Szögedi Telefon (Interurban)

Délmagyarország - dm_1975_05_25_5p.txt

DM Magazin

Mindent a szemnek, semmit a fülnek?

Egy rajz a leendő szegedi és Szeged környéki telefonközpont rendszerről. A háromszögekkel jelölt Újszegeden, Szentmihályteleken és Szöregen nem épül központ. Az ottani állomásokat közvetlenül a szegedi főközpontba kapcsolják be.

Ha dühöngve csapjuk le a kagylót félórai hiábavaló vonalvárás után, ha öt-hat esztendeje reménytelenül várunk arra, hogy lakásunkba bevezessék a vágyva-vágyott telefont, ha gyakorta gyalog kell nekivágnunk, félórákat szánva röpke ügyeink elintézésére félperces telefonbeszélgetés helyett, legföllebb ha egy határidő nyugtathat valamelyest bennünket, csillapíthatja dühös keserűségünket. A határidőé, amely után öröm lesz telefonálni. Addig azonban többnyire a szemünkkel is látnunk kell azt, akinek hangját hallani akarjuk.

Még jóformán le sem telepszem Kopasz Flóriánnak, a szegedi postaigazgatóság fejlesztési igazgatóhelyettesének a szobájában, máris azt kezdi mondani, hogy enyhén szólva bizonytalannak tűnik a sokat emlegetett, szocialista szerződésben is rögzített 1975. december 31-i határidő, amelyre elvileg el kellene készülnie Szeged új telefonközpontjának.

- Éppen most indított pert ellenünk a BHG - amely a központ berendezéseit szereli és szállítja -, mivel nem voltunk hajlandók beleegyezni abba, hogy a határidőt 1976. december 31-re módosítsuk - teszi hozzá.

Számára nyilván ez az az élmény, amit elsőként kell mostanában sorolni, ha telefonról kerül szó Szegeden. Természetesen a kívülálló számára is ez hat traumaszerűen. Az, hogy esetleg nem háromnegyed évet, hanem egy teljes esztendővel többet kell várnia arra, amíg végre használhatja jelenleg dísznek is alig jó telefonját. De ne vágjunk belea zonnal a közepébe, inkább kezdjük elölről: az első tervektől. Hiszen nemcsak Párizs, de a szegedi telefon-mizéria is megér egy misét, főként ha kálváriáját naponta végigjárjuk - többször is!

Hat esztendeje, 1969-ben kezdődött. Akkorra már világossá vált, hogy a meglevő központ képtelen megbirkózni a gyors fejlődésnek indult város igényeivel. Mindenképpen fejleszteni kell tehát. Az akkor elkészült első alapokmányban azonban nemcsak egy új központ szerepelt, hanem Újszegeden is új postahivatal építése, épületében egy 4 ezer vonalas mellékközponttal, amely majdnem akkora lett volna, mint a mostani főközpont. Tarjánba is 6 ezer vonalas mellékközpontot terveztek akkor, s ráadásul a jelenleg épülő új főközpontot: tízezer vonalas kapacitással. Az 1969-es tervek szerint tehát Szegeden összesen 20 ezer vonal állt volna rendelkezésre a rekonstrukció befejezése után.

Csakhogy a tervek időközben megváltoztak. Négy éve, a beruházási egyensúly megteremtését szolgáló intézkedések meghozatalakor csökkentették a posta beruházási kereteit is. Időközben a város igazgatási határai is módosultak, s az 1973-ban elkészült új alapokmányban már nem szerepeltek az újszegedi és a tarjáni mellékközpontok, s módosították az Algyőre és Dorozsmára szánt központok terveit is, olymódon, hogy azok is helyi díjtételekkel kapcsolódhassanak majd be a szegedi távbeszélő-forgalomba.

A tervek módosítása végső soron jelentős érvágás volt az eredeti elképzelésekhez viszonyítva, de a módosítás szükségességét be kell látnunk, hiszen az ilyen tekintélyes beruházásokat nyilván a népgazdaság teherbíró képességéhez kell igazítani. S ami az újabb tervek alapján végülis elkészül majd, az nemcsak Szeged, hanem a környék legégetőbb gondjait is megoldja.

A Püspök utca és a Kossuth Lajos sugárút sarkán épül az új főközpont, amelybe végül is 11 ezer állomást lehet majd bekötni az eredetileg - két mellékközponttal - tervezett 20 ezer helyett. Itt kap még helyet egy 800 vonalas helyközi automata központ is. S bár Tarjánban nem épül meg az eredetileg tervezett hatezer vonalas mellékközpont, az 500-as házak között mégis helyet kap egy konténer, amelyben egy 940 állomásos kis mellékközpont lesz beépítve.

