Szögedi Telefon (Interurban)

Petőfi Népe - pn_1971_11_19_161p.txt

Jók közt

Hárman a huszonhét kecskeméti hirlapkézbesítő közül, akik a pártsajtó új előfizetőinek zömét megnyerték a megyeszékhelyen. Ők hárman pedig a legtöbbet. November 1-ig a két asszony egyformán 33-33-mal, a férfi pedig 24-gyel növelte a Népszabadság, illetve a Petőfi Népe előfizetőinek táborát.

Télen, nyáron hajnali fél 4-kor - négykor - kelnek. 4-kor Baráth József, mert felesége is kézbesítő, így mindketten "ráérnek" fél órával később ébredezni.

Paré Lászlónét a máriavárosi részen várja vagy 400 család. Baráth Józsefet a IV. tized pont két tucat utcájának lakói, Skrobár Istvánnét pedig a Széchenyivárosi új osztáson a többiekéhez hasonló 20-25 kilométernyi gyalogolni, biciklizni való út. Mindhármuknál 600-zal kezdődik a kézbesítendő napilapok száma. Súlyra is tekintélyes újságtömeg. Hogy mennyi? Feleljenek ők.

Paré Lászlóné: - Sima napon 26-27 kiló. Csütörtökön, pénteken, amikor rádióújság, és Nők Lapja is van, 46 kiló.

Baráth József: - Ugyanabban a sorrendben: 36, illetve 54 kiló.

Skrobár Istvánné: - Huszonnégy és 38 kiló, bár ez a másik igencsak több.

Nagy könnyebbség, hogy az idén már gépkocsis előreszállítás van, tehát nem az összes lappal kell indulni.

- Mióta hírlapkézbesítők?

Az asszonyok 1964 óta, a férfi 3 éve.

- Hány előfizetőt szerveztek azóta?

Mindhárman: - Számukat se lehetne tudni, hiszen nemcsak időszakonként szervezünk. Közben lemondanak, újra meggyőzzük őket, megint előfizetnek ... Nem . mindig azonnal egy-egy beszélgetés után. Sokan egy darabig figyelik az újságot, milyen, jobb-e, járassák-e?

Paré Lászlóné és Baráth József:

- Érdekünk is, hogy minél több előfizetőnk legyen. Ebben van a pénzünk.

- Nekünk nincs fixünk, darabszám után kapunk.

Skrobár Istvánné: - Naponta 11 fillér napilapért, 14 hetilapért. Külterületen valamivel többet

- Mikor végeznek?

- Fél tíz - tíz óra. Télen délben.

- Az bizony nem leányálom. Ha térdig ér is a hó, át kell menni a másik öldalra.

- Szeretik a foglalkozásukat?

- Másképp nem lennénk itt 1964 óta - felel egyszerre a két fiatalaszszony nagy mosolyogva. Baráth József is megerősíti.

- Aki egy telet kibír nálunk, itt marad. Úgy, hogy nyugodtan mondhatjuk, törzsgárda a hírlapkézbesítő részleg is.

A főnöki iroda egyik szögletében beszélgetünk, s itt közbeszól Lukácsi László hivatalvezető, aki sokszor segített eddig is a terjesztésre vonatkozó adatok pontosításával.

- Igazuk van.

- És problémájuk? - fordulok a három kézbesítőhöz.

Baráth József kezdi, s a két asszony is megtoldja.

- Állományilag a postához tartozunk, strapás munkánk hajnalban kezdődik, munkaruhát mégsem kapunk. Köpenyt ígértek, az is elmaradt.

- Azért, hogy 6 órát dolgozunk, rá kell ám húznunk. Féláru kedvezmény nekünk is jó volna.

- Meg kaphatnánk mi is tiszteletpéldányt a megyei lapból, hiszen szintén "közeli" érdekeltségben vagyunk, hogy a Petőfi Népét minél többen járassák. Rajtunk is múlik.

Paré Lászlóné: - Az idén már nem sikerülhet, megértettem, de jövőre szeretném ha 3 éves kislányomat

felvennék a mária városi óvódába. Ma 500 forintot fizetek, amiért maszek háznál vigyáznak rá.

... A posta dolgozói egyik fontos rétegének képviseletében is szóltak ök hárman.

- Tóth István