Szögedi Telefon (Interurban)

Petőfi Népe - pn_1964_12_05_44p.txt

"Eső eshet, part szakadhat"

Év végi hajrá a postán

A századforduló táján vetette papírra a kecskeméti helyi lap ékestollú riportere a következő sorokat:

"Nem kell már kampósbot levélhordóinknak, mert még a házőrző kutya is farkcsóválva ballag eléjük ... Eső eshet, part szakadhat, ezek a jó emberek úgy sietnek a levéllel, mintha török lenne a hátukon ..."

És egy emberöltővel később, pontosabban 1964. december 3-án:

Part nem szakad, de a hajnal meghozta az első idei havat. Pontosan öt órakor, fehér bundával hátán, a kecskeméti 1-es számú megyei postahivatal elé kanyarodik a sötétzöld gépkocsi. Rakománya néhány degeszre tömött zsák. Az éjszakai vonatokkal érkezett levelek.

Ördöngős gyorsasággal

A kézbesítő teremben már munkára készen várakozik Ágotai Zoltán levél-felülvizsgáló brigádja. Talán egy óra sem telik el és a bádoggal borított hatalmas bontóasztalon kupacokba rendeződik az ezernyi levelezőlap, távirat és boríték. Ez itt a kézbesítőké - szépen különválasztva a bel- és a külterület - azok a levelek pedig a bérlők szekrénykéibe kerülnek majd.

Apró szobájában működésbe lépett Horváth Ferenc is. Kerületenként szortírozza a leveleket. Nem véletlenül mondtam így: Működésbe lépett, mert ez az alacsony kis ember valóban úgy dolgozik, mint egy precíz automata.

- Mi a titka ennek az ördöngős gyorsaságnak?

- Helyismeret kell hozzá, semmi más. Ezt pedig az elmúlt 29 év alatt gyakorolhattam eleget - válaszol mosolyogva, de amint közelebb lép, látom, hogy homlokán izzadtság gyöngyözik.

Napi 15-20 kilométer.

Közben benépesül a terem. Egymás után érkeznek a kézbesítők. Talán egy rövid félóra áll rendelkezésükre, hogy rácskeretes apró asztalkájuk mögé húzódva átnézzék és utca, házszám szerint sorozzák be öblös táskájukba a mai levéladagot. Fontos teendő ez, időt, erőt takaríthatnak meg vele. A külvárosi utcák kátyúiba azóta térdig érő latyakká olvadt a puha hó és 15-20 kilométert kerékpározni ezen a terepen nem gyerekjáték.

Lukács István 1927 óta járja a várost.

- Nem fáradt bele, nem unta még meg a szüntelenül ismétlődő útvonalat?

- A mi munkánkat nem lehet megunni, mert mindennap történik valami olyan, ami felderíti a postást, erőt önt fáradt lábába - válaszolja. Aztán elmeséli, hogy a múlt héten például egy kedves, fiatal párnak vitte az éresítést: megkapták az igényelt lakást. Az aszszonyka örömében a nyakába ugrott, és bizony az ő szemét is elfátyolozta egy pillanatra a meghatottság.

- Természetesen, nem minden levél visz örömet - veszi át a szót Kovács Sándor bácsi. - Én például még kezdő postás koromban kézbesítettem egy olyat, ami miatt később válás lett. Mint később a boldogtalan férj elmesélte, neki írta a titkos ideálja és hogy-hogynem, a felesége kezébe került.

Csudabogarak

- Ha már az érdekességeknél tartunk tekintse meg házi gyűjteményünket. Elteszem emlékül a különleges címzésű leveleket - invitál Bardóczky Sándor, a postahivatal helyettes vezetője.

Fiókjából tömött dossziét hűz elő. - Itt van például ez a lírai hangvételű címzés:

"Híres város az Alföldön, Kecske van a címerén. S akinek a levelem szól. Csak egy van a Föld kerekén."

Még szerencse, hogy - biztos, ami biztos - az utcát és a házszámot is odaírta a boríték aljára az ifjú "költő". Nem kis fejtörést okozott a posta dolgozóinak az a képeslap sem, amelyre a címzett nevén kívül csak ennyit írt a feladó:

"Kecskemét, kicsi, régi házacska." Volt olyan is, aki elegendőnek tartotta így megjelölni a küldemény rendeltetési helyét: "A Betyár nevű foxi kutya gazdájának."

- Mindez így nagyon mulatságos - mondja Lukácsi László, a postahivatal vezetője. - De el sem tudja képzelni menynyi többletmunkát okoznak az ilyen hanyagul címzett levelek nekünk.

December közepétől január közepéig tart általában a postán az év végi hajrá. Ez alatt a hónap alatt az átlagosnál négyszer-ötször nagyobb forgalmat bonyolítanak le a kézbesítők.

Békés Dezső