Erről a konténerről külön is érdemes beszélni. Központok gyors telepítésére alkalmas új technika. Az előre összeszerelt berendezést kerekeken a helyszínre gurítják, s már csak a hálózatot kell rácsatlakoztatni. A svéd szabadalom alapján gyártott konténer még légkondicionáló berendezéssel is rendelkezik. S itt arról is szólni kell, hogy az olajipar szegedi üzeme minden dicséretet megérdemel, hiszen segítségére sietve a postának és Szegednek lehetővé tették, hogya konténereket algyői telepükön szerelhessék össze.

Konténerek! Nem félreértés a többes szám, mert összesen háromat szerelnek itt össze, mivel Kistelek is egy 400 állomásos konténerközpontot kap. De Algyőn is egy 400 állomásos új központ épül, a szegedi főközpont kihelyezett részeként. Deszk 60 állomásos végközpontot kap, Röszke ugyancsak, Mórahalmán pedig egy 300 állomásos végközpont épül, Dorozsmán pedig egy 400-as helyi típusú központ. Szőregen viszont a meglevő központ is megszűnik, ha elkészül a szegedi új főközpont. A szőregi telefonok közvetlenül abba lesznek bekapcsolva. Nem épül központ Újszegedre és Szentmihálytelekre sem.

Az egész rendszer természetesen csak akkor kezdheti meg működését, ha a Püspök utcában elkészül az új főközpont. Akkor következik el az az idő, amikor végre öröm lesz telefonálni. Már akinek jut telefon.

Az épülő új főközpont és az egész rendszer ugyanis elsősorban minőségi javulást fog hozni. A crossbar ugyanis jóval gyorsabb elődjénél, a jelenleg működő rotarynál. Nem kell tehát majd félórákat várni vonalra, s ha nem foglalt a partner, azonnal tudunk vele beszélni. Menynyiségi szempontból azonban nem hoz gyökeres javulást az új rendszer. Szeged jelenlegi központja - a mellékközpontokkal együtt - ugyanis hatezer állomással birkózgat, az új rendszer elkészültével ez a szám - beszámítva a tarjáni konténer-központot is - kétszeresére fog emelkedni. Azonban már most több mint négyezren várnak Szegeden telefonra, s közülük sem kaphat mindenki telefont. Azok, akik csak az idén adták be igénylésüket, már nem biztos, hogy hozzájutnak a hőn áhított készülékhez.

Kárpótol viszont mindezért a minőségi javulás. Az, hogy nem kell majd tárcsahangra várni, s az, hogy nem lesz korlátozás a távhívásban sem. Édeninek tetsző állapotok, s nem is kell hozzá sok. Csak annyi, hogy elkészüljön az új főközpont. A posta ugyanis előre dolgozott. Az idén kétezer igénylőnél már előre beszerelik az állomást, jövőre még kétezret beszerelnek.

Méghozzá nem is kevés múlik a BHG-n, hanem egy majdnem félmilliárd forintos beruházás sorsa. Az egész rendszer tervezett ára ugyanis 449,4 millió forint. Eből 57 milliót visz el a hálózat építése, s 142,5 milliót a különböző központberendezések. A szükséges épületek ára 236 millió forint lesz a tervek szerint, ebből a Püspök utcai épület 180 millióba kerül. Természetesen akadnak még egyéb költségek is.

Ilyenkor mindenképpen fölmerül az emberben: vajon megtérül-e? S ha igen, mikor? Válaszul álljon itt néhány adat. Szegeden a helyi telefonbeszélgetések száma havonta átlagosan 800 ezer körül van, vagyis az éves forgalom nem éri el a 10 millió beszélgetést, illetve forintot. Ha megszűnik a mostani túlterheltsége a hálózatnak, s végre valóban öröm lesz telefonálni, s közben az állomások száma is nő, legföljebb 20-25 milliós évi forgalommal lehet számolni. Legföljebb! Tessék számolni, mikorra térül meg a félmilliárd, nem számolva a fenntartási költségeget sem! (Igaz, a helyközi beszélgetések bevételét sem.) Dehát egy ilyen beruházás nem gazdaságossági kérdés, az intézmények, vállalatok és a lakosság ellátása politikai szempontból, az élet és a munka szempontjából fontos.

Nem gazdaságossági ügy, mint ahogyan nem is peres ügy. Az embernek az az érzése, ítéljen bármit a bíróság a BHG kontra postaigazgatóság ügyben, az nemigen fogja befolyásolni a határidőt, legföljebb azt, hogy fizet-e, s ha igen, mennyi kötbért a BHG. Hogy mikor lesz végre öröm telefonálni Szegeden? Ezt megjósolni aligha lehet.

SZÁVAY ISTVÁN