Szögedi Telefon (Interurban)

Petőfi Népe - pn_1989_02_13_91p.txt

S A TÖBBIEK MIKOR KERÜLNEK SORRA?

"Kijártam" egy telefont

Hétfőn délelőtt. Ha nem tudnám a bejáratnál lévő tábláról, hogy ez itt a Posta Bács-Kiskun Megyei Távközlési Üzeme, azt hihetném: egy orvosi rendelő várószobájában vagyok. A helyiség tömve emberekkel. Az üzemvezető fogadónapját tartja, hozzá mennek be egyenként, rövidebb-hosszabb ideje beadott telefonigénylésükre válaszért.

HÉTEZERBŐL - NÉGYSZÁZ

Kinek-kinek a kezében ott egy sokszorosított üzenet. Akárha szalmaszálba kapaszkodnának, úgy őrizgetik - pedig csak egy formanyomtatvány:

"Kedves Ügyfelünk!

Távbeszélőigényére értesítem, hogy az állomás felszerelésének lehetőségét megvizsgáltam. Megállapítottam, hogy a szóban lévő terület távbeszélő-hálózatának, valamint központjának telítettsége miatt kérése teljesítésére jelenleg, sajnos, nincs lehetőség. Igényét előjegyzésben tartjuk és a távbeszélő-műszaki helyzet kedvező változása esetén - további kérelem bevárása nélkül - ismét tárgyalom. Ennek időpontja egyelőre még nem határozható meg.

Gyenes Géza

üzemvezető"

- Beteljesül-e egyszer - s mikor- a csupán Kecskeméten telefonért sorban álló hétezer igénylő óhaja, hogy legyen készüléke? Amikor megtudom, hogy az idén csupán négyszázan kaphatnak - a túlterhelt, 10 ezer állomásos távhívású központ kapacitása a megyeszékhelyen ennél többet nem "bír el" - , először úgy határozom: ezt a riportot mégsem írom meg. Szabad-e a reménytelen helyzetben fölpiszkálni az amúgy is elégedetlen emberek kedélyét, ha egyébként nem segíthetek? Ám mégis elvétem e könnyű kibúvót, hiszen a probléma - az állampolgárokat súlyosan érintő telefonelosztási gond - akkor is az marad, ha nem beszélünk róla. Ezt bizonyítják a távközlési üzemvezető fogadónapjára összesereglett kecskemétiek és környékbeliek válaszai is. Ők a "Kedves Ügyfelünk" kezdetű értesítés mellett a másik szalmaszálat Gyenes Gézában látják. Talán majd ő, személyesen!

KINEK KETTŐ - KINEK EGY SE?

Az előszobában fogy a levegő a zsúfoltságtól, s a várakozók türelme a szorongató helyzetben. A legtöbben komoran hallgatnak. Csak amikor megtudják, hogy a nyilvánosság előtt -is szólhatnak gondjaikról, akkor válnak közlékennyé.

- Hová kér telefont?

- Én a Ceglédi úti Tavasz presszóba - nevezi meg a helyet Kemény Géza. - Három éve beadtam az igénylést. Ha kapnék készüléket, tőlem bárki telefonálhatna a környék lakói közül.

- Sokan élnének is ezzel a lehetőséggel - csakhogy a jóindulat még kevés. A Ceglédi út a telefonhálózat fejlesztésében az elmaradott területek közé tartozik. Így fest a dolog a Szeleifaluban is, ahol csupán a Mérleg utcában ötvenen várnak vonalra. Ezzel szemben ebben a városrészben amelynek lakói önerőből annyit fizettek már viz-, gázvezeték-, út-, csatornaépítésért és villanyért, - alig néhány készüléket használhat még a lakosság.

