A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Délmagyarország - dm_1911_02_16_6p.txt
NAPI HÍREK
Az interurbán és az előfizetők.
Hogy a telefon mennyire fontos szerve lett a kereskedelemnek és az iparnak, azt ma már mindenki tudja. Úgyszólván el sem lehet képzelni a kettőt egymás nélkül. A modern kereskedő, vállalkozó, bankár szóval mindenki - telefonon keresztül bonyolítja le az üzleteit, egy-egy telefonbeszélgetésen sok esetben nagyon fontos üzleti vállalkozásokat intéznek el és ennél az intézménynél is a modern ember jelszava érvényesül: az idő pénz.
A telefonnak tehát az a hivatása, hogy gyorsabbá tegye a munkát. Ezért olyan népszerű a telefon, ezért veszik azt mindegyre többen igénybe és ezért dolgoznak állandóan annak az egyszerűsítésén.
És a kereskedőknek, a bankoknak, vállalkozóknak, de egyáltalában azoknak az embereknek, akik gyakrabban kénytelenek vidékre beszólni mégis panaszuk van a telefon ellen. Igaz, hogy ez a panasz olyan, amelyet a magyar posta vezetősége könnyen orvosolhat és amennyire a posta vezetőségének a közönséggel szemben minden alkalommal tanusitott előzékenységét ismerjük, jogosan hisszük és reméljük is, hogy nem fog késni sokáig az orvoslással.
Ha egyik szegedi pénzintézet például telefonon kéri a Magyar Általános Takarékpénztárai és kifejezetten Iksz igazgató-helyettessel akar beszélni, akkor - a mai rendszer mellett - ha Iksz igazgató-helyettes véletlenül nincs a szobájában, egy-két perc, sokszor egy beszélgetés vagy még annál több idő is eltelik, amig a telefonhoz jön. Ezt az időt, amely alatt a felek nem is beszéltek egymással, a hívónak meg kell fizetni. Ilyenformán pénzben kifejezve nagyon sok fölösleges kiadás éri a telefonelőfizetőket, akik kénytelenek fizetni azért az időért is, amit ki sem használtak. Ez az eljárás méltánytalan, de igazságtalan is, mert elvégre nem lehet kivánni a polgároktól, hogy minden ellenérték nélkül járulékot fizessenek.
Ezeken az állapotokon nagyon könnyen le- hetne segiteni. Általánossá kellene tenni azt a rendszert, amit a budapesti tőzsdérn már esztendőkkel ezelőtt bevezettek. Mert mi e rendszer alapja? Az, hogy csak az a beszélgetés számit, amig tényleg beszélnek, nem pedig, amig beszélmiök kellene a hívónak és fölhivottnak. Ha ugyanis a tőzsdén Ipszilon úrral akarok beszélni, akkor jelzem, hogy budapesti értéktőzsde, Ipszilon ur. És a központ Szegedről fölhívja az értéktőzsde központját, ahol a telefonkezelő intézkedik, hogy Ipszilon urat a telefonhoz hívják. És amig a telefonhoz hivták, jó idő eltelt, de ez nem számit, hanem csak az, amig beszél.
Meg kellene valósítani azt a rendszert az egész interurbán forgalomban, hogyha például Szegedről valaki beszélni akarna a Magyar Általános Takarékpénztár igazgató-helyettesével, akkor a központtól egyenesen Magyar Általános Takarékpénztár, 157 számú telefont, Iksz igazgató-helyettest kérni. A központ kapcsolná a Magyar Általános Takarékpénztár központját, ott a telefonkezelő telefonhoz hivatná a harmadik vagy negyedik szobából az elfoglalt igazgató-helyettest és a beszélgetés csakis attól a pillanattól kezdődne meg, amikor a telefonhoz ment Iksz igazgató-helyettes.
Rendkívül egyszerű ez a rendszer. Ennek a segitségével a telefon előfizetők csak azért az időért fizetnének, ami alatt tényleg beszéltek is nem lennének kénytelenek fölösleges dijakat fizetni. Remélem, hogy ennek a rendszernek a helyénvalóságát és jogosságát belátják ott is, ahol mód van az intézkedésre és a postaigazgatóság, amely a méltányos kérések teljesítése elől sohasem zárkózott el, a magyar kereskedők, vállalkozók és pénzintézetek érdekében ezt a reformot minél előbb megvalósítja.
Holtser Dániel.
A cikk eredeti linkje...... 1.
