Délmagyarország - dm_1961_06_18_5p.txt
Sajnos, meg kell magyarázni
Aki azt hiszi, hogy a Takaréktár utcai autóbuszmegállónak 89-66, a mellette lévő fodrászszövetkezetnek 36-90, a halászcsárdának pedig 40-30 a telefonszáma - Sájnos csak félig van igaza. Ha hívja e számokat, akkor igen, de ha ezékről a helyekről netalán telefonálni szeretne, akkor mit sem ér a tudománya.
- Sajnos, valamelyik nap halaszthatatlan ügyben kellett volna telefonálnom, s mivel éppen autóbuszra várakoztam, a MÁVAUT állomáson kerestem használható telefont. Nincsen. A forgalmista azt mondta hogy sajnos, tőlük nem szabad idegeneknek <<távbeszélni>>, de a szomszédos halászcsárdából bizonyára lehet. Persze onnan sem. Sajnos, a telefon a konyhában van - felelték kérdésémre -, s oda tilos a bemenet. Talán a fodrász üzletben! A vezetőség - világosítottak fel a, borbélynál - sajnos nem engedélyezi a telefon basználatát. Közben a várt busz befutott, s mivel telefonálni sajnos nem bírtam, egy csomó komplikáció keletkezett. De ez most mellékes.
- Érdekesebb és hasznosabb is lehet talán az a néhány megjegyzés, ami az elmondott esethez fűzhető. Az természetes, hogy a MÁVAUT szolgálati telefonját nem használhatják illetéktelenek, de az már nem, hogy ilyen forgalmas helyen nincs nyilvános postai telefonállomás. Az pedig már egyenesen érthetetlen, hogyha egy vendéglőben, vagy borbélynál - titkosítják - a telefonokat. A vendéglátáshoz nemcsak az időben felszolgált zónapörkölt vagy a hidegdauer tartozik, hanem - a XX. század második feleben - ,talán az a csekélység ís, hogy a vendégek használhassák a telefont. Persze nem a konyhában, s nem is ellenszolgáltatás hélkül.
- Sajnos, ilyen egyszerű dolgokat ís meg kell még magyarázni!
F. K .