Délmagyarország - dm_1969_01_10_3p.txt
Hajnaltól reggelig
A sajtó névtelen munkásai között
Hajnali fél 5-kor már kezdik a munkát a szegedi 1-es postán a hírlaposok. Ez idő tájt fut be Budapestről az az autóbusz, amely a napilapokat szállítja. Ugyancsak ilyenkor jelentkeznek a nyomda Kárász utcai kapujában a helybeli újságért, a Dél-Magyarországért A menetrend szerint a nagyállomásra is fél 5-re érkezik a személyvonat, amely a képeslapokat, hetilapokat hozza.
- Ha minden "klappol", akkor a légópincéből átalakított munkahelyen 5 órakor elkezdhetik a napilapok, fél 6-kor a hetilapok szétosztását - mondja Pónyai Mihály, a hírlaposztály vezetője.
S lent a pincében már szortírozzák is a kézbesítők neve és körzete szerint a lapokat. Itt, a zsúfolt helyiségben pillanatnyi megállás nincs, szó se hangzik el, nehogy valamelyik kézbesítő pakkjába kevesebb vagy több kerüljön, mint amennyi kell.
- Legbiztosabb a Pestről indított napilapok érkezése, a legtöbb izgalmat okozza az itt készülő Dél-Magyarország - mondja egy szusszanásnyi szünetben Dudás István, aki a legrégibb szegedi hírlapkézbesítők egyike.
A magyarázatot társai adják.
- A legfrissebb hírekkel olyan későn zár a helyi lap, hogy ha kétszínű nyomással készül, vagy nagyobb a terjedelme, például ünnepen és vasárnap, akkor várni is kell rá.
- Karácsonykor is 8 óra tájban indultunk a kézbesítéssel.
Pedig a 86 kézbesítő már fél 6-kor ott sorakozik az átvételre. Tegnap, csütörtökön a vonat késett egy órát, így a kényszerű várakozásban volt alkalom szót ejteni néhányukkal
Szinte kivétel nélkül nők, S közöttük is alig akad egészen fiatal. Családanyák többségében, akik a gyerekek nevelése, az otthoni sok elfoglaltság miatt nem tudnak egész napi munkát vállalni. A hírlapkézbesítés - igaz, korán kell kelni, a reggeli órákban legdermesztőbb a hideg - mégis 10-11 órára befejeződik, s így több idő jut az otthoni dologra,
Borbás Lászlóné "az újszegediek kedvence", ötödik éve csinálja ezt a munkát, körzetében mindenkit ismer, mindenki ismeri.
- Sok helyen a kertkapu mögül köszöntenek a kérdéssel, ma mi a legérdekesebb hír az újságban? Átlag hatszáz lapot viszek ki naponta, ebből ötszáz a Dél-Magyarország.
Nemcsak előfizetői vannak, többen példányonként is vásárolnak tőle.
- De már tudom, ki, melyik nap mit szokott venni. S viszem neki. Valamikor kereskedő szerettem volna lenni.
- S üzletnek milyen ez a foglalkozás? - kérdem.
- Három gyermekem van, két és fél ezer forintot keresek.
Persze a hírlapkézbesítők zöme 900-1200 forint között keres havonta. Ezeknek kisebb a körzetük, nem régen kézbesítők, nincs olyan rutinjuk, mint a régieknek. Meg szétszórtabb a település, a külső városrészekben több idő telik a járkálással
Hegyi Józsefné, akinek a férje is postás, Algyőről jár be naponta. Négykor kel, s jó, ha délre hazaér.
- Hetedik éve enyém a rókusi állomás környéke és ezen a részen bizony elég távol esnek egymástól a házak.
- Nem fárasztó ez?
- Hát, nem könnyű, de szeretem csinálni. Jólesik, hogy az emberek szinte úgy várnak az újságra, mint a kenyérre, a tejre.
A problémákról is szó esik. A kézbesítőt szidják az előfizetők, ha későn jutnak az aznapi laphoz. Pedig ők sietnek legjobban, hogy mielőbb végezzenek.
- De ha úgy van, mint most is, hogy késik a vonat, akkor nem indulhatunk el fél rakománnyal.
Máskor, különösen, ha új a kézbesítő, vagy helyettesíteni kell valamelyik megbetegedettet, nehéz az eligazodás ott, ahol sem a levélszekrényen, sem a lakáson nincs névtábla. Petőfitelepen pedig a régi számokkal jelölt utcákban még az ismerős is alig igazodik el. A kertes családi házaknál gyakran szabadon hagyott mérges kutyák riogatják a kézbesítőt.
- Letépte rólam az orkánkabátot. A gazdája azzal fizetett ki, miért nem hoztam lángost a kutyájának.
Közben megérkezik a szállítmány a vonatról. Gyorsan szétosztják, s már egymásután sorjáznak is ki a nagykapun biciklijükre, hátukra akasztott 20-25 kilós táskájukkal a hírlapkézbesítők. Hét óra múlt pár perccel.
- Megint vesztettünk egy órát, s ezt az előfizetőnek nem lehet megmagyarázni.
Végezetül még egy adatot: nyolc éve 45 ezer újságelőfizető volt Szegeden, ma több mint 70 ezer!
Kondorosi János