Szögedi Telefon (Interurban)

Petőfi Népe - pn_1961_12_23_159p.txt

Halló, máris kapcsolom!

- HALLÓ? Igen, máris kapcsolom ... - Váradi ügyészelvtársat? Nem tudom kapcsolni kérem, értekezleten van. Dél felé tessék megpróbálni... Nagyon szívesen... - Egy térítéses meghívást szeretnék, aranyoskám ... Igen, mondom: Békefi ügyésznek, Kiskunfélegyháza ötvenes... Nagyon köszönöm.. - Halló? Adom az elnöki irodát...

Szives, udvarias hang. Jól érthető szó, pontos felvilágosítás és igen gyors munka - így megy ez naponta reggel 8 órától hivatal zárásig a megyei bíróság telefonközpontjában.

Régen feltűnt már a 17-50-es dicséretre méltó szolgálatkészsége. Nem is állhattam meg, hogy - az emberrel, akit a telefonkönyvben ez a szám jelez - meg ne ismerkedjem.

Nagyot nézett, amikor ajtaján kopogtattam. A házi telefonközponton pillanatonként villantak a kis égők. Hívások tucatjai közepette zavartam. Mégis szivesen foglalkozott velem. Jól esett neki a kíváncsiságom: hogy megnéztem, ki van a vonal túlsó végén!

SALFER RÓZSA egy a nők százai közül, akik mintaképei a kötelességtudásnak, akik hivatássá és nem egyszer művészetté tudják fejleszteni munkakörüket.

Meglepett, amikor megtudtam, hogy a mostani posztján egészen fiatal. 1959 augusztusa óta kezeli a telefont. Miután - húsz évi közjegyzői irodában töltött és huszonhároméves megyei bírósági, főleg válóperes bíró mellett végzett jegyzőkönyvvezetői tevékenysége közben, túllépte a nyugdíjkort és egészségi állapota sem volt túlságosan jó, nyugdíjba menetelre gondolt. De a mindig pontos, szorgalmas, szolgálatkész munkatárstól nehezen válik meg a környezete. Vele is így voltak, ezért javasolták felettesei: vállalja el a telefonközpont kezelését.

- Nem akartam én vállalni.

- Nagyon féltem, hogy nem tudom megtanulni... Aztán rábeszélésre egyhetes próbaidőre mégis maradtam. És nem bántam meg! Magam vagyok itt, mégis a szobámban az egész város. Meg aztán érzem a házban folyó munkát. Szeretem a bíróságot! Érdekelnek az emberek, az emberi sorsak... A múltkor is én hívtam taxit az egyik válóperes asszonynak, hogy a férj haragja elől sikerüljön elmenekülnie... A magam módján igyekszem a legjobban szolgálni az itteni munkát...

- Hogyan tudok meg mindent, hogy a hívóknak mindig pontos felvilágosítást adok? Egyszerűen. Reggelenként, csak úgy magánszorgalomból felveszem a telefont, és megkérdezem ki a soros ügyész - őt igen sokan keresik -, ki van kiszálláson, meg aztán sokszor beugranák hozzám a jegyzőkönyvvezetők. Néha tértivevényeket hoznak besorolásra, mert ha egy-egy lyukas percem akad, abban segítek. Őket is kivallatom, hogy hol a gazdájuk, ment-e vidékre valaki? Elsősorban a magam munkáját könynyítem és gyorsítom ezzel, mert sok fölösleges kapcsolást spórolok így meg...

- Halló! Igen, kapcsolom...

- mondja ki tudja hányadszor a telefonba, majd felém fordul:

- Ugye megbocsát? ...

S magára hagyom a kis fülkében, ahol egyedül van, mégis az egész várossal szót válthat munka közben, mert ez a hivatása: ő a telefonközpontos...

Ferny Irén