Szögedi Telefon (Interurban)

Délmagyarország - dm_1962_08_02_3p.txt

KÖZÉRDEKŰ TANÁCSKOZÁS

a nyilvános telefonállomások felszereléséről

Nemegyszer, nem is kétszer írt már a Dél-Magyarország a szegedi nyilvános telefonállomásokról. Hol azért, mert nem működnek, de rendszerint amiatt, hogy nincs belőlük elegendő. A problémát nem az újság találta ki, akkor is él, ha egy sor sem jelenik meg róla. Nincs olyan tanácstag-beszámoló, olyan beszélgetés, ahol a lakosság ne hozná szóba: több nyilvános telefonállomás kellene Szegeden, A megoldásról tárgyalt az újságíróklubban a szerkesztőségünk kezdeményezésére rendezett közérdekű tanácskozás. Ezen megjelent Fodor István postaigazgató, valamint a postaigazgatóság és a kerületi tanácsok képviselői, az érdekeltek is.

Éjjel, nappal kell

telefonálni

Szám szerint 18 nyilvános telefonállomás van Szegeden. Éjjel azonban legfeljebb a hat utcai telefonfülkét lehet használni. A külső városrészekben, a telepeken azonban ilyen nincs. Mihályteleken gyermekhalált okozott, hogy nem tudtak éjnek idején orvost hívni a kis beteghez. De kell a telefon nappal is. A jelenlegi állapotokon tehát jó lenne mielőbbb változtatni. Csakhogy a telefon felszerelése, üzemben tartása pénzbe kerül, sok pénzbe. A telepekre új vonalakat kell kivezetni, mert a jelenlegiek már ikerállomásokkal működnek, S még ha volna elegendő pénze a postaigazgatóságinak és a tanácsoknak is, akkor sem udnák hamarosan kielégíteni az igényeket, mert érmebedobós készüléket alig kap a posta. Az idén csak, kttőt, s lehet, hogy jövőre még ennyit sem - ha nem harcolnak érte.

Előfizetőből

nyilvános állomás

Mi hát a megoldás? Az az elképzelés, hogy a telefonszegény városrészekben lakó előfizetők engedjék át vagy mondjanak le telefonjukról a köz javára, minden bizonnyal megvalósíthatatlan. Ennek az óhajnak legfeljebb erkölcsi alapja van, de jogi nincs. A külső városrészekben levő, s éjjel-nappali szolgálatot tartó intézményektől, iskoláktól már Inkább megkövetelhetné

a közvélemény, hogy engedélyezzék telefonállomásuk nyilvánossá tételét. Ily módon sokan juthatnának távbeszélőhöz, például Újszegeden, a védőnőképzőnél, a József Attila sugárúton, az építőipar technikumnál, vagy, mondjuk, a Marx téri vasútforgalmi technikum kollégiumánál. Ez olcsó, s egyelőre megfelelő megoldás volna. A posta, a tanácsok, és azoknak a szerveknek a képviselői, akik ezzel kapcsolatban szóba jöhetnek, bizonyára könnyebben megállapodásra jutnak egymással, mint a magánszemélyek. Azt a néhány érembedobós készüléket pedig, melyhez a posta hozzájut, elsősorban a telepeken volna jó elhelyezni.

Terveznének fülkét a lakótömbökhöz,

a jelenlegi áldatlan helyzeten tehát az elmondottak szerint lehet változtatni, csak egy kis jóakarat, megértés kell hozzá, az érdekeltek részéről. A jövőre vonatkozóan pedig nagyon hasznos javaslatnak látszik, hogy az épülő új lakótömbök, lakótelepek egyes központi fekvésű épületéhez aberuházó előre terveztessen nyilvános telefonállomást, falifülkét. Manapság a telefon már nemcsak orvos hívására, a tűzoltók riasztásáközra szolgál, szóval nem luxus, hanem az emberi érintkezés természetes formája. A beruházást sem igen drágítaná meg az ilyen irányú előrelátás, mely eleve biztosítja a lakosság jogos igényének kielégítését, s nem okozna utólag fejtörést a postának, tanácsnak, bosszúságot az embereknek. Számtalan kifogást, gátló tényezőt lehet vetni minden probléma megoldásának útjába, nemcsak a nyilvános

telefonállomások számának gyarapítása élé. De a lelketlen bürokrata ellenszenves mezét senki sem ölti szívesen magára. A jóakaratban nincs is hiány: a posta, a tanácsok minden bizonnyal összeülnek majd, s tételről tételre megvizsgálják a lehetőségeket, kijelölik közösen az új állomások helyét, megállapodnak az anyagi terhek kölcsönös viselésének dolgában is. Mert több nyilvános telefon kell Szegeden, s mielőbb!

Fehér Kálmán