- Az aránytalan féjlesztés hátrányát érzik most a Ceglédi úton is. Ezért okoz feszültséget az az ellentét, hogy mig egy másik igénylőnek, Kuti Károly élelmiszer-kereskedőnek sincs telefonja a Ceglédi út mentén, a hálózatbővítésben előrébb járó belvárosban egyes butikosoknak két helyen: az üzletükben és a lakásukban is van távbeszélőjük.

LAKITELEKEN IS VÁRNÁK

Mit szóljon ehhez Mezei Ibolya, aki 85 éves édesanyja lakiteleki házában szeretne telefont felszereltetni, hogy idős szülőjével tudjon Kecskemétről beszélni? Részben megérti a műszaki feltételek hiányát, de azért mégis.. .

- Nekem is Lakiteleken él az édesanyám - fordul hozzám Egri Józsefné. - Az ő ügyében vagyok itt. Azt hallottam - nem tudom, igaz-e - , hogy 7-8 vonal szabad a lakása közelében.

Javaslom: mondja el ezt az észrevételét az üzemvezetőnek.

- Mikor érdeklődött utoljára?

- Egy éve voltam fogadónapon!

- Sóhajt.

- Miért akar az üzemvezetőhöz bemenni?

- Azért, hogy miután a Széchenyivárosból elköltöztünk - feleli Tóth Sándor -, sürgessem a telefonom áthelyezését Mária utcai lakásomba. Már három éve húzódik. Egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki valamilyen oknál fogva ne jogosan várná kérelme kedvező elbírálását. Reménykednek: Kérem, nem lehetne mégis...?"

TÓTH IMRE

MÁR NEM ELŐSZOBÁZIK

- E rövid kitérő is hűen mutatja a telefon szerepét az ember életében. Arra azonban nem számítottam, hogy - az egyik panaszos ügyét megismerve - éppen én "Járok ki" valakinek egy telefont!

- Tóth Imre nyugdíjas. A Szlemenits köz 4. szám alatt lakik. Tíz éve telefonigénylő. Azóta - már ő sem emlékszik rá - hányszor támasztotta itt a falat hétfő délelőttönként. Eljött most is. Képtelen belenyugodni, hogy ahol lakik: előttük, mellettük és mögöttük is, három szomszédjuknak már van telefonjuk, csak nekik nincs. Belgiumban élő fiának a hangja pedig nagyon hiányzik.

- Várhatok valami jót? - lát szalmaszál- lehetőséget abban, hogy gondját az újságírónak is elmondhatja. - Segítsen! Mit tehetek? Együtt megyek be vele az üzemvezetőhöz. Aztán csak mint szemlélő és hallgató vagyok jelen a következő tíz perc - Tóth Imre számára döntő - fordulatánál. Gyenes Géza átmegy egy másik szobába és kisvártatva jó hírrel tér vissza:

- A Szolnoki úton és a Béke fasoron tavaly bővítették a vonalat. így biztos, hogy a második negyedévben teljesítjük a telefonigénylését. Téssék, itt egy nyomtatvány és a befizetéshez egy csekk!

A HÁZBAN MINDENKINEK!

- Zakar Jenő a szentkirályi Úttörő utcában ezen a napon ugyanúgy megnyugodva, csekkel a zsebében térhetett haza. Vele együtt öten voltak ma az ötven panaszos közül, akiknek Gyenes Géza kedvező választ adhatott!

- S a többiek? A szeleifalui Mérleg utca ötven lakója s a Liszt Ferenc - Zászló utca találkozásánál épült ház összes családja - a sort még hosszan folytathatnánk.- mikor kerül sorra a távbeszélő-szolgáltatásban? Az Üzemvezető azt mondja, hogy keresik a megoldást, de pontos választ ma még ne várjak tőle. Sok múlik azon is, hogy a VIII. ötéves tervben mennyi pénzből gazdálkodhat a távközlés.

- Azt viszont joggal várják már ma is az igénylők, hogy a teljesíthető kéréseknek a szolgáltatók eleget tegyenek, ahol csak lehet.

Kohl Antal