A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Vasárnapi Ujság - vu_1868_05_17_236p.txt
Keletindiai postakocsik.
Hogy mennyire túlszárnyalták az angolok a világ többi népeit mindazon intézményekben,melyek a közlekedésre és forgalomra vonatkoznak, legszembetűnőbben postaügyökben mutatkozik. Azt a rendszert, mely szerint egyenlő vitelbért kelljen fizetni az államnak minden politikailag együvé tartozó részeibe, mely lassanként már a kontinensen is érvényre kezd jutni, legelőször Angliában állitották fel s vették foganatba, és a levél általi közlekedés mérhetetlen fokozódása e rendszer czélszerüségét fényesen igazolta. Legnagyobbszerünek mutatkozik ezen intézkedés Kelet-India végtelen területén, annál is inkább, mivel a közlekedés ez ázsiai tartomány belsejében majdnem legyőzhetetlen akadályokkal és nehézségekkel van összekötve.
Kelet-India még nincs vasuti hálózattal bevonva, s ennélfogva nagyon sok helyen többnyire gyarló töltésekkel kénytelen magán segiteni. Mindazáltal mégsem jön tekintetbe, hogy vajon a levelet ez óriási birodalom egyik végpontjától amásikig kell-e szállitani, vagy csakis két szomszédos állomás között egy rövid úton kell annak áthaladnia. A vitelbér mindkét esetben csak egy penny (a mi pénzünk szerint körülbelől 4 vagy 5 krajczár). Ezen annyira előhaladott postaintézménynyel imitt-amott a hátramaradott közlekedési eszközök természetesen kiáltó ellentétet képeznek. A keletindiai tartományok jókora nagy részében a gőzmozdonyok még mindig az ismeretlen lényekhez tartoznak, annyira, hogy az öszszeköttetés csak felette kétes minőségü utak által tartatik fenn. Ilyen helyeken azután a postakocsit, vagy helyesebben mondva postaszekeret, a járhatatlan tereken oly kezdetleges fogat czipeli keresztül, mely a közlekedés legegyszerűbb gyermekkorára emlékeztet. A kevés művészetről tanuskodó jármüvet, mint képünk mutatja, két ló huzza, melyek közül az egyik a két kocsirud között fut,mig a másik rudasnak van befogva.
E nem igen szellemdús berendezés mellett a szekér, főleg egyenetlen utakon, szüntelenül a felfordulás veszélyében forog, de hiába, a régi megszokás mindig legszívósabb s könnyebb a vitelbért egy egész birodalom számára szabályozni, mint a postakocsisok szokásait megváltoztatni. Hanem az idő majd csak itt is megteszi a magáét. Az angol nemzet szervező, rendező szelleme, mely már annyi akadályon diadalmaskodott, lassacskán Kelet-India legtávolabb eső vidékeit is közelebb fogja hozni a nagy világforgalomhoz. Korábban vagy későbben azt az óriási földterületet is át fogja ölelni a vaspálya s akkor aztán Kelet-India göröngyös töltésutai is el fognak enyészni a lakosok emlékezeteiből, postaszekereik-, lovaik- és postalegényeikkel egyetemben.
A cikk eredeti linkje...... 1.
