A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Petőfi Népe - pn_1975_06_04_20p.txt
Néhány évtizede még csupán pár száz méter távolságra beszélgethettünk vezeték nélküli telefonon. Ma a műholdak felhasználásával ez a távközlési módszer szinte korlátlan lehetőségekhez jutott. A világ első szovjet műholdjának felbocsátása után körülbelül hét év múlva földkörüli pályára került a Molnyija-1, s ezáltal létrejött a Szovjetunióban az első nagytávolságú rádiókapcsolat Moszkva és Vlagyivosztok között.
A csatornát telefon- és távíróösszeköttetésre, valamint tv-műsorok sugárzására használták. Két év múlva 1967. november 2-án működésbe lépett a kozmikus tv-lánc, a Molnyija típusú távközlési szputnyikok és a földi Orbita típusú vevőállomások segítségével. Vlagyivosztok, Habarovszk, Dél-Szahalin, Magadan, a kamcsatkai Petropavloszk és más távoli helyek lakosai "láthatták Moszkvát". Azóta a Szovjetunió egész területén mintegy ötven ilyen állomás működik.
A rendszer lényegében Molnyija-1 és Molnyija-2 típusú műholdakból és Orbita rendszerű földi vevőállomásokból áll. Az adás elve egyszerű: a moszkvai tv-antenna segítségével a szputnyikokra sugározza a műsort, illetve a kép és a kísérő hang, jeleit. A szputnyik a kozmikus relé szerepét tölti be. Veszi, átalakítja és felerősíti a jeleket. A szputnyik antennája az Orbita felé irányul, amely mondjuk, Habarovszkban van. A habarovszki Orbita, miután veszi a kozmoszból érkező jeleket, a televíziós adóra irányítja azokat. A szputnyik jeleit egy 12 méter átmérőjű tükörantenna fogja fel. A vétel kezdete előtt az antennát az égboltnak arra a részére irányítják, ahol a Molnyija tartózkodik. Amint az antenna az első jelet felfogja, többé nem "engedi el", hanem automatikusan követi a szputnyikot.
A Molnyiják elliptikus pályán mozognak. A pályasík és az egyenlítő síkja 65 fokos szöget zár be. Tizenkét óra alatt tesznek egy fordulatot a Föld körül. Legnagyobb távolságuk a Földtől 40 0000 km, a legkisebb legfeljebb 500 km. Egy nap alatt kétszer kerülik meg a Földet. Ennek következtében legtávolabb pontjuk egyszer a Szovjetunió felett, egyszer pedig Észak-Amerika felett van. Az első fordulat alatt optimális kapcsolat tartható fenn nemcsak a Szovjetunióval, hanem más európai és ázsiai országokkal is, körülbelül kilenc órán át. A második fordulónál a szovjet városok közötti kozmikus kapcsolat jelentősen csökken, de ugyanakkor tartós kapcsolat létesíthető a nyugati félteke országaival.
A huszonnégyórás rádió- és tv-kapcsolat a Szovjetunió városai között három, sőt négy távközlési szputnyik segítségével valósul meg. Ezek a pályán a Föld forgásával egyidőben haladnak. Amint az egyik szputnyik megjelenik a földi állomás hatósugarában, a másiknak nyolc óra múlva kell erre a pontra érkezni. Ez akkor következik be, ha a pályán három Molnyija tartózkodik. Ha négy van belőlük, akkor az időkülönbség hat óra.
A kozmoszon keresztül távíró-, telefon-, képtávíró- és televíziós közvetítés bonyolítható le. A szovjet tv-nézők az évek során már számos jelentős külföldi esemény szemtanúi lehettek. 1968 elején már színes tv-képeket továbbítottak Párizs és Moszkva között kísérleti jelleggel, amely nagyon jól sikerült.
A szputnyikok segítségével nagyon jól továbbíthatók a sokszorosításra kerülő, újságban megjelenő képek.
Folytatódnak a kísérletek, hogy a Pravda hasábjairól készült fotót a nyomdából közvetlenül sugározzák. Az adást Habarovszkban veszik. A minőség kitűnő. A Pravdát így egyídőben nyomhatják Moszkvában és Habarovszkban.
A nemzetközi gazdasági és kulturális kapcsolatok a különböző földrészek között ma már olyan intenzíven fejlődnek, hogy a kozmikus távközlés nélkül hiányt szenvednének. A Szovjetunió pedig ezt elősegítve kozmikus hidakat is épít.
A cikk eredeti linkje...... 1.
