Szögedi Telefon (Interurban)

Békés Megyi Népújság - bmn_1968_05_29_212p.txt

Ismeretlen ismerős

A vonaton szóba elegyedett a vele szemben ülő asszonnyal. Néhány mondat után hegyezni kezdte a fülét az útitárs, majd örömmel felkiáltott: - Kezdettől olyan ismerősnek tűnt a hangja, de mostmár azt is tudom, miért. Maga a Pöntyi, a békéscsabai telefonközpontból.

- Katona Györgyinek vagy ahogy városszerte becézik. Pöntyinek, ezernyi ismeretlen ismerőse van. Huszonöt éve teljesít szolgálatot, fülén a munkában kopott hallgatóval, nap mint nap százan és százan találkoznak kellemes csengésű, udvarias hangjával. Az utcán azonban úgy mennek el mellette a tegeződő viszonyban levő telefonközpontosok, sűrűn telefonáló vállalati igazgatók, ügyintézők, magánosok, mintha soha semmi közük sem lett volna egymáshoz. Csak rendkívüli esetekben - mint a már említett vonati ismeretség - azonosítják a megszokott hangot az őszülő kontyú, csendes, szerény aszszonnyal.

- Huszonöt év. Kimondani is sok. Katona Györgyi ott volt a telefonközpontban a nehéz háborús években, és jól emlékszik a felszabadulás utáni első civil interurbánra. Az élelmiszerellátással kapcsolatos problémákról beszélt valamelyik városi vezető, s ő ettől a naptól számítja a békét.

- Mire emlékszem vissza a legszívesebben ezenkívül? - kérdez vissza elgondolkozva. - Nehéz válaszolni, hiszen annyi minden történik negyedszázad alatt. Emlékszem lányokra, asszonyokra, akik segítségemmel ismerkedtek meg a központ munkájával. Egy előfizetőre, aki két szól virágot hozott hálából, mert összeköttetést teremtettem neki kórházban fekvő hozzátartozójával. Arra- az idős romániai asszonyra is szívesen gondolok, aki gyermekeit jött meglátogatni Pestre és náluk felejtette az útlevelét. A határon annyira zavarba jött, hogy a nevét is alig tudta megmondani. Sikerült kinyomoznunk telefonon keresztül a hozzátartozói címét, s némi késedelemmel, de haza utazhatott a néni. Büszke vagyok rá, hogy én derítettem föl, melyik szülőotthonban adott életet a tízmilliomodik magyar állampolgárnak a kevermesi fiatalasszony. Es még annak is örülök, hogy a hét végén engem keresnek meg a békéscsabai futballrajongók: "Pöntyike, hogy végzett a csapatunk?".

- Nehéz, idegölő munka a telefonközpontosé. Ráadásul egyikmásik türelmetlen előfizető nyomdafestéket nem tűrő hangon leckézteti - ok nélkül is - a munkával túlterhelt fülhallgatós aszszonyokat, lányokat. Katona Györgyitől azonban csak jót hallottam a munkájáról, ügyfeleiről. Virág helyett fogadja mindannyiónktól - türelmetlenektől is! - ezt a jókívánságot szép jubileuma alkalmából: - Szeretnénk még nagyon sokáig hallani a hangját a vonal túlsó végéről.

Békés Dezső