Szögedi Telefon (Interurban)

Petőfi Népe - pn_1980_06_07_44p.txt

Sírástól sírásig

Műszak végén, de még fájront előtt a kézbesítő stáb.

Hírlapkiadói jellemzés a kisszállási postahivatalról: 1980 április havában 21458 db hírlap érkezett a közel 3000 lakosú Kisszállásra. - Hat kézbesítő naponta házhoz juttat 587 napilapot. Ebből Népszabadság 180, Petőfi Népe 314, azonkívül hetenként házhoz kézbesítenek 224 Szabad Földet, 170 Nők Lapját stb.

A község lakossága havonta 102 fajta lapféleségből vásárolhat, minthogy a kézbesítők táskájában mindig megtalálható kinek-kinek kedvenc lapja.

A szocialista munkaversenyben dolgozó 10 fős kollektíva 1979-es munkásságával már negyedszer érdemelte ki a Szegedi Postaigazgatóságtól a Kiváló kishivatal címet.

A kiváló postai munkán belül nagy lelkiismeretességgel foglalkoznak a hírlapok terjesztésével. - A községi pártbizottság célkitűzéseinek megfelelően - a kézbesítő szaktársak jó munkájának is köszönhető, hogy a Petőfi Népe előfizetőinek száma most június 1-re jóval meghaladta az 1979. január 1-it.

Nagy Erzsébet hírlapszervező az utóbbi tény jelentőségének érzékeltetésére a helyszínen fűz még hozzá pár adatot. A múlt év január elsején 322 Petőfi Népe- előfizető volt Kiszálláson. Ez a szám a lapáremelkedések hatására 310-re esett vissza. Idén rákapcsoltak a postások, s a megyei lap előfizetőinek számát június 1- re 343-ra tornázták fel. Azaz - 33 - zömmel új megrendelővel gyarapították a Petőfi Népét nap mint nap olvasók táborát.

- Tavaly nehéz évünk volt. - erősíti meg Kiss Lászlóné, a kisszállási postahivatal vezetője a megyei lapszervező megállapítását.

- Ennek ellenére egy hónappal elértétek a pártsajtó-terjesatésben kitűzött célt: 189-cel szemben 195-re növeltétek a Népszabadságelőfizetők számát.

...Mitől olyan jó - negyedszer kiváló - ez a kis postás közösség. Pláne, hogy a versenybe való nezés is feltételhez kötött: a hivatal legalább 4-es minősítése. Ez pedig a rendszeres szemléken alakul ki.

Kiss Lászlóné - érettségi után - telefonosként kezdte a postánál ... Mosolyogva emel fel íróasztaláról egy hatalmas árkust. Rubrikák hálózatában számok regimentje. Meglibbenti.

- Pénztárszámadást akkor láttam, amikor a hivatalt átadták... Hármas minősítéssel - jegyzi meg csendesén ... Az első szemlekor, 3 hónap múltán, 4-es minősítést érdemeltünk ki. Örömünkben sírva fakadtunk... Tőle balra tompafekete telefon, jobbra stempli-"ágasfa". A pecsétnyomók esztergált kereksége közt, az egyik "ágon" gömbölyded fejű, maszatos-barna, apró figura csüng. Kissné elkapja pillantásunkat. .

- Kabalamackó - eredetileg sárga volt.

Persze - akárhogy is beilleszkedett a tintapárnás, bélyegzők környezetbe a kabalamaci, mégsem rajta múlott, hogy annyi éven át ilyen nívón rukkolt ki a "kishivatal" a tárcabevételek teljesítésével, a takarékforgalommal, a hírlapdíjak beszedésével - és így tovább. Sikerülhetett volna mindez jó munkahelyi légkör, s a lakossággal, párttal, tömegszervezetekkel való kapcsolat nélkül?

Ez a "kishivatal" - mint már sok hasonló társa - nehezen fér már el a régi ruhájában. Láttára mégis a takaros jelző jut eszünkbe. Ha "tele" van is a működéséhez szükséges és a kor követelményei szerint szaporodó eszközökkel, mégis mindennek van helye. Virágnak is. Valahogy rajtuk van a mézszőke hajú, kék szemű hivatalvezető pedantériája, s a kolléganők rendszeretete. "Aprólékosan precízek, fennakadás nincs. A kezdő is azon van, hogy mihamarabb értsen a többiek munkájához is" - jegyezte meg róluk főnökük.

- És a hat kézbesítő?

Már említésükre őszinte jókedvre derül Kiss Lászlóné.

- Hát-az még egy vidám társaság !... Amikor reggel beteszik a "lábukat," felvidulunk mindanynyian.

Alighogy kimondja, a kézbesítők szobájából bedugja fejét egy postás, és huncut képpel közli, hogy a macskát alig tudja visszatartani. Talán egér lopakodott ide, az után szimatol... Persze, tréfa az egész, s hogy a szaktársnők rendületlenül folytatják dolgukat, a pánikkeltő nevetve legyint, s visszavonul. Kis idő múltán együtt a kézbesítőstáb, és mintha kerekasztalfórumot alkotnának, várják a kérdéseket. Előbb azonban - akár tévékamera előtt - bemutatkoznak, a szakmában eltöltött esztendők számát is hozzátéve: Simola István "egy éve lesz", Kapeller Lajos "decemberben 10 éve", Bakos János "kettő múlt", Tóth Ferenc "hét éve... lesz", Szalonnás András "tizenegyedik esztendeje" ...

Hirtelen ováció.

- Ehol ni, megjött Fodor Jani bácsi!

- Mondtam én, hogy nem veszett el.

De már "közébük is vág" harsány, jókedélyével Fodor János, nyugdíj előtt álló társuk.

- Mint legidősebb, igazán elkéshettem. Ehhez jogom van.

Már is lekapja szürke egyensapkáját, s míg leül körbe, pihegve, szusszanva törölgeti verejtékét. Gyér fehér haja közt ugyancsak piroslik nekihevült bőre. Ma-, úgy játszik, neki volt legnehezebb a, tálkája reggeli induláskor. Alaposan kihajtotta magát a biciklivel, hogy dolga végeztével tisztes időben beérje a többieket. Aztán a csákó ölében is marad, míg kollégái fejükön hagyják idebent is: ez a postásfegyelemhez tartozik, nem illellenség. Ha már a napi "csomag"- nál tartottunk; mennyi is a napi átlag.

- Változó ... Húsz-huszonöt kiló igen megvan azért személyenként. - Összegeződik véleményük, s a továbbiakban egymást kiegészítve, úgymond egy emberként nyilatkoznak, mármint a közös jellemzőkről. Naponta 20-25 kilométernyi utat járnak le, amíg a különböző postai küldeményeket s újságokat, belterületen kisebb csomagokat is - kikézbesítik. Legjobban a sáros időszakok viselik meg őket. Négyen külterületen, ketten- a faluban dolgoznak.

- Kell-e sokat "beszélni" egy-egy előfizető meggyőzéséért, vagy inkább jó lap kell hozzá?

- Is-is! - hangsúlyozzák tájékozott interjúalanyok módján.

- Magától persze, hogy nem megy.

- Még a régi előfizetőnek is jólesik, ha az újság valamelyik cikkéről eldiskurálunk.

- Na, hogy azt felvetik, mikor a környező helységekről olvasnak híreket: "Rólunk miért nem írnak? Pedig nálunk- is voltak események, sokszor még különbek."

- Az a régi kívánság, hogy a bírósági, rendőrség ügyiről részletesebb elemzéseket is szeretnének. Minek mi volt-az oka

- Szóval az összefüggésekre is kíváncsiak lennének.

Most mintha váratlanul érné őket a kérdés.

- Maguk mikor szokták olvasni az újságot?

- Általában este... - Akkor van időnk.

- Meg az érdekesebb cikkeket már a reggeli nekikészülés alatt fel szokta olvasni Fodor Jani bácsi..

- Ezenkívül mivel lehet rendszeres újságolvasásra szoktatni az embereket?

- Pontos kézbesítéssel. Barátsággal, hogy szeressék a postást, aki a lapot házhoz viszi.

Itt aztán felemlegetik, most már megkönnyebbülten, azokat az időket, amikor még 5 kilométerről, a vasúttal kellett előbb ide a postára behordani az újságot, aztán szét a községbe. Meg amikor Mélykút is közbeiktatódott és sokszor 9-re ért vele ide a busz. Ma már nincsenek több napos késések. Mint azidőtt, amikor Fodor János , ,lóhajtási pénzt is kapott, mert kétkerekű kordéval lehetett csak bejárni az irgalmatlan utakat.

- Akkoriban sokszor ránk szakadt az este, mire kimerülten hazaértünk. Innen a postától is sűrűn megléptek az emberek, akik azt képzelték, csupa gyöngyvirágos itt az élet, vállukra veszik a táskát, fütyörészve besétálják a -falut, bevágják azt az egy-két fröccsöt - és kész... Átmeneti ház volt a posta - na...

Fodor János ugyancsak belemelegedik az emlékezésbe. Szinte vallomásszerűen permetezi egyre forrósodó mondatait.

- Ma már - jó ideje - stabil a gárda, örül az ember, hogy itt dolgozhat... Mikor reggel belépek közéjük, erről a 60 esztendős képemről eltűnnek a ráncok. Tiszteletben tartanak... Nagyon rossz elmenni... Hej, de sokszor hajtogatom mostanában: Búcsút int az ősz a nyárnak, - Én meg a postásbrigádnak ...

Hangja elcsuklik, szemének se tud parancsolni. Kollégái meghatottan évődnek vele.

- Ni, már sír is... Még ilyen vőfélyt...

Erre megenyhül Fodor János, mert biz igazuk van. Egy hét múlva neki kell új asszonyt kikérni innét közelről.

Egyik kolléganő alaposan meglepi a firtatással.

- Jani bácsi, ért maga a nőkhöz?

No vág erre olyan képet, hogy a kartársnő pillanatok alatt betűnik az egyik ajtón ... Erre már Fodor János is önfeledten nevet.

Tóth István