A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)


Délmagyarország - dm_1930_11_19_1p.txt

A szegedi telefon bojkottja?

Nem hiszünk annak a közlésnek, amely szerint a szegedi telefonközpontban a beszélgetések száma vasárnap óta csupán hatvan százalékkal csökkent. Mint ahogy nem hittünk a Délmagyarország egyik cikkére pár hónappal ezelőtt válaszoló postaigazgalósági nyilatkozatnak sem, amelyik akkor azzal akarta megnyugtatni a közönséget, hogy az uj díjszabás nem fogja megdrágítani a telefont. "Szépen" nem drágította meg, mondhatjuk most az uj díjszabás ismeretében. Csak annak telefonját nem drágították meg, akinek telefonja nem érintkezési eszköz, hanem szobadísz. Aki nem használja a telefont, annak a telefonját valóban nem drágították meg.

- A mi adatokon alapuló meggyőződésűnk alapján sokkal nagyobb arányban csökkent a beszélgetések száma, mint ahogy a hivatalos, vagy félhivatalos közlések azt beismerik és sokkal több előfizető mondott le a telefonról, mint ahogy azt a hivatalos helyről beszerzett adatok feltüntetik. Az igazság az, hogy négyszáznál többen mondottak le a telefonról vasárnap óta. S ez az ijesztően nagy szám még csak nőni fog.

- Jól tudjuk, hogy a postahivatal miben talál vigasztalást ennek a nagy számnak fenyegetésével szemben. Abban, hogy Budapesten is sokan lemondottak a telefonról akkor, amikor a beszélgetések száma szerinti díjtételek életbeléptek s nem sok idő multán a telefonelőfizetők száma elérte, sőt meghaladta a régit. Ez a várakozás azonban Szegedre nézve s a mai időkben jogosultnak nem tartható. Mert először is: Budapesten az átlagkereskedő, az átlagíparos, az átlagvállalkozó többet keresett mindig s többet keres ma is, mint szegedi kollégája. Budapesten több és nagyobb kereseti alkalmak több és nagyobb jövedelmet teremtenek; nem kell bizonyítani, hogy Budapesten több rezsiköltséget bir el a telefonelőfizető átlaga, mint Szegeden. Másodszor pedig: egész mások a gazdasági viszonyok most, mint akkor voltak, amikor a beszélgetések számolásával elriasztott budapesti telefonelőfizetők szépen lassan mégis csak visszatértek. A mai kereseti viszonyok között ennek a természetes fluktuációnak kiegyenlítődése nem várható. Lehet, hogy többen megmaradnak az előfizetők között azok közül, akik első felháborodásukban lemondottak a telefonról. De az bizonyos, hogy mindenki nem tér vissza s a telefonelőfizetők számának eddigi gyarapodásában az uj díjtétel nyomasztóan fogja éreztetni csökkentő hatását.

- Az első pár nap tapasztalatai már másirányu tanulságokat is nyújtanak. A kereskedő, az iparos eddig csak azt számította, hogy mennyivel többe fog kerülni telefonja, mint eddig s üzlete természetéhez, üzlete forgalmához képest 30-40-50 pengő havi rezsiemelkedéssel számolt. Vasárnap óta azonban látnia kell azt is, hogy mennyivel megcsökkent üzletének forgalma is. Vannak üzletek, melyékben a forgalom egy jelentékeny részét telefonon eszközölt megrendelésekkel bonyo bonyolítják le, a cukrász, a hentes, a fűszeres, a csemegekereskedő, a mészáros hozzászoktatta közönségének jelentékeny részét ahoz, hogy házhoz szállítja a megrendelt árut. Azok a kereskedők és azok az iparosok, akik eddig telefonon keresztül is rendelkezésére állottak vevőiknek, most keservesen érzik, hogy mennyivel megcsökkent üzleti forgalmuk a telefonmegrendelések elmaradása következtében. Se a hentes, se a füszerkereskedő nem hívhatja fel sorban vevőit érdeklődni, hogy nem kivánnak-e esetleg valamit rendelni, mert a tizenkétfilléres költséget az esetleges megrendelés tárgya nem bírja el, sokszor még a bizonyos megrendelése sem. A vevő pedig, akinek a rendelése vagy tizenkét fillérjébe, vagy egy útjába, tehát vagy költségébe, vagy fáradságába kerül, gondolkodik rajta, hogy a megrendelt áru az áron felül megéri-e még ezt a befektetést is. S a végeredmény az, hogy a kereskedőnek nemcsak a telefonelőfizetés nagyobb költségével kell számolnia, hanem a telefondrágitás folytán megcsökkent forgalmával is. Abba a drágításba, amelyik a forgalmát vagy bevételét emeli, bele tud törődni, de abba, amelyik a kiadásait fokozza, de a bevételeit csökkenti, nem tud belenyugodni addig, amig az önfentartás ösztöne mozog benne.

- Ha az elkeseredés és a példa ragadósok lennének s az eddig lemondott négyszáz előfizető száma megháromszorozódnék, ha lenne a polgárságban annyi összetartás, mint amennyit politikai tanultsága s a gazdasági élet tapasztalatai megkövetelnek tőle, ha egyszer a polgárság is szervezetten tudná megvédeni a maga érdekét, akkor összefognának a szegedi telefonelőfizetők és lemondanának sorban a telefonról. Elég lenne az eddigi négyszázhoz még hatszáz lemondás s olcsóbb lenne a szegedi telefon. A postaigazgatóságnak eljárása amúgy is merőben érthetetlen. Az emberi erőt gépekkel helyettesitik, a munkadíj helyébe a gépek üzemi költsége kerül. Az lenne a racionális törekvés, hogy ezek a gépek minél jobban ki legyenek használva s ennek folytán minél több beszélgetés minél több jövedelmet adna a postának.Ha egy-egy beszélgetés ára nem tizenkét fillér, hanem öt, vagy hat fillér lenne, senki sem akarna a beszélgetések számában takarékoskodni, a beszélgetések száma nem csökkenne s a postának több lenne a jövedelme, mint amennyi jövedelemre most számithat. Ugyanilyen befektetés s ugyanilyen rezsiköltség mellett kétszerese, vagy háromszorosa lenne a posta jövedelme annak, amit ma joggal előirányozhat.

- Ha a postaigazgatóság nem revideálja álláspontját s a maga jövedelmét a mostohag  azdasági viszonyokkal alig-alig birkózó foglalkozási ágak utolsó filléreivel akarja növelni, ha a posta nem akar enyhíteni azon az egyiptomi csapáson, amit tarifájának megdrágításával zúdított a városi polgárságra, akkor a városi polgárságnak kell megmutatni erejét, szervezettségét és öntudatosságát s a telefonról való tömeges lemondással kell más elhatározásra s díjtételeinek mérséklésére birni a postaigazgatóságot.
A cikk eredeti linkje...... 1.
Home
1929   <<   1930   >>   1931
Home
Delizsánsz.