Szögedi Telefon (Interurban)

Vasárnapi Ujság - vu_1911_07_16_584p.txt

A TÁVOLBALÁTÁS PROBLÉMÁJA.

A milyen föltűnést keltett a XIX. században a hírneves Preece mérnöknek állítása, mely szerint a légynek futása mikrofonnal erősebbnek hangzik, mint a fahidon átszáguldó tüzes paripának dobogása; vagy a milyen meglepő volt Smith Willoughby-nak nyilatkozata, hogy az ember telefonnal még a fénysugárnak fémlemezre ütödését is meghallhatja: ép oly bámulatba ejtők a XX. század legzseniálisabb korszakában is a modern fizika és technika egyik legszebb vívmányának, a távolbalátás problémájának megoldásáról keringő hirek. S joggal. Mert gondoljuk csak el, minő új világ nyílnék meg számunkra, ha szemünk látástávolsága, akadályt nem ismerve, mérföldekig nyúlhatna s ha szobánkban ülve nézhetnők végig Londonnak, Parisnak vagy akár New-Yorknak legnépesebb utczáit, avagy Budapest legjobb színházainak és czirkuszainak előadásait. Mily mesébe illő találmány volna az, melylyel például egy gyárnak igazgatója íróasztala mellől láthatná a gépek körül sürgő-forgó alattvalóit s onnan gyakorolhatna felügyeletet. ..

Nem csoda, hogy már két évezrednél hoszszabb idő óta emészti a távolbalátásnak vágya sártekénknek újdonságokért lelkesedő elméit. Lázas energiával dolgoznak minden oldalról; kísérlet kísérletet követ, de - sajnos - mindig csak eredménytelenül. Azok a milliók, melyekről a napilapok hasábjai távolbalátó, merész álmaikban álmodoznak, még mindig várják a nagy zsenit, ki értök kezét is kimeri nyújtani.

Hiába, a telefánia problémája kemény dió. De azért nem megoldhatatlan. S ha Ayrton és Perry műszere, Szigyártó tükrös távolbalátója, Nipkow teleszkópja és Szczepanik telektroszkópja nem is ütötték meg teljesen a mértéket: már Dussaml teleoszkópja, Nisco, Dieckmann, Ruhmer és Armengaud távolbalátó készülékei jobban megállják helyöket. A napokban meg a szentpétervári technológiai intézetnek egyik kitűnő tanára, Rosing szinte oroszlánugrással vitte előbbre a távolbalátásnak nehéz feladatát, a mikor e szép problémának talán végleges és egyedül praktikus megoldását mutatta be az orosz technikai társaság előtt.

Az ő igazán leleményes újdonságával, vagy mint maga nevezi "elektromos szemével" óhajtom a föltaláló szíves engedélyezése után kedves olvasóközönségemet e néhány sorban megismertetni. A mint Bies és Bell telenfonja a hangot, beszédet a maga összes nüanszaival, Gray és Cerebotani telautográfja a rajzot és kézírást minden karakterisztikus vonásával s a hires Kom és Belin telefotográfja a fényképet leggyengédebb árnyalatával a messze távolból is a hallgató vagy szemlélő elé tudja varázsolni: úgy sikerült Rosing-nak is a nagy távolság miatt láthatatlan térbeli jelenségeket, alakokat mozgásukkal együtt, a jelenség lefolyásának idejében szemünk elé állítani.

S hogyan valósította ezt meg Rosing?

A mint a telefonnál, telautográf- és telefotográfnál a hangot, irást vagy képet elektromos áram szállítja egyik helyről a másikra: épúgy a telefóniánál is ez volt az első s talán egyedül helyes és czélhoz vezető gondolat. A távolbalátás problémájánál ugyanis olyan feladóállomásra van szükségünk, mely a továbbítandó tárgynak képét alkotó fénysugarak mindegyikét először elektromos energiává változtatja s aztán ezen villamos áramot oly leadó szerkezethez szállítja, mely a föladó-állomásról érkező elektromos hatásokat újból erejűknek megfelelő fényhatásokká alakítja.

1817 óta, a mikor Berzelius a szelént fölfedezte, már több olyan anyagot ismerünk mely megvilágításának minősége szerint változtatja elektromos vezetőképességét. A telefónia első kísérletezői szorgosan föl is használták főleg a szelénnek ezen jellegzetes sajátosságát. Rosing azonban eltér a régiektől s a szelént a fotoelemmel cseréli föl. E fűtőelem F, mely távolbalátó készülékének egyik leglényegesebb része, ritkított hidrogénnel töltött üveggömb, melynek belső homorú felülete körülbelül félig nátrium illetve kálium-amalgammal (foncsorral) van bevonva s egy (E) elektromos telepnek negatív sarkával összekapcsolva. Az amalgámozott felülettel szemben platina elektród nyúlik az üveggömbbe. A fotoelem a ráeső fény hatására nyomban kisül s áramot indít meg, melynek erőssége Bighi és Stoletow megfigyelései szerint egyenesen arányos az elemre eső fény intenzitásával. Ha tehát a továbbítandó tárgy képének minden egyes pontjáról e fotoelemre vetítjük a fénysugarakat, akkor az ezen utóbbiaknak minősége szerint majd erősebb, majd gyengébb áramot küld a leadó állomáshoz, hogy ott ismét fényhatásokká változva az eredeti tárgynak képét varázsoltassa a megfigyelő elé!

