A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Délmagyarország - dm_1975_11_05_6p.txt
Mitoszok
(Részlet a cikkből...)
Szeged telefongondjai közismertek. Kétségtelen, hogy ha az a sok átok fogna, amit a vonalra és távbeszélő állomásra várók naponta zúdítanak a postára, akkor az épülő szegedi postapalota már régen romokban heverne. A minap alkalmam nyílt egy tizennyolc percig tartó telefonbeszélgetést végigszenvedni. A szaporabeszédű hivatali hölgy - a tartalomból ítélve - feltehetően a barátnőjével csevegett. Egyebek között megtudtam, hogy három kilót hízott, de ez még nem vészes; a férje elaludt az "Aranyrablók"-on; az anyósa nem szereti a görögdinnyét, és drága a tojás. Midőn a virágnyelvet félretéve ajkunkra vesszük a postát, gondoljunk a locsogó telefonálókra is, és ne engedjük, hogy fölöslegesen "ráüljenek" a vonalra. A fönti eset tizennyolc perce alatt ugyani s mentőknek, tűzoltóknak, és mégkitudja, hány fontos helyre kísérelhettek meg telefonálni - eredménytelenül. És túl a posta műszaki nehézségein, ebben része lehetett a fecsegő hölgynek is, aki, sajnos, aligha egyedül szolgált rá erre a nem éppen hízelgő jelzőre.. .
Tóth-Piusz István
A cikk eredeti linkje...... 1.
