A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Petőfi Népe - pn_1989_11_11_86p.txt
EMLÉKEK A MÚLTBÓL
Delizsánszon érkezett az utas meg a levél
Futárok, küldöncök hozták-vitték egykoron a híreket, s a gondjaikra bízott leveleket. A küldemények célba juttatására csak a 18. századtól kezdődően vállalkozott a hazai posta.
- Mária Terézia 1750-ben kiadott postarendeletét követően alakult ki a postautak hálózata. Kezdetben csak Bécs és Pozsony, illetve Bécs és Buda között, de hamarosan behálózta az egész országot. Az egymástól 1 - 1,5 postamérföldre lévő állomásokon nemcsak a lovakat cserélték ki, hanem a delizsánszon, a kor kedvelt személy- és postaszállító jármüvén utazók is kipihenhették magukat.
- A kkoriban borítékot nem használtak, a megírt és összehajtott leveleket viaszpecséttel zárták le, így adták fel, vagy dobták be a postaállomások levélszekrényeibe. Ekkor még a feladóhely nevével ellátott bélyegzés, úgynevezett előfutár került a levelekre, amelyeket - elsősorban a városokban - házhoz kézbesítettek.
- Hazánk területén a 19. század közepéig az osztrák császári posta működött. A postamesterek is császári egyenruhát hordtak. 1867-ben, a kiegyezés értelmében vált önállóvá a Magyar Királyi Posta. Ezt jelezte a hivatalos nyelv magyarra változása, a magyar címer használata a postai címtáblákon és a koronás postakürtjelvény megjelenése a postai berendezéseken.
- A postamesterek szerződéses alkalmazottai voltak a Magyar Királyi Postának. Amennyiben kellő szakképzettséggel rendelkeztek, szerződésben vállalták a postahivatal működtetését, a küldemények felvételét, a szállítás és kézbesítés ellátását. Ezért évdíjat, irodai, kézbesítési és esetleg szállítási átalányt kaptak, egyébként minden terhet maguk viseltek. Szerény jövedelmükből ritkán tellett arra, hogy alkalmazottat tartsanak, így rendszerint az egész családot bevonták a m unkába - mindezt Nagyvázsonyban, a Postamúzeum gazdag kiállítási anyagából tudhatja meg a látogató.
- A nagyvázsonyi lóváltó állomás a Buda-Székesfehérvár-Körmend-Graz főútvonalon állt. Ezt csak 1862-ben váltotta föl állandó postamesteri hivatal; az első postamester, Madár János csaknem 20 évig látta el tisztét. A jól felszerelt hivatalban 1901-től távíró is működött, mivel a község vállalta, hogy öt éven keresztül évi 400 korona értékben ad fel táviratot. Távbeszélő-állomást 1913 szeptemberében létesítettek itt.
- A hajdani postamesteri hivatal most múzeumként szolgál. Megsárgult dokumentumok, régi postai berendezések és makettek segítségével mutatják be e szolgáltatás múltját és fejlődését. Itt látható például az első hazai gyártású bélyeg, amelyet az Államnyomdában készítettek 1871-ben. Kevesen tudják, hogy a világ első postai levelezőlapját az osztrák és a magyar postaigazgatás adta ki, 1869-ben. A levelezőlap jó szolgálatot tett a háború idején is: kapcsolatot teremtett a mozgósított csapatok és a hátország, az otthon között. A tábori postai levelezőlapok díjmentesek Voltak. Ezekből is látható egy csokorra való.
- A hírközlés régi és új eszközeinek bemutatása mellett egy külön teremben gyűjtötték össze és tárják a látogató elé a távbeszélő-készülékek és -hálózatok fejlődésének dokumentumait. A sok-sok öreg készülék mellett a ma használatos típusokat is felfedezhetjük. A legnépszerűbb kiállítási tárgy az 1890-es évekből származó városi telefonközpont, amely ma is működőképes. Gyerekek és felnőttek egyaránt szívesen játsszák el a hajdani telefonos kisasszony szerepét.
Gyerkó Katalin
A cikk eredeti linkje...... 1.
