A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)


Vasárnapi Ujság - vu_1885_08_23_546p.txt

A GYALOGPOSTA.

Elmultak a régi jó idők, midőn minden földesúrnak, szolgabírónak s csaknem minden községnek volt egy-egy jólábu czigánya, kinek a levelek széthordása volt főkötelessége. Ma a vasút s postakocsi pótolja a primitív intézkedések helyé, bár azért a "postások", különösen mint levélhordók, a nagy városokban ma is megvannak, sőt hasonlithatlanul nagyobb számban, mint a mennyien egykor a gyalog-postások voltak.

Régen természetesen a gyalogposta volt a hir-tudósitás egyedüli közvetítő eszköze. Hanem maradtak is fenn tudósítások első szereplésükről, a dolog természetéből következik, hogy léteztek mindenütt, a hol némileg rendezett társadalmi állapotok jöttek létre. Az ó-egyiptomi emlékeken látjuk, hogy már valóságos testületet képeztek, melybe egyenesen a gyorslábú egyéneket vették fel. Egyes elavult papyrus-tekercseken még híres futók neveit is olvashatjuk s tudjuk róluk, hogy mindennap hajnalban megjelentek a királyi palotában s ott átvették a tekercseket, melyek a nagy birodalom különböző részéiben tartózkodó kormányzókhoz szólottak.

Görögországban, hol a testgyakorlat minden nemét oly nagy gonddal ápolták, már valóságos kengyelfutókat is találunk, kik ily posta-szolgálatokat teljesítettek. Nevök "Hemerodromoi", azaz napi futók voltak ; nagyobbrészt serdülő fiatalok, kik az olympiai játékokon diadalt nyertek. A leveleken kivül csak ivet, nyilat, dárdát vihettek magukkal. Egyes történetírók valóban mesés adatokat sorolnak föl működésükről. Midőn az atheneiek Dárius betörésekor a spártaiaktól gyors segítséget kértek, Philippides hemerodrom az 1200 stádiumot (mintegy 200 kilométer) tevő utat egy nap és egy éjjel tette meg s Epaminondas korában is hasonló hőstetteket vittek véghez. Nem csoda, ha még ma is vannak emlékoszlopok, melyeken ily állami szolgálatban állott kengyelfutók érdemeit sorolják fel az utókornak.

Sokkal kevesebb tekintélye volt a gyalogpostának Rómában, mivel e czélra ott csak rabszolgákat vagy szabadon bocsátottakat használtak fel. Gyakran olvasunk panaszokat megbízhatatlanságokról. Egykor a római gyalogpostások Vespasian császárhoz tömegesen kérvényt nyújtottak be a czipőpénz felemelése végett, azonban igen rossz sikerrel, mivel a fösvény császár e kérvényre elrendelte, hogy a czipőpénzt egészen el kell törülni s a gyalogpostások ezentúl mezítláb teljesítsék kötelességüket.

A római birodalom megszűnte után a posta-intézmény is hanyatlásnak indulván, csak egyes testületek, különösen zárdák, egyetemek s városi hatóságok tartottak gyalogpostákat. A kereskedők lassanként lovaspostákat rendeztek be. A városok levéltáraiban egész az ujabb időkig mindenkor találunk szabályzatokat, melyek a postaszolgálatra vonatkoznak. Mivel a legtöbbször e szolgálat veszélyes is volt, mind felfegyverkezve jártak, de e mellett igen természetesen nem is voltak megbízhatók, mivel a reájuk bízott leveleket gyakran használták fel saját czéljukra.

Oly világrészekben, hol a lovat nem ismerték, a gyalogpostások rendszere tökéletesebben fejlődött. Így Peruban a spanyol hódítás idejében valóban bámulatraméltó tökéletességben szerveztettek. A "csaskik" (cserélők) ugyanis nemcsak valódi kengyelfutók, hanem teljesen megbízható egyének is voltak. Az üzenetek nagyrészét szóbelileg közvetítették s halálbüntetés terhe alatt kellett a hivatalos titkot megőrizniök. A birodalom négy fő utján, mintegy hat kilométer távolságra egymástól, kis faházak voltak szalmával fedve, melyben a csaskik tartózkodtak. Béke idején négy, háború esetén 8 vagy több kengyelfutó is volt minden házban, úgy, hogy bármely pillanatban képesek voltak az üzeneteket tovább szállítani. Kettő rendesen köteles volt a ház előtt állani mindkét irányban előrenézve az utón, hogy a szomszéd állomásról adott tüzjelt észrevegye. A mint a tüz fellobogott, az, a ki azt meglátta, rögtön meggyújtotta a készletben tartott facsomagot, hogy a legközelebbi postaőrséget értesítse. Ezután a várt kengyelfutó előreszaladt egy darabig, hogy mielőtt az elérkeznék, elmondhassa neki a szóbeli üzenetet s átadhassa az általa hozott, quipunak nevezett csomagot. Mindketten gyorsan futottak ezután egymás mellett mindaddig, mig a felváltó szorul szóra megtanulta az üzenetet s akadály nélkül utána mondhatta. Ekkor elhagyta társát s még sebesebben ment a legközelebbi posta-állomásig. Nappal, éjjel, a forró homokpusztában s a hideg fensikokon oly nagy izgalommal teljesítették a csaskik teendőiket, hogy az inkák a tengertől mintegy 500 kilométer távolságra eső fővárosukban általuk friss tengeri halakat kaphattak.

