Szögedi Telefon (Interurban)

Vasárnapi Ujság - vu_1912_12_29_1052p.txt

NEMZETKÖZI ÓRAJELZÉS.

A legújabb időkben mindenütt egyre nagyobb fontosságot tulajdonítanak a pontos és egységes időnek a ma már csaknem minden nagyobb városban rendesen szervezve is van a központi időjelzésnek valamilyen alakja, mint a hogyan Budapesten is már az egyetemi obszervatórium látja el pontos idővel nemcsak a fővárost, hanem a vasutak révén az egész országot is. Hogy mennyire fontos a minden tekintetben megbizható időjelzés, azt nem igen lenne szükséges bővebben fejtegetni, hiszen maga a közszükséglet követelte annak rendes szervezését s a tapasztalat lépten-nyomon beigazolja, hogy már nem is tudnánk meglenni nélküle, sőt ellenkezőleg inkább még tovább való haladásnak érezzük a szükséges voltát, annak, hogy az idő egységessé tételét nemzetközi alapon végezzük el.

Így történt, hogy már régóta foglalkoztatta az asztronómusokat az a gondolat, hogy az időjelzés terén valamilyen módon egy nemzetközi szervezetet létesítsenek s már egy évtized óta kísérleteznek is azon, hogy a dróttalan távírót használják fel erre a czélra. Ezerkilenczszáznégy óta a párisi Eiffel-torony Marconi- állomásáról már rendszeresen küldték az időjeleket a tengeren tartózkodó hajók számára s ezeknek az időjelzéseknek a zavartalan sikere hozta magával azt a tervet, hogy a dróttalan időjelzést hosszúság meghatározások számára is felhasználják. 1908-ban kezdte el a kísérletezést a Bureau des Longiludes, két év múlva már rendszeresen működött az órajelzés a szárazföld felé is. Ezeknek a jelzéseknek a segítségével próbaképen megállapították egyes obszervatóriumok földrajzi hoszszuságát s az eredmények minden tekintetben beigazolták az új módszerhez fűzött várakozásokat.

Így aztán a francziák elérkezettnek látták az időt, hogy a megkezdett munkát nemzetközi alapra fektessék s az ő kezdeményezésükre meg is alakult az idei nyáron a Commission Internationale de l'Heure, az időjelzés nemzetközi bizottsága, a mely a múlt hónapban tartott első gyűlésen már részletes tervezetet is dolgozott ki.

A bizottság négy csoportra oszlott, a melyek mindegyikének határozott programmja van. Az első csoport feladata a csillagászati idő meghatározása, a második csoport a dróttalan távíróval való jelzés módját, a szükséges műszereket tárgyalja, a harmadik megállapítja, hogy milyen rendű pontosságra van szükségük a különböző czéloknak: a csillagászati és geográfiai meghatározásoknak, a navigácziónak, a meteorológiának, a földrengési obszervatóriumoknak, a vasutaknak s egyébb közintézményeknek és végül a negyedik a különböző obszervatóriumok együttműködésének módját állapítja meg.

A nemzetközi bizottság végleges megállapodásai szerint az állandó "Commission internationale de l'Heure"-ben minden állam küld majd állandó delegátust a bizottság székhelyére Parisba. Az időjelzés, mely az Eiffeltoronyról fog történni, a greemviclli időt fogja jelezni és pedig a különböző czéloknak megfelelően, különböző módon. Először is a tudományos czélokra való időjelzést adja meg, a melyet az egyes országok központi időjelző intézetei vesznek majd át, hogy továbbítsák s az így megadott idő lesz az igazán egységes, az egész földön megegyező pontos idő.

Ezt a pontos időt a párisi bizottság termé szetesen a legnagyobb gonddal fogja megállapítani és pedig nemcsak az ottani obszervatóriumok időmeghatározásai alapján, hanem a hálózatba tartozó valamennyi külföldi obszervatórium közreműködésével. Ezek az intézetek ugyanis továbbra is ép elyan rendszeresen végzik a szokásos időmeghatározást, mint eddig, de ezt a központnak be fogják jelenteni.

A jövő év júliusában kezdi meg a központ ezt a működését és pedig az eddigi ielentkezések szerint már tizenöt obszervatórium bevonásával. Ezek között vannak, Parison kívül, San Fernandó (Brazília), Arlington (EgyesültÁllamok), Manilla, Norddeich-Wilhelmshaven, San-Francisco, a hol mindenütt lesz egy-egy időjelző központ, a mely a kerülete számára a radiográfiai közvetíteni fogja az időjelzést.

A dróttalan távíróval való jelzés módja a következő. Minden időjelzés alapjában véve egy sorozata a bizonyos meghatározott időpontban adott jeleknek, úgy, hogy a jelek átvétele pontos és ellenőrizhető. Ha például déli

1-2 órakor akarják leadni a jelzést, a távirókészülék már 11 óra 57 percztöl kezdve működni kezd s először is ötven másodperczen át felhívó jeleket ad figyelmeztetésül, hogy a következő jelzések már észlelendők. A tulajdonképem pontos időjelzést ezekben az időpontokban adják :

57 perez 55 mp.-től 58 p. 0 mp.-ig,

58 perez 8 mp.-től 59 p. 0 mp.-ig,

59 perez 6 mp.-től 60 p. 0 mp.-ig,

és pedig a morse-jelekben a vonal egy egész másodperczig, a pont egy negyed másodperczig tart.

Az időjelzés részletes leírása nem tartozik már ide, hiszen a hozzávaló készülékek ismertetése már maga is túlságosan messze vezetne. A dróttalan távíró lehetővé teszi ezt a nagyszabású vállalkozást, a mely arra fog vezetni, hogy az egész földkerekségén minden óra egyformán fog járni, minden inga egyszerre ketyeg s ez olyan sikere lesz a Marconi találmányának, a mely jelentőségében talán a legnagyobb. Tizenöt évvel ezelőtt lehetetlenségnek látszó ábránd volt az időjelzésnek ez az egységessé tétele s most pedig már ott tartunk, hogy óráink nemcsak az egyszerű pontos időt, hanem a nemzetközi időt fogják mutatni s mindenkor biztosak leszünk abban, hogy a szanfranciscói órák másodperczmutatói egyszerre ugranak a mieinkével.

Természetes, hogy ennek a nemzetközi időjelzésnek ez a keresztülvitele elsősorban anyagi kérdéseken is múlik s mivel a hálózatba való beállás sok pénzbe kerül, nekünk magyaroknak még egy pár évig várnunk kell, a míg mi is tagjai leszünk a Commission interriationale de l'Heure-nek. Az egyetemi obszervatórium már foglalkozik ugyan azzal a gondolattal, hogy felállít erre a czélra egy Marconi állomást, de az intézet szerény költségvetése a terv megvalósítását egyelőre lehetetlenné teszi, a miben nagy része van annak is, hogy minálunk úgyszólván egyáltalán nem foglalkoztak még a dróttalan távíró gyakorlatba vételével.

Sztrokay Kálmán.