Szögedi Telefon (Interurban)

Délmagyarország - dm_1930_05_31_273p.txt

Halló, központ!...

Egy napon - hogy szép nap lesz-e, mindjárt elválik - arra fogsz ébredni a felébredéskor rendszerint még nyájas olvasó, hogy nem kell összeveszned a központtal mindjárt a reggeli, az irodarobot megkezdése, vagy a rolló felhúzása előtt. A központban nem lesznek hölgyek, a rendező urak megmaradnak, de már nem lesz módjukban földöntúli örömöket és gyönyöröket okozni az olyan kijelentésekkel, hogy nem oda Buda, azt a kisasszonyt, aki ezen a munkahelyen ül, kegyed megvádolta azzal, hogy rosszul kapcsolt. Ilyen vádat már csak rövid ideig emelhetsz a felébredéstől az első telefonálásig mindig nyájas olvasó. Mert egy napon - hogy szép nap lesz-e, ismétlem: arról még beszélgetünk - megjelenik nálad a postától az altiszt s leszereli s elviszi azt a készüléket, amellyel nagyon összemelegedtél gyerekkorod óta és bevisz a lakásodba és felszerel ott egy másik készüléket, amellyel majd a fiaid fognak összemelegedni.

Bizony, nyájas olvasó, most már csak rövid ideig lövöldözheted ki haragod nyilait a központos kisasszony ellen. Kihúzzák a gyékényt idegességed alól. Nem lesz ürügyed olyan állításokra, hogy negyedóráig kellett várnod, mig a központ jelentkezett, hogy 612 helyett 512-tőt kapcsolt, hogya 13-33-mat kérted és összekapcsoltak egy olyan számmal, amely szintén a 13-33-mat kereste és hogy a Tisza-szállodát kaptad, amikor a kereskedelmi és iparkamarát kérted. Nem, nyájas olvasó, neked többé nem lesz alkalmad halálra idegesíteni a központos hölgyeket. Te magad fogsz kapcsolni. Ott lesz a készülékeden a tárcsa. És majd tárcsázhatsz, tapasztalván végre, milyen fölmérhetetlen becsű sziszifuszi munka jó kapcsolást csinálni.

No de nem a tanulás a fő, amikor végre hozzád is eljut a technikának ez a vívmánya. Van itt valami, ami sokkal fontosabb, mindjárt meglátod, derék olvasó, aki már csak néhány pillanatig leszel képes nyájas maradni. Eddig havonkint tizenkét pengőt fizettél a telefonért. Az interurbán beszélgetéseken kívül minden dij benne volt ebben az összegben. A mérgelődési adagokért sem kellett külön fizetned. Ezentúl nyolc pengő lesz a havidij. Ezért semmit sem kapsz. Nem amortizálsz vele, mert az apparátus soha át nem megy a tulajdonodba. Nem beszélgethetsz érte, mert ha beszélgetni akarsz, azért külön kell majd fizetned. Van Szegeden egy vállalat, amelynek majdnem szuverén jogai vannak. A légszeszgyár ez a vállalat. Ha annak fizetsz öt éven át havi nyolc pengőt, szereztél egy gázkályhát. Igaz, hogy a kályha tönkre megy, mire megszerzed. De legalább akkor a tied, amikor kidobod. Sőt. Akkor már tulajdonjog fentartása nélkül a tied. Ha a postának fizetsz öt éven át havi nyolc pengőt, semmit sem szereztél vele. A 480 pengőért egyetlen beszélgetést sem folytathattál és a posta akkor veheti el a készülékedet, amikor akarja. A 480 pengőért a jogot sem szerezted meg egy darab készülékhez.

Számoljunk csak tovább, derék olvasó, bár látom, hogy az arckifejezésed kezd máris nem éppen nyájas lenni. Azt mondod, hogy naponkint 10-15 beszélgetésed van. Vegyünk csak tizet. Ennyit a legkisebb forgalmú telefonon is beszélgetnek. Egy beszélgetésért tiz fillért kell majd fizetned. Tiz beszélgetés tehát egy pengőbe fog kerülni. Harminc nap alaltt tehát egy hónapban el tudsz beszélgetni derék olvasó - a nyájas szót most már semmiféle vonatkozásban sem merem használni - harminc pengőt, ami annyit jelent, hogy a legkisebb forgalmú telefonok is havonkint 38 pengőbe fognak kerülni. De jelent még valamit. Ezentúl legalább háromszor annyit kell a telefonért fizetned, mint amennyit eddig fizettél. Ahol naponkint husz beszélgetést is le mernek majd bonyolítani, ott ötszörös s ahol - Isten ments - naponkint 30-szor lesznek kénytelenek telefonálni, ott nyolcszoros lesz a drágulás. Tovább, ugyebár türelmes olvasó, ne számoljunk?

A kereskedelem teng, az ipar pang, csak a munkanélküliek száma hatalmas. A gazdatársadalmon már segit a kormány. Megdrágítja a kenyeret. A Társadalombiztosító drágitását egyelőre, sikerült visszaverni. De most jön a telefon. Azt hinnéd, ugyebár, jóságos olvasó, hogy a technika tökéletesedésének kimélő hatása lesz nemcsak az idegeidre, hanem a zsebedre is. Rendszerint így is szokott lenni. De a telefon, türelmes olvasó, az más. Az egészen más. A telefonnál nem számít, hogy a régi berendezést abban az esetben is ki kellett volna mustrálni, ha már nem lett volna halaszthatatlan az automata-rendszer bevezetése és hogy az üzem lényegesen olcsóbb lesz. A telefonért mégis száz százalékokkal lesz kénytelen többet fizetni a kereskedő, akinek nem volt tavaszi vására, az iparos, akinek a műhelyébe csak szórványosan szállingózik be egy-egy kis megrendelés, az ügyvéd, akik maholnap majd valamennyien kis sommás keresetekre lesznek utalva, az orvos, akinek üres a rendelője s a mérnök, akinek nincs se tervezése, se épitése.

Vágyakozva és várakozva nézel, ugye szegény olvasó, a városháza felé? Hát bizony most kis baj van. Az automatát csak két városban szerelik fel. Nem lehet tehát arra számítani, hogy valamelyik más városban indul meg a kezdeményezés erélyes tiltakozás formájában. Hogy Szegednek kellene mindig kezdeményezni? A kereskedelmi és iparkamara már megtette. Megpróbálhatjuk a városházával is. Várjál csak, türelmes olvasó, Majd felhívjuk a városházát. Halló... Halló Központ?... Szíveskedjék ideadni a városházát... Valamennyi hivatalát... Hosszan és erősen csöngessen... Hadd figyeljenek ide az összes hivatalokban... Az élet szavára...

Halló! Központ! A városházán nem jelentkeznek erre a hívásra? Nagyon erősen csöngessen! Hátha mégis meghallják!