A világ e legkitűnőbben szervezett gyalogpostarendszeréhez hasonlót találtak a spanyolok Montezuma birodalmában is azzal a különbséggel, hogy a kengyelfutók szinésziesebb szerepet játszottak. Ha vesztett csatáról vagy más szerencsétlenségről kellett tudósítást hozniok, hajukat rendetlenségbe hozták s az útban senkihez sem szólva, egyenest az uralkodó palotájába mentek, kinek térdre hullva mondták el az üzenetet. Ha ellenben diadalról szólhattak, hajukat veres szalagokkal kötötték össze, czombjaikra fehér lepelt akasztottak, bal karjukon paizsot, a jobbal kardot lebegtettek a levegőben.

Nem ily tökéletes szervezettel, de lényegileg hasonló módon léptették életbe Khinában is a gyalogposta-intézményt. Marco Polo már a 13-dik században tapasztalta, hogy a kublai khán huszonnégy óra alatt oly vidékekről kapott kengyelfutók segítségével gyümölcsöket, melyek 10 napi járó földre voltak. Ez országban a gyalogposta még most is az uralkodó, az állami postát is ők kezelik. Rendesen lámpás s esernyő van kezökben s a levelek oldalaikon csomóban vannak összekötve, mely csomón csengettyű hirdeti közeledtüket, hogy mások kitérve előlök, gyors előhaladásokban ne akadályozzák. Nevük rendesen csien fu=erős ember, vagy csien li ma, ezer li ember, bár nincs adat reá, hogy mikor tett meg közülök bárki is egy folytában ezer lit, a mi körülbelől 500 kilométert tenne. De hogy erősek, az bizonyos, mert 80-90 font sulyu csomaggal megterhelve, hőségben s hidegben, nappal és éjjel, képesek egy folytában gyorsan futni. Különösen figyelemre méltó az éjjeli szolgálat, mivel a közönséges khinai roppant babonás, s éjjel mindenütt kísérteteket vél látni. Mondják, hogy ez emberek, hogy testük annál kitartóbb legyen, soha sem esznek teljes ebédet, hanem több izben ugyan, mint mások, de valamivel kevesebbet.

Csengettyűt hord magán az indiai postás, az úgynevezett hurkára is. Ezeknél a csengettyűnek még az a czélja is van, hogy az utat biztossá tegye az által, hogy a sötétben mutatkozó némely helyein, hol hidak nem léteznek, a hurkára még kétlaki állattá is válik, mivel egy pár úszónadrágot s egy dereka körül övezett hálót kap, melybe néhány borosüveg alakú uszó-hólyagot tesznek hogy a folyókon veszély nélkül mehessen át.

Más országokban is fenn van még a gyalogposta, söt némely helyen érdekes sajátságokkal van felruházva. így Japánban, Ausztráliában s az uj Kongó államban a postás a reábízott levelet vagy csomagot botra erősítve s folytonosan felfelé tartva viszi. Francziaország némely részeiben, különösen Gironde déli vidékén, miként e helyen a talajviszonyok miatt a bennszülöttek is teszik, a postás lábtón jár, mely lábszáraihoz van erősítve, mig kezében egy hosszú bot adja meg az egyensúlyt. Norvégiában a postásoknak hóczipőjük is van.

A gyalogpostások most uj életet kezdenek. Az uj komplikált postaszervezetben a levelek kézbesítése lett feladatuk. E tekintetben a németek tették 1824-ben az első kísérletet az Odera melletti Frankfurt környékén. Ma már a német postahivatal, a városi kézbesítőket nem is számítva, 20,000 gyalogpostást foglalkoztat, kik a postahivatal kerületébe eső falvakat nagyobbrészt naponként egyszer, vagy kétszer is bejárják. Svájczban, hol különben rendes postai gyűjtőhelyek vannak, s az Egyesült-államokban, hol a postakézbesités leggyossabb s más helyeken még tökéletesebb e szervezet. De mindenütt látjuk, hogy vasút, táviró nem szorítja le a gyalogpostásokat, sőt napról-napra többnek ad munkát.























A cikk eredeti linkje...... 1.
Home
Home
Delizsánsz.
1884   <<   1885   >>   1886