Rosing távolbalátó-készülékénél az elektromos áramot egy Braun-féle csőbe vezeti, mely műszerének leadó állomása. B cső léghíjas üvegcső K és Kt elektródokkal (2-ik rajz), melyek magas feszültségű árammal, például egy Holtz-féle megosztó villamos-géppel vannak összekapcsolva. A csőben katódsugarak vonulnak végig és rávetődve a katóddal szemben levő P wolframsavas káliummal bekent fluoreszkáló ernyőre, ezen fényfoltokat létesítenek. S mivel a katódsugarak egy o diafragmán hatolnak keresztül, a fluoreszkáló ernyőnek mindig csak egy helye, egy pontja lesz megvilágítva.

Hogyan jön már most létre a távolból látni óhajtott kép? Hogy ezt könnyebben megérthessük, tekintsünk mellékelt rajzainkra. Az elsőn a feladó-, a másodikon a leadó- állomást látjuk. A két állomás három pár drótvezetővel (SS, tt, -F+E), van összekapcsolva. A feladóállomáson a továbbítandó MN mozgó tárgynak valós képét egy gyűjtőlencsével (L) mindenekelőtt a B tükörrendszerre vetítjük, a honnan a visszaverődés törvényeinek megfelelően elhelyezett másik A tükörrendszerre, majd az aa átlátszatlan ernyő kis nyilasán keresztül az F fotoelemre esik. A tükörrendszerek nyoczszor nyolcz siktükörlapból készült egyenes hasábok, melyek egymásra merőleges tengelyek (x y) körül forgathatók. A forgatást villamos motor végzi, még pedig oly gyorsasággal, hogy a képnek elemi pontjairól a fénysugarak egy tized másodpercz lefolyása alatt mind sorra a fotoelemre esnek s innen mint elektromos áram hatolnak az F és E drótvezetőkön a Braun-féle csőbe forrasztott két kondenzátorhoz, CC1-hez. -E kondenzátorok feladata a Braun-féle csőben végighúzódó katódsugarak irányának befolyásolása; A katódsugarak ugyanis a fotoelem működése előtt a csőben levő Oj diafragma nyílásának helyzete miatt nem tudnak az ernyőhöz hatolni; de mikor a fotoelem a továbbítandó tárgy képéről jövő fénysugarak hatása folytán működésbe jő s a két kondenzátor a sorra átviendő képelemek világításainak megfelelően erősebb vagy gyengébb elektromos árammal telik meg; a katódsugárnyaláb a származott elektromos mező hatása alatt kimozdul eredeti irányából még pedig úgy, hogy a diafragma nyilásán többé kevésbbé áthatolhat s az ernyőre jutva, azon az eredeti kép megvilágításával arányos erősségű fénylő foltokat létesíthet.

Rosing ily módon elérte azt, hogy fluoreszkáló ernyőn megjelenő képnek világítása az eredeti kép megvilágításával megegyezett. De hogy a megfelelő fényerősségű pontok a fluoreszkáló ernyőnek azon helyén jelenjenek meg, a hol az eredetin láthatók, Rosing a Braunféle csövet a második (oj diafragma után két egymásia merőleges eleklromágnessel (s és t) vette körül, melyeket a feladó-állomás két forgó tükörrendszeróhez csatolt dróttekercsekkel (p p' p" és q q' q") kapcsolt össze. A tükrök forgásakor a tekercsekben indukált áramok keletkeznek, melyek az s és t elektromágnesekbe jutva mágneses mezőt létesítenek s a katódsugarak irányát megváltoztatják. Ily módon a katódsugarak a fluoreszkáló ernyőnek csakis azon helyén létesíthetnek villanásokat, melyek az eredeti kép helyének megfelelnek.

Rosing távolbalátó-készülékének leadóállomásán tehát a továbbítandó kép minden egyes pontjának helye és megfelelő fényerőssége csaknem a mozgó tárgy mozgásának idejében lesz látható a fluoreszkáló ernyőn. S mivel a mozgó MN tárgy minden egyes pontjának fénysugara oly gyorsan ér a leadó-állomáshoz, hogy az ernyőn ide-oda szaladgáló fényfoltok határai szemünkben egy képpé olvadnak s mivel a tárgy minden egyes mozgásállapotáról ily módon létrejött képsorozat szintén igen rövididőn belül (körülbelül 1/10-ed másodperczen belül) játszódik le az ember szeme előtt, a Braunféle cső fluoreszkáló ernyőjén az eredeti mozgó tárgynak kinematografikus élőképét láthatjuk.

Íme a távolbalátás problémájának zseniális megoldása és a jeles orosz tanárnak, Rosingnak diadala.

Grész Leó.