Szögedi Telefon (Interurban)

Délmagyarország - dm_1971_07_25_6p.txt

DM magazin

TELEFON ÉS TÁVBESZÉLŐ

Amikor Bell bemutatta találmányát, még nevettek rajta. A Forsyte család népszerű sorozatában a cirádás készüléket még a baba szoknyája alóli rejtekből, vagy kis szekrénykéből halászta elő a tulajdonos. Aztán a fekete sima műanyagszerkezet már helyet kapott a szoba sarkában, az előszobában. Kissé még dugva. Végül megjelentek a piros, fehér, zöld, csontszínű és ki tudja milyen könnyű készülékek, színben már a bútorhoz választják őket. Távbeszélő. Így akarták magyarul nevezni egy igazából soha meg nem honosodott, bár valóban magyar szóval. Lényege szerint eszköz, amellyel távolban lévő ismerősökkel, barátokkal vagy üzletfelekkel beszélhetünk. Gyorsan és könnyen, egyszerűen. Ma már divat is, és egyre fontosabb a szerepe, mint eszköznek. És egyre nehezebb - egyelőre - eszközül használni. Mert ki ne ismerné a bosszúságot: nincs vonal, nem kapcsol a központ és így tovább, Vagy éppen azt a dühöt, hogy kellene a telefon, és nincs. Nem kap a kérvényező. Nincs kapacitás.

Előfizetés búzával

Hogy mikor kezdődött Szegeden? Régesrég. Még az 1800-as évek második felében. Egy vállalkozó működtetett akkoriban egy 48 állomással rendelkező kézi kapcsolású központot. Havonta egy mázsa búza volt az előfizetés díja. Aztán, 1893-ban a posta kezelésébe került a telefon, és az előfizetők száma mostanra 5 ezerre emelkedett. Nagy szám és mégsem az. Erről tanúskodnak az igénylések számai, melyekre a válasz mindig ugyanaz: a Jelenlegi központ kapacitása nem teszi lehetővé újabb állomások bekapcsolását. A jelentkezők csak az új központ elkészülte után kaphatnak készüléket. Ez alól kivételt csak közérdekből tesz a posta, ha például orvos, vagy új vállalat kér vonalat, telefont. És egyre többen kérnek. Vállalatok és magánosok is. A mostani központot többször is bővítették már, mire az 5 ezres számot elérte. Tovább már nem lehet fejleszteni. Mostani helyén a központot befogadó helyiségek nem bővíthetőek.

Rotary és Crossbar

Új központot kell tehát építeni. Hiszen a régi már kinőtte épületeit. És nemcsak a helyét, idejét is múlta már. Fogó rendszerű - ezt jelzi elnevezése, a Rotary - a kopás miatt sokba kerül üzemeltetése, javítása, és üzembiztonsága sem a legjobb. Ezért gyártását és fejlesztését hamarosan megszüntetik. A jövö Magyarországon a Crossbaré, a svéd szabadalom alapján a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban készitett új rendszerű központé. Ez már nem forgó, hanem keresztrudas rendszer. Kopása gyakorlatilag elhanyagolható, üzembiztonsága sokkal jobb, mint elődjéé.

Az elv magyar

Új rendszer? No, nem is olyan új. Hiszen a Puskás-féle kézikapcsolású központ elvén működik, csak éppen jóval bonyolultabban elődjénél. Az új központ induló kapacitása 10 ezer állomás lesz, összes befogadóképessége szükség esetén 23 ezerre emelhető. Ez előreláthatólag még a századforduló idején is elegendő lesz, az akkorra mintegy 200 ezer lélekszámú város ellátására.

Mikorra?

Az időpont az építőkön múlik. Rajtuk a város, vagy legalábbis a telefonra várakozók szeme. Mégpedig elsősorban a DÉLÉPen. A Postaigazgatóságnak ugyanis még nem sikerült megkötnie a kiviteli szerződést. Hogyan? Hiszen az építkezés megkezdődött. Igen, az alapozás, mellyel az alvállalkozó, a Budapesti Vízépítő Vállalat dicséretre méltó módon határidő előtt elkészült. A DÉLÉP-pel ebben a hónapban kell megszületnie a szerződésnek. A posta csak azután tárgyalhat a BHG-val, a központ berendezéseinek gyártásáról. A posta előzetes tervei szerint 1973-ban kezdenék a berendezések szerelését, és 1974-ben fejeznék be a munkát. Eszerint a jövendő telefontulajdonosoknak még várniuk kell néhány esztendőt Várni, mindig csak várni! Valóban, sokan kénytelenek ezt tenni, de valószínűleg megéri. Nemcsak a várományosoknak, hanem a mostani telefontulajdonosoknak is. Például megszűnik a dühöngés, a félórás várakozás a vonalakra. És a táwalasztas.

Két perc

Sokszor emlegettük már. Csakhát feltételek híján eddig szó sem lehetett róla. Így aztán csak külföldön járt ismerőseink meséjéből irigyelhettük azt a genfi lakost aki két perc alatt hívott föl egy philadelphiai lakást. Svájcból Amerikát. De hát ilyesminek csak akkor van értelme, akkor gazdaságos, ha száz hívásból csak egy eredménytelen. Vagyis ha a helyi központoknak nagy a kapacitása, és a helyközi (városokat összekötő) áramkörök száma is többszöröse a mostaninak. Ma még nincs mit tenni, egy pesti hívás jó, ha két-harom óra alatt sikerül. 1974-ben azonban Szeged és Hódmezővásárhely között már lesz távválasztás. Vagyis a szegedi lakásból minden további nélkül kapcsolja az automata a vásárhelyi lakást vagy hivatalt. Ennek természetesen elsőrendű feltétele, hogy Vásárhelyen is elkészüljön az automata központ, melyet jövőre állítanak munkába. A telefon évtizede lesz tehát a mostani. Sok-sok millió forint árán magint egy kicsit kényelmesebb, könnyebb lesz a munkánk, életünk. Aki akar, hozzájuthat a készülékhez. Vita és várakozás helyett elegendő lesz tárcsázni a többi várost. Talán még majd joggal nevezhetjük akár távbeszélőnek ls a telefont.

Szávay István