A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Délmagyarország - dm_1962_12_31_9p.txt
A szegedi telefon 80 ÉVES MÚLTJÁBÓL
Hosszú volt az út Nellike kisasszonytól az autómatáig
Puskás Ferenc 80 évvel ezelőtt, január első napjaiban tárgyalásokat kezdett több tőkéssel a Puskás Tivadar-féle telefontalálmány szegedi bérbeadásáról. A két évig húzódó alkudozások és előkészületek után, 1885-ben Nollendorf Jenő magánzó a várható nagy haszon reményében aláírta a 10 évre szóló bérleti megállapodást. Jellemző a tőkés vállalkozók anyagi mohóságára, hogy Nollendorfer egy mázsa búza akkori árában, 9 forintban állapította meg a havi előfizetési díjakat.
Nem nagy az üzlet.
Ennek az önkényes üzleti politikának és a hálózat kezdetlegességének kell tulajdonítani, hogy a tervezett 300 előfizető helyett mindössze 48 igénylés érkezett be a Zsótér-házban elhelyezett központba. Hiába igyekezett Nellike, a telefon első kezelője - szerződéses kötelezettségének megfelelően - fokozni a vállalkozás iránti érdeklődést nem és nem ment. Még a sajtó is csak néhanapján, egy-két rosszaló megjegyzéssel foglalkozott a kérdéssel.
- Nollendorfer, látva a csekély jövedelmezőséget 1887-ben tovább adta a bérleményt Grasszely és Ottovay Kárász utcai vaskereskedő cégnek. Az új bérlő az első fizetési díjaknak húsz százalékos leszállításával próbált kiugró eredményt elérni, de amikor azt látta, hogy több évi kísérletezés után is csak 60 előfizetőre emelkedett az állomány, közölte Puskással, hogy lemond a bérletről. Ilyen sikertélen kísérletezések után került 1893-ban állami tulajdonba és egyidejűleg a posta kezelésébe a találmány.
A posta közbelép
- Ettől kezdve olyan rohamos fejlődésnek indult az üzlet, hogy hat hónap múltán már 310 igénylő jelentkezett. A poéta - Jó üzleti érzékkel - már az átvétel napján egyharmadára szállitotta le az előfizetési dijakat, így - a magánosokat kivéve - mindössze kettő és fél forintot szedett be állomásonként. Amikor pedig még abban az évben megépítette a távolsági vonalakat Budapesttel, Béccsel, Temesvárral, Araddal és Győrrel - átmenetileg - fel kellett függeszteni az üjabb igénylések átvételét, mert a posta akkori kapacitásával a meglevő állomásokat is csak emberfeletti munka árán tudta kielégíteni. Tíz hónap alatt 700 ezer kapcsolást jegyzett fel a központ. Ettől kezdve már a sajtó is élénken foglalkozott a telefon sorsával. Ennek során történt, hogy a Szegedi Napló szokatlanul kemény kritikával illette a város vezetőségét azért, mert csupán egy állomást tart fenn és azt is - a nehezen hozzáférhető - főkapitányi szobába szereltette be. A tisztviselők panaszának kívánt ezzel kifejezést adni, akik nem szívesen nyitottak be a kényelméről híres magasrangú hivatalnokokhoz.
A régi posta-forgalomról
- Tudjuk, hogy ma ezrekre menő előfizetője van Szegeden a telefonnak, amely most már csak automata révén elégítheti ki az igényeket. A gépi berendezés révén ugyanis 44-48 állomást tud egyszerre, várakozás nélkül összekapcsolni. De nem lenne teljes a kép, ha nem említenék meg, hogy a fejlődés 63 százaléka a felszabadulást kővető időre esik. Most már csak az a probléma vár megoldásra, hogy az újabb igényeket rövid időn belül lehessen teljesíteni. Ez viszont egyedül az automata bővítésén múlik. Mint külön érdekességet említjük meg, hogy a század vége fejé az Április 4 útján működő posta németajkú vezetője csak német szövegű táviratokat fogadott el, az évi egyéb forgalma mindössze 400 ezer levél, 18 ezer csomag és 8 ezer pénzesutalvány volt. Ilyen forgalmat most az ünnepi hetek alatt bonyolít le kifogástalanul a hivatal. Az akkor még a postához tartozó évi takarbetétek összege pedig összesen 7180 forintot tett ki. Ezt a forgalmat az OTP keretében működő hivatal naponta éri el, ami hő tükörképe a szocializmust építő társadalom megváltozott anyagi helyzetének is.
Ormos János
A cikk eredeti linkje...... 1.
