Szögedi Telefon (Interurban)

Délmagyarország - dm_1930_04_20_189p.txt

Mi Készül a telefon körül?

Irta: Dr. Kertész Béla.

Az első egy kis, ártatlannak látszó hir volt.

A postaigazgatóság nyilvánosságra hozta, hogy a folyó év közepén Szegeden és Pécsett az automata kapcsolási rendszerű telefont vezeti be, s hogy ezen alkalomból Szegeden is át fog térni az eddigi átalányrendszerről a beszélgetésenkénti számlálás rendszerére. Később már azt is közölte a postaigazgatóság az érdekképviseletekkel, hogy Szegedre nézve az uj telefondijszabás olyképen fog alakulni, hogy minden állomás alapdija havi nyolc pengő lesz, minden beszélgetés a hivó állomás telefonján tizenkét fillérbe fog kerülni s legalább havonkénti 30 beszélgetést tartozik minden telefonelőfizető megfizetni. A minimális dij tehát a jelenlegi 12 pengő átalányösszeggel szemben 11 pengő 60 fillér lesz, amelyért az előfizető csupán havi 33 beszélgetést végezhet.

A gazdasági válság elleni küzdelem hovatovább az idegek teherbírásának kérdésévé válik. Az egyén, de a társadalom idegei is a végsőkig vannak feszítve. Érthető, ha minden oly intézkedésre, amely túlméretezett közterhének bármily mérvben való fokozását eredményezheti, idegesen és élesen reagál, még akkor is, ha a terhének emelését célzó törekvés a technikai ujitás csábító jelmezében kerül is eléje. Az automata kapcsolás technikai vívmányát örömmel üdvözli minden előfizető, mert a technikai vívmányok jellegzetessége, hogy tökéletesebbé és olcsóbbá teszik az illető üzem használatát. Azonban olyan technikai újítás, amely a használat jelentékeny megdrágítását vonja maga után, - csak merev visszautasitásra találhat a társadalom minden rétegében.

Ha életbelép a postaigazgatóság tervezete, ugy a jelenleg fizetett 12 pengő átalánydíjért az előfizető naponként átlag csak egy beszélgetést végezhet, holott a postaigazgatóság hivatalos megállapítása szerint a beszélgetések napi átlaga a vidéken a mult évben közel tiz beszélgetés volt. Aki tehát az eddigi átlag szerint napi tíz beszélgetést akar lefolytatni, az az eddigi 12 pengő helyett, a 8 pengő alapdíjon felül, 36 pengőt, össszesen tehát havonta 44 pengőt fog fizetni.

A postaigazgatóság az ezen újításával szemben jelentkező általános tiltakozásra két indokot sorakoztat fel saját álláspontja mellett. Az egyik az, hogy Budapesten már évek óta érvényben van ez a rendszer, ahol a beszélgetések dija szintén 12 fillér. A másik az az előny, amit ezen drágítással szemben a vidéknek nyújt, nevezetesen az, hogy az interurbán beszélgetést olcsóbbá teszi.

A fővárosi példára való hivatkozás helyt nem álló azért, mert a fővárosban a békeévekben is jóval drágább volt a telefonelőfizetés, mint a vidéken. A fővárosi átalány dija 1914. évben 25 aranykorona volt, a vidéki 10 aranykoronával szemben. Egyenlőtlen és méltánytalan tehát az, hogy a beszélgetések diját a fővárosban és a vidéken is egyformán, 12 fillérben állapítja meg a postaigazgátóság és ezzel a vidék közönségét a fővárosival szemben jelentékenyen mostohább elbánásban részesíti.

Nagyrészben illuzórikus a postaigazgatóság tervezete a drágításért nyújtott ellenszolgáltatás tekintetében is. Az interurbán beszélgetések diját leszállítja, de csak a négy első díjövben, mig Budapestre, amely számunkra a legfontosabb állomás és amely már az ötödik dijővbe tartozik, a Szegedről való beszélgetés a jövőben is ugyanannyiba fog kerülni, mint kerül ma. Ez a csekély előny távolról sem ér fel az uj rendszer egyelőre felmérhetetlen hátrányaival.

Felesleges talán egyetlen szót is vesztegelnünk arra, mit jelent a telefonüzem ily nagyarányú drágulása, kereskedőre, iparosra, lateinerre egyaránt. A végeredményben tőbbszáz százalékos drágulás által előálló rezsiköltség szaporodáson felül az uj rendszer bénitólag fog hatni az egész gazdasági életre. A vidék közgazdasága még nem óly nagyvonalú, mint a fővárosé. Itt a kereskedő, iparos, de a fogyasztóközönség is kicsinyesebb, takarékosabb. A kereskedő frissen érkezett áruját, az ügynők vásárlási lehetőségét, iparos portékáját nem tudja majd telefonon ajánlani, mert a még bizonytalan üzlet ezt a költséget el nem bírja. A fogyasztókőzönség vásárlásaiért nem fogja telefonon a kereskedőt és iparost felkeresni, gyakran inkább lemond a vásárlásról. Erre a lemondásra a vásárló erejében elgyengült fogyasztó ma különösen hajlamos is. Ellenkezőleg, a rossz gazdasági viszonyok között fokozott érdek volna az, hogy a telefon, amelynek segélyével vevő és eladó egymást megtalálhatják, olcsón álljon a gazdasági élet szolgálatában.

Egyetlen szempont indokolhatná a magyar kereskedelem ujabb megterhelését és ez az, ha a posta- és telefonüzem magát fentartani saját jövedelméből nem tudná és az amúgy is túlterhelt állam segélyébe szorulna. De tudnunk kell azt, hogy a magyar posta a jelenlegi díjszabások mellett is évi nyolcmillió pengő bevételi többlettel üzemi nyereséggel zárta mérlegét. A vidéki telefonközpontoknak a számolási rendszerrel való bevezetése révén, nagyon mérsékelten számítva, ujabb többmilliós bevételre fog szert tenni, amelynek csak elenyésző részét képezi az uj kapcsolású gépek amortizációja. Mi célja tehát a telefon ily nagymérvű drágításának, mi célja lehel a nyereségek ily mérvű szaporításának és milyen ethikai alapon drágítja a kizárólagosságot élvező állami üzem a közönség számára nékülözhetetlen berendezésének igénybevételét éppen a legrosszabb időben s bénítja meg ezzel - vidék gazdasági életét.

Egyetlen megoldás: ha már a postaigazgatóság a beszélgetésenkénti számlálás rendszerére kíván mindenképpen áttérni, ugy az érdek képviseletek követelménye az, hogy az eddig fizetett átalány-dij összegével legalább 300 beszélgetéshez legyen joga az előfizetőnek s az ezenfelüli beszélgetések 12 filléres díját pedig mérsékelje jelentékenyen az igazgatóság. Ha ez a megoldás biztosítottnak nem látszik, ugy a kereskedelmi és ipari érdekképviseleteknek kell megtaláiniok a módot arra, hogy az ügyvédi, orvosi és mérnök foglalkozási ágakkal karöltve, eredményesen tiltakozhassanak zaklatott életük ujabb megnehezítése, terheink folyton fokozódó növelése és a halódó gazdasági forgalom megbénítása ellen.