nagyobb gyakorlati hasznavehetőseggel oldja meg a nehézséget, mely a mozgásban levő vasútról való távirójelzések leolvasásában áll.

Egy finom syphon-alakú cső csüng alá egy tintával töltött tartályból, végével a mozgásban levő táviró-szalag fölé hajolva szoros közelben, de a nélkül, hogy a papirost érintené. Mögötte finom sodronytekercs függ egy megerősített delejvas közelében, úgy, hogy a delejtű vonzására szálai kissé elcsavarodnak. A csövet czérnaszál köti össze a tekercscsel, mi által a tekercs mozgása közöltetik a csővel is. A szerkezet oly finom, hogy a syphon-cső nem szabad hogy a papirt érje, nehogy annak ellenálló ereje akadályozza mozgását, hanem az irás finom tintacseppek által történik, melyek a cső végéből bugyognak elő.

A fölfüggesztett tekercs egyszerűen összeköttetik már most a táviró-huzallal, a melyen át minden gyönge áram a tekercsbe jut és előidézi annak a delejhez való vonzását. Ennek következtében a csőhöz kötött czérnaszál megrándul, s a csőből kicsöppenő tinta hullámzó vonalat ír le. Minden különböző vonalgörbe egy-egy betűnek felel meg, a mint azt a mellékelt rajz mutatja, mely Swinburne "Locrine"-jának bevezető sorát írja le a tengeralatti kábelen át, úgy a mint azt a New-Yorki Timesnek nem rég megsürgönyözték.

Majdnem hasonló módon történik a táviratozás megfordított úton is, az állomásról a vonatra. A táviróhuzalon át közvetített sürgöny minden signálnál villamos hatást gyakorol a kocsi fémfödelére. Ezeket a különben meglehetős gyönge jelzéseket a műszáki alkalmazott kezében a hirt rendkívül finom és érzékeny készülékkel figyeli meg a kocsi belsejében. Mivel azonban a táviró-vonalak párhuzamosan haladnak a vonattal, tehát a hatás kivehetőségére nézve teljesen közömbös az, hogy a vonat hol halad s mivel épen úgy a villamosság hatása csaknem még-mérhetlenül gyors, az sem tesz különbséget, hogy a vonat mily sebességgel halad.

         

A távírdák által a vonaton kezelt műszerek hordozhatók s ölben tarthatók, mint egy irótábla. Mindezt mutatja a kép, mely egy kupé belsejét tünteti fel, a mint a távirótiszt benne szolgálatát végezi s lekopogtatja az elébe hozott sürgönyöket, miközben a vonat óránként 60 angol mérföldnyi sebességgel robog tova.

Kezében tartja hordozható készülékét, mely a födélzettel hajlékony sodrony által van öszszekapcsolva, a mi ismét a készülék egyik végéhez köttetik. Ezekkel a szerszámokkal ellátva, kényelmesen elhelyezkedhetik bármely kupéban és akadálytalanul közvetítheti a sürgönyváltást, mihelyt helyreállítja az összeköttetést a kocsi fedélzetével, csupán az szükséges, hogy a kupék födele fémből legyen. De mivel a modern vasúti kocsik mind igy vannak már kiállítva, erre nézve semmi új fölszerelés nem szükséges, és még abban az esetben is, ha ez a föltétel nem forogna fönn minden kocsinál, könnyű e dolgon akkép segíteni, hogy a kocsik fedele hosszában egy megfelelő hosszúságú vascsövet alkalmaznak.

         

Szinte csodálatos, hogy a közlekedési technika roppant haladása már sokkal előbb nem értékesítette az utazóközönség kényelmére és könynyebbségére a táviratozás ezen módját, mely valóban Kolumbus lojása. A modern ember izgatottsága, elfoglaltsága, az utazás láza akárhányszor válik oly feledékenység okozójává, a melynek üzleti vagy egyéb szempontból káros eredményei elhárítására eddig nem rendelkeztünk kellő módokkal. Ha utazó ember bizonyos határig egy sivatagra kidobott élő lény, a kit a társadalomtól nemcsak a távolság szigetel el, de még sokkal jobban a vasúti kocsik börtöne. A rohanó vonat zsarnokunkká válik, a mely nem hagy magával daczolni, világa egy külön souverain terület, melynek tiltó parancsa korlátol cselekvésünkben és szabadságunkban. Az új találmány ellenben fontos és hasznos lépés újabban is arra, hogy a XIX. század ezen ólomfedelü kanczái kényelmes és lakályos otthonainkká váljanak, melyek az alvás, étkezés igényeinek oly nagy tökélyre emelkedett ellátása mellett, magán- és üzleti dolgok intézésében sem ismernek több különbséget az otthon és az idegen közt.

V.






















A cikk eredeti linkje...... 1.
Home
Home
Delizsánsz.
1897   <<   1898   >>   1899