A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Délmagyarország - dm_1964_11_22_5p.txt
Naponta 2 ezer hívás
Mozaik a posta távbeszélő központjából
- Halló! Nulla egy?
- Igen.
- Kérem, Moszkvával szeretnék beszélni.
- Tessék mondani a számot
- Naponta általában kétezerszer zajlik le hasonló beszélgetés Szegeden. Hol Budapesttel, hol Hódmezővásárhellyel, vagy más magyar és külföldi várossal teremt telefonösszeköttetést a Szeged 1-es Postahivatal interurbán központja. Kevesen tudják, hogy milyen fáradságos munkát végeznek az itt dolgozok.
- A legidegölőbb munkák egyike - mondja Homoki Istvánné távbeszélő csoportvezető. Ezért már csak hét óra a munkaidőnk. De így is fárasztó a feladat.
- Lelkiismeretesen látjákel munkájukat - veszi át a szót Szabó József hivatalvezető-helyettes. - A legnagyobb csúcsforgalomban huszonkét lány és asszony bonyolítja le a hívásokat, kapcsolja a Szegedet keresőket. - Mi történik addig, amig a hívó és a hívott között telefonösszeköttetést teremtenek?
- A hívó bemondja a várost és a telefonszámot. Ha csak a nevét tudja annak, akit keres, akkor kikeressük a számot. A címfelvétel után futószalag viszi a munkaasztatokhoz a címet. Ha van szabad áramkör, azonnal kapcsoljuk a hívottat. Pestre és Kecskemétre van olyan telefonunk ahol az előfizetőt tárcsázzuk, s nemkell a helyi postával kapcsolatot teremteni. - Miért kell néha órákig várni egy budapesti hívásra? - A legforgalmasabb vonalunk a budapesti és a hódmezővásárhelyi. Csúcsidőben bizony van eset, hogy két-három órát is kell várakozni. Ennek az a magyarázata, hogy mindössze tizenketten beszélhetnek egyszerre Budapesttel. A sima beszélgetésekkel szemben elsőbbséget kell biztosítani a sürgős hívásoknak is. - Sokan vágták már a fjünkhöz hogy azért javasoljuk a sürgős hívást, hogy több legyen a „prémium". Nem értik meg, hogy csak annyi hívást tudunk továbbítani, ahányat a műszaki berendezésünk megenged. S ez bizony csúcsidőben kevés. - De a zsörtölődő telefonálókon kívül vannak olyanok is, akik megbecsülik a munkánkat, az ő elismerésük kárpótol mások szemrehányásáért S az emberek nem egyformák.
